Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

HADTÖRTENELEM 99 felderítő csoport sikertelen vállalkozást hajtott végre az itt védő szovjet 107. lövészhadosztály 516. lövészezredének peremvonala ellen. A vállalkozással egyidejűleg, ennek közelében — a 160.2 hárp. irányából — egy tizenkét főnyi magyar felderítőcsoport hatolt be ugyancsak az 516. ezred peremvonalába. Kézigránátokat dobtak a szovjet állásokba, két szovjet katonát foglyul ejtettek, majd golyószórótűz fedezete alatt visszavonultak védőállásaikba. Január 3-án délután a IV. hadtest parancsnoka látogatást tett Prilepiben a 7. könnyű hadosztály parancsnokságán. A megbeszélések során jóváhagyta a hadosztályparancsnok által — a csapatoknak kiadott — vonatkozási pontok rendszerét. Ez ugyanis fontos volt a gyors helyzetmeghatározás, a gyors és pontos tűzvezetés érdekében. Heszlényi altábornagy hadtestparancsnok egyúttal elrendelte, hogy a 104. utászszázad elsősorban a védelem mélységében levő repjevkai állásokon dolgozzon, s főleg harckocsielhárító hótorlaszokat építsenek.

3 9 Január 4-én a jó idő tovább tartott: napsütés és jó látási viszonyok voltak, olvadt a hó, s ezért az utak sok helyen járhatatlanokká váltak. A délelőtti órákban továbbra is szovjet csapatmozgásokat figyeltek meg a Don keleti partvidékén. Migenovo ÉK és Doniscse D-re két gyalogezredet és egy fogatolt üteget észleltek, melyek Troickojen át Uriv felé tartottak. Délelőtt 10 óra 40 perckor a német 861/2. nehéz mozsárüteg két 210 mm-es lövege öt lövésével szétugrasztotta a szovjet osztagokat. Délután 13—14 óra között újabb másfél szovjet zászlóalj mozgását észlelték a migenovói úton. A magyar 7/II. tüzérosztály azonban 5. ütegével (pk.: Ratkovics József fdgy.) a goldajevkai szovjet aknavetőállásokat lőtte: húsz lövésből álló tűzcsapást mért a magyar védelmet állandóan zavaró szovjet aknavetőkre. Az egésznapi szovjet mozgásból a 7. k. hadosztály parancsnoka az alábbi yéleményt vonta le: „Lehet, hogy É felé tolódnak (ti. a szovjet csapatok) nagyobb súlyképzés céljából, de az sem kizárt, hogy az egész mozgás megtévesztő jellegű!" A nap folyamán a német 190. rohamlöveg-osztály végleg eltávozott: Osztrogozsszk felé vonultában átgördültek Kolbinón.

40 Január 4-én délelőtt különösen erős szovjet tüzérségi- és harckocsi lövegtűz érte a 4/1. zászlóaljat. Délelőtt 10 órától a 7/II. tüzérosztály tűzcsapásokat mért az Uriv DK-i híd körzetére, melyen át igen élénk forgalmat figyeltek meg. Ezt követően a 7/II. tüzéroszály 4. ütege, valamint a 7/1. tüzérosztály 2., 3. és 6. ütegei (pkok.: Lackner István, Holczschuster Gyula és Schwabbauer Oszkár főhadnagyok) az Uriv és Troickoje közti utat lőtték, a 7/II. tüzérosztály 5. és 7. ütegei (pk.: Czilczkert-Mayr Aurél hdgy.) 36 lövést adtak le a felderített szovjet tüzérségi állásokra. A délután folyamán továbbra is a 4. gyalogezred sávjában zajlottak az események: 14 órától a 4/1. zászlóalj újra erős motorzúgást figyelt meg a 66-os erdő felől. Délután 17.30 órakor három szovjet katona szökött át a 4/II. zászlóaljhoz. Este 20 órakor a szovjet katonák kézigránátokat dobáltak át a 4/II. zászlóalj árkaiba, majd 21 óra körül újabb három szovjet katona szökött át a zászlóaljhoz. A nap folyamán átszökött hat szovjet katonát a 4. gyalogezred parancsnoka, Csoknyai Pál ezredes hallgatta ki. A 40 éven felüli katonák feltűnően közlékenyek voltak: elmondták, hogy Urivban harckocsik nincsenek, csak két traktor vonul fel- és alá zajkeltés céljából. A szembenálló 516/11. zászlóalj két századból áll, századonként 30—40 fővel. A szeljavnoi híd még mindig nincs kész. Este az ezredparancsnok eligazítást tartott a zászlóaljparancsnokoknak. Elrendelte a drótakadályok ugróaknákkal való ellátását: a 4/II. és 4/III. zászlóaljak 100-100, a 4/1. zászlóalj 140 db ilyen aknát kapott. A nap folyamán beérkezett az 5/III. zászlóalj a 34/HI. zászlóalj leváltására, s megérkezett a 7. tábori tüzérezred új parancsnoka: Ilkey Győző ezredes. Az időjárás a nap folyamán továbbra is enyhe volt: mindenütt olvadt, az utakat víz árasztotta el, s így azok gépkocsik számára járhatatlanokká váltak.

4 l Január 5-én az időjárás fokozatosan romlott: lassan és fokozatosan hűlt a hőmérséklet, időnként gyenge havazás szállingózott, az utak jegesek és csúszósak voltak. Már a kora hajnali óráktól élénk szovjet mozgás volt észlelhető: a 4/1. zászlóaljnál 02 órától kocsizörgés, ládadobálás, kiabálás hallatszott, majd 02.13 órától újra motorzúgást hallottak a 66os erdő felől. Hajnali 03 órakor a 4/III. zászlóaljnál 10—15 szovjet harcfelderítő közelítette meg a drótakadályokat, s csak a magyar csapatok gyalogsági- és tüzérségi tüzére vonultak vissza. Délelőtt 09:10 órakor a Davidovkától vezető vasútvonalon (Uriv erősen K-re) a magyar felderítés egy vasúti szerelvényt figyelt meg, melyen 13 db harckocsit szállítottak. A délelőtt folyamán a 35/11. zászlóalj (pk.: Bokor László alezredes) Goldajevkánál harcfelderítő vállalkozást hajtatott végre: a rohamjárőrök egy szovjet bunkert felrobbantottak és zsákmányoltak egy gránátvetőt. Az események nyomán az egész vonalon élénk aknavető és tüzérségi párharc alakult ki. A déli óráktól Urivtól ÉK-re élénk szovjet mozgást figyeltek meg a Don jegén át. Eszlelhető volt, hogy gépkocsikkal nem tudtak átjönni, azok a K-i parton maradtak. A délután folyamán egy német származású ukrán katona szökött át. Szabó vezérőrnagy hallgatta ki a németül jól beszélő katonát, aki közölte, hogy ő a 621. önálló nehéz tüzérezred felderítőosztályához tartozik, tegnap érkeztek 600 fővel Szeljavnojéba, a tüzérezred még útban van. A hadosztályparancsnok kérdésére ő is azt vallotta, hogy a hídfőben mindössze hat T—60-as könnyű harckocsiról tud. A szovjet szökevények minden valószínűség szerint tudatosan félrevezető adatokat közöltek a magyar parancsnokságokkal. Ugyanis a szovjet forrásokból tudjuk, hogy a szovjet 116. harckocsidandár január 4-én érkezett be a szeljavnojei hídfőbe, a Ticsiha D 1 km-re levő erdőbe: 21 db KV1. (47 tonna, 76 mm-es ágyú, 3 géppuska) és 26 db T—70-es harckocsival (13 tonna, 45 mm-es ágyú és egy géppuska — Szerző). A nap folyamán hadosztályparancsnoki megbeszélés folytatódott Prilepiben: itt újra elrendelték az ezredek és zászlóaljak számára a harckocsiakadályokat képező hófalak építését. A zászlóaljparancsnokok utasítást kaptak, hogy századonként 1—2 embert ki kell képezni aknatelepítésre és felszedésre, robbantásokra. A tanfolyamra tíz napot adtak. Siettették az urivi-reteszállás („Jaryw-Riegel") építését, a drótakadályokat a beérkező 5/III. zászlóaljnak kellett elkészíteni január 8-tól. A „JarywRiegel" kiépítésére a német Todtszervezet kapott utasítást kb. ötezer orosz polgári munkaerővel, melyet a tervek szerint 14 napos váltással foglalkoztattak volna. (Soha nem valósult meg!) Szabó László vezérőrnagy, hadosztályparancsnok a nap végén összefoglalta tapasztalatait: „Összbenyomás: az ellenség arcvonalainkra mindenütt belőtte magát, és ahol lehetett, kitapogatta arcvonalunkat. Részei támadáshoz előretolva. Ezek és egyéb jelek arra mutatnak, hogy támadás készül!"*

2 Január 6-án folytatódott a lehűlés, a hőmérséklet elérte a —11 С fokot, heves szélviharok tomboltak és esett a hó, az utak a gépkocsik számára nehezen voltak járhatóak. Már a kora hajnali órákban, 02.15 órakor szovjet harcfelderítő csoportok közelítették meg a 4/II. zászlóalj drótakadályait (azaz: folytatódott az ak-