Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

94 HADTÖRTÉNELEM valószínű, hogy a szembenálló orosz erők bizonyos fokú átcsoportosítása van folyamatban. Ennek az átcsopor­tosításnak felderítésére feltétlenül szükséges, hogy fogolyejtés céljából az egész arconalon sűrű vállalkozáso­kat hajtsanak végre. Súlyt helyeznek arra, hogy az alárendelt hadtestek kü­lönösen Seljawnij (Szeljavnoje) és Swoboda . . . (stb.) hajtsanak végre sűrűbb vállalkozásokat, hogy ezáltal az itt folyamatban levő átcsoporto­sításokról a hadseregparancsnokság tiszta képet nyerjen. Ennél nem gon­dolok nagyobb erőkkel végrehajtott vállalkozásokra." Ebben a helyzetje­lentésben a 2. magyar hadsereg pa­rancsnoka nyilván az 1942. novem­ber 19-én megindult — de még mére­teiben és hatásában ki nem bontako­zott - sztálingrádi szovjet ellentá­madásra gondolt. Ekkor még csak fel­tételezhető volt, hogy a szovjet had­sereg támadása fokozatosan kiterjed a 2. magyar hadsereg sávjáig! 14 November 22-én a Don-könyök­ben továbbra is a szórványos és har­cászati jelentőségű vállalkozások vol­tak a jellemzőek. A délelőtti órák­ban - 09 óra 30 perc és 10 óra 30 perc között — a magyar harcfelderí­tők ÉK-i irányból Sztaiaja-Hvorosz­tan felé két szovjet harckocsi elő­nyomulását figyelték meg. Egyidejű­leg Uriv DNy-i körzetében a kora reg­geli óráktól szovjet felderítő csopor­tok közelítették meg a veszprémi 4/III. zászlóalj állásainak drótakadá­lyait, de a magyar gyalogság tüzében a vállalkozás kudarcba fulladt. 15 1942. november 21-én nagyará­nyú átcsoportosítás zajlott le a Don­könyök arcvonalszakaszon. A nap fo­lyamán a Sztorozsevoje és Uriv köz­ti arcvonalszakaszt a XXIV. német páncélos hadtest 168. gyaloghadosz­tálya vette át: az északi szárnyra a 429. gránátosezred három zászlóalja, középre a 442. gránátosezred három zászlóalja, a déli szárnyra (Uriv köz­ség Ny-i térségébe) pedig a 417. gya­logezred három zászlóalja vonult. A német hadosztály sávjában volt még a 248. utászzászlóalj és a 248. tüzér­ezred. A 168. német gyaloghadosztály déli sávhatára a Rosszos É., Skoriz­koje, Gaikow É., Bolgyirevka, 160.2 magassági pont, Uriv (Don híd) vo­nalon húzódott. Ettől délre — a Po­tudany folyóig helyezkedett el a ma­gyar 7. könnyű hadosztály (harcál­láspontja: Kolbinoban.) A két had­osztály közti csatlakozást — Bolgyi­revkán - a magyar 37/1. zászlóalj biztosította. A 7. könnyű hadosztály északi szárnyán — Gyevica-patak és Lebjas­tes falu között a 35. gyalogezred 35/1., 35/11. és 34/IH. zászlóaljai fog­laltak új védőállást, a Don folyó nyu­gati partjával párhuzamosan, attól né­hányszáz méternyire. A hadosztály déli szárnyán — Lebjastes falu és a Potudany-folyó között — foglalt ál­lást ugyancsak a Don nyugati part­vonalával párhuzamosan a 4. gyalog­ezred a 4/1., 4/II. és 4/III. zászlóaljak­kal. A 7. könnyű hadosztály sávjában vonult fel a német 861/2. nehéz tü­zérüteg és az 559/3. páncélvadász­század. A 7. könnyű hadosztály — és a tőle délre védő — kecskeméti 13. könnyű hadosztály közötti sávhatár a Jezdocsnaja, Mosticse, Ivanovszkij fa­luk vonalán húzódott. 16 November 22-26 között a szov­jet 160. lövészhadosztály csapatai to­vábbra is Uriv déli körzetében — most már a német 417. gránátos­ezred sávjában — folytatták harcfel­derítő tevékenységüket. A magyar 7. könnyű hadosztály új védősávjában csak november 27-én a hajnali órák­ban zajlott le szovjet harcfelderítő vállalkozás. Egyébként a hadosztály teljes sávjában csend volt. 17 A no­vember 28-i harcfelderítési adatok alapján közölték, hogy a nap folya­mán a 40. szovjet hadsereg kivonta az Uriv—Goldajevka—Gyevica arcvo­nalszakaszból a 160. lövészhadosz­tályt. Helyében a 107. lövészhad­osztály jelent meg: 516. lövészezre­de Urivnál, 522. lövészezrede Gyevi­cánál, a hadosztály 504. lövészezre­déről még nem kaptak megbízható adatokat. (A 107. lövészhadosztályt Voronyezs É-i körzetéből vezényel­ték erre az arcvonalszakaszra.) 18 December 5-én értesítették a 7. könnyű hadosztályt, hogy Novij­Oszkolba érkezett 709 magyar fe­gyenc. Miután valamennyi katonailag kiképzett és politikailag megbízható, ezeket az embereket a IV. hadtest hadosztályai között kellett szétosz­tani. A parancs szerint minden átkép­zés nélkül mint puskás csatárok vol­tak alkalmazhatók. 19 December 7-ről 8-ra forduló éj­szaka megkezdték a német 168. gyaloghadosztály főerőinek kivonását a Sztorozsovoje és Uriv közti arcvo­nalszakaszból. Csak az északi szár­nyon levő 429. gránátosezred három zászlóalja (pk.: Spoida alezredes) ma­radt a helyén, a másik két gyalogez­redet, utászzászlóalját és tüzérezre­det Ternovoje—Szoldatszkoje körze­tébe vonták vissza. A 429. német grá­nátosezred a 185.6 háromszögelési pont és Uriv É-i széle között, a 35. gyalogezred É—Ny—DNy vonalon, a 4. gyalogezred pedig Gyevicától a Po­tudanyig terjedő vonalon foglalt ál­lást. 2 ő Az átcsoportosítás első napjának végén, december 8-án este a 35. gya­logezred szakaszerejű harcfelderítő vállalkozást hajtott végre Uriv nyuga­ti széle ellen. A századparancsnok (a jelentések­ből nem derül ki, hogy az ezred me­lyik zászlóaljának melyik százada haj­totta végre a harcvállalkozást!) már három nappal előbb önkéntes jelent­kezőkből válogatott össze egy 22 fős rohamosztagot (tíz géppisztolyost, két robbantót, három ködösítőt, négy lángkézigránátost és három ké­zigránát mesterdobót.) December 8-án este 20 órától a magyar tüzér­ség bénítótüzet lőtt a kiszemelt szov­jet vonalakra. Ennek leple alatt a szá­zadparancsnok — két emberével — szemrevételezte a kijelölt szovjet ál­lásokat. A másnapi tűztámogatásra a német 417. gyalogezred még ittlevő két gyalogsági ágyús ütegét, saját ak­navetős szakaszt és öt géppuskás­rajt rendelték ki. December 9-én hajnali 04 óra után a rohamosztag már a készenléti vonalban volt, mi­kor — minden valószínűség szerint 3. ábra. Menetoszlop a Donnál. (1942. december 5.) Hadtörténeti Múzeum gyűj­teményéből.

Next

/
Thumbnails
Contents