Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

94 HADTÖRTÉNELEM valószínű, hogy a szembenálló orosz erők bizonyos fokú átcsoportosítása van folyamatban. Ennek az átcsoportosításnak felderítésére feltétlenül szükséges, hogy fogolyejtés céljából az egész arconalon sűrű vállalkozásokat hajtsanak végre. Súlyt helyeznek arra, hogy az alárendelt hadtestek különösen Seljawnij (Szeljavnoje) és Swoboda . . . (stb.) hajtsanak végre sűrűbb vállalkozásokat, hogy ezáltal az itt folyamatban levő átcsoportosításokról a hadseregparancsnokság tiszta képet nyerjen. Ennél nem gondolok nagyobb erőkkel végrehajtott vállalkozásokra." Ebben a helyzetjelentésben a 2. magyar hadsereg parancsnoka nyilván az 1942. november 19-én megindult — de még méreteiben és hatásában ki nem bontakozott - sztálingrádi szovjet ellentámadásra gondolt. Ekkor még csak feltételezhető volt, hogy a szovjet hadsereg támadása fokozatosan kiterjed a 2. magyar hadsereg sávjáig!

14 November 22-én a Don-könyökben továbbra is a szórványos és harcászati jelentőségű vállalkozások voltak a jellemzőek. A délelőtti órákban - 09 óra 30 perc és 10 óra 30 perc között — a magyar harcfelderítők ÉK-i irányból Sztaiaja-Hvorosztan felé két szovjet harckocsi előnyomulását figyelték meg. Egyidejűleg Uriv DNy-i körzetében a kora reggeli óráktól szovjet felderítő csoportok közelítették meg a veszprémi 4/III. zászlóalj állásainak drótakadályait, de a magyar gyalogság tüzében a vállalkozás kudarcba fulladt.

15 1942. november 21-én nagyarányú átcsoportosítás zajlott le a Donkönyök arcvonalszakaszon. A nap folyamán a Sztorozsevoje és Uriv közti arcvonalszakaszt a XXIV. német páncélos hadtest 168. gyaloghadosztálya vette át: az északi szárnyra a 429. gránátosezred három zászlóalja, középre a 442. gránátosezred három zászlóalja, a déli szárnyra (Uriv község Ny-i térségébe) pedig a 417. gyalogezred három zászlóalja vonult. A német hadosztály sávjában volt még a 248. utászzászlóalj és a 248. tüzérezred. A 168. német gyaloghadosztály déli sávhatára a Rosszos É., Skorizkoje, Gaikow É., Bolgyirevka, 160.2 magassági pont, Uriv (Don híd) vonalon húzódott. Ettől délre — a Potudany folyóig helyezkedett el a magyar 7. könnyű hadosztály (harcálláspontja: Kolbinoban.) A két hadosztály közti csatlakozást — Bolgyirevkán - a magyar 37/1. zászlóalj biztosította. A 7. könnyű hadosztály északi szárnyán — Gyevica-patak és Lebjastes falu között a 35. gyalogezred 35/1., 35/11. és 34/IH. zászlóaljai foglaltak új védőállást, a Don folyó nyugati partjával párhuzamosan, attól néhányszáz méternyire. A hadosztály déli szárnyán — Lebjastes falu és a Potudany-folyó között — foglalt állást ugyancsak a Don nyugati partvonalával párhuzamosan a 4. gyalogezred a 4/1., 4/II. és 4/III. zászlóaljakkal. A 7. könnyű hadosztály sávjában vonult fel a német 861/2. nehéz tüzérüteg és az 559/3. páncélvadászszázad. A 7. könnyű hadosztály — és a tőle délre védő — kecskeméti 13. könnyű hadosztály közötti sávhatár a Jezdocsnaja, Mosticse, Ivanovszkij faluk vonalán húzódott.

16 November 22-26 között a szovjet 160. lövészhadosztály csapatai továbbra is Uriv déli körzetében — most már a német 417. gránátosezred sávjában — folytatták harcfelderítő tevékenységüket. A magyar 7. könnyű hadosztály új védősávjában csak november 27-én a hajnali órákban zajlott le szovjet harcfelderítő vállalkozás. Egyébként a hadosztály teljes sávjában csend volt.

17 A november 28-i harcfelderítési adatok alapján közölték, hogy a nap folyamán a 40. szovjet hadsereg kivonta az Uriv—Goldajevka—Gyevica arcvonalszakaszból a 160. lövészhadosztályt. Helyében a 107. lövészhadosztály jelent meg: 516. lövészezrede Urivnál, 522. lövészezrede Gyevicánál, a hadosztály 504. lövészezredéről még nem kaptak megbízható adatokat. (A 107. lövészhadosztályt Voronyezs É-i körzetéből vezényelték erre az arcvonalszakaszra.)

18 December 5-én értesítették a 7. könnyű hadosztályt, hogy NovijOszkolba érkezett 709 magyar fegyenc. Miután valamennyi katonailag kiképzett és politikailag megbízható, ezeket az embereket a IV. hadtest hadosztályai között kellett szétosztani. A parancs szerint minden átképzés nélkül mint puskás csatárok voltak alkalmazhatók.

19 December 7-ről 8-ra forduló éjszaka megkezdték a német 168. gyaloghadosztály főerőinek kivonását a Sztorozsovoje és Uriv közti arcvonalszakaszból. Csak az északi szárnyon levő 429. gránátosezred három zászlóalja (pk.: Spoida alezredes) maradt a helyén, a másik két gyalogezredet, utászzászlóalját és tüzérezredet Ternovoje—Szoldatszkoje körzetébe vonták vissza. A 429. német gránátosezred a 185.6 háromszögelési pont és Uriv É-i széle között, a 35. gyalogezred É—Ny—DNy vonalon, a 4. gyalogezred pedig Gyevicától a Potudanyig terjedő vonalon foglalt állást.

2 ő Az átcsoportosítás első napjának végén, december 8-án este a 35. gyalogezred szakaszerejű harcfelderítő vállalkozást hajtott végre Uriv nyugati széle ellen. A századparancsnok (a jelentésekből nem derül ki, hogy az ezred melyik zászlóaljának melyik százada hajtotta végre a harcvállalkozást!) már három nappal előbb önkéntes jelentkezőkből válogatott össze egy 22 fős rohamosztagot (tíz géppisztolyost, két robbantót, három ködösítőt, négy lángkézigránátost és három kézigránát mesterdobót.) December 8-án este 20 órától a magyar tüzérség bénítótüzet lőtt a kiszemelt szovjet vonalakra. Ennek leple alatt a századparancsnok — két emberével — szemrevételezte a kijelölt szovjet állásokat. A másnapi tűztámogatásra a német 417. gyalogezred még ittlevő két gyalogsági ágyús ütegét, saját aknavetős szakaszt és öt géppuskásrajt rendelték ki. December 9-én hajnali 04 óra után a rohamosztag már a készenléti vonalban volt, mikor — minden valószínűség szerint 3. ábra. Menetoszlop a Donnál. (1942. december 5.) Hadtörténeti Múzeum gyűjteményéből.