Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

HADTÖR TËNELEM 95 teljesen véletlenül — szovjet éjszakai bombázórepülőgép jelent meg a magyar vonalak felett. A repülőgép hét bombát dobott le, ezek közül az egyik 40 m-re robbant a támadásra készülő rohamcsoporttól! Hajnali 04 óra 20 perctől a kijelölt nehézfegyverek megkezdték a 25 perces bénítótűz lövését (04 óra 45 percig), öt perce tartott már a bénítótűz, mikor 04 óra 25 percekor a rohamosztag előretört és felzárkózott a tüzérségi zártűzre. Ennek elérését kettős piros rakétával jelezte a századparancsnok, melyet laposan hátrafelé lőtt ki. Erre a jelre a tüzérségi tűz a kijelölt 27. körletről a 31. körletre ugrott előre. A rohamosztag ekkor lerohanta a tüzérségi tűz által megbénított szovjet első vonalat. Csak egy szovjet bunkerból kaptak tüzet. Ugyanakkor a cserjés domb peremén húzódó szovjet főellenállási vonalból erős géppuska és géppisztoly tűz zúdult a harccsoportra, de a sortűz 70%-a magasan süvöltött el a támadók felett. Az erős tüzelés fedezete mellett 12—14 szovjet katona ugrott elő a peremvonal felől, és géppisztoly tüzet lőve, ellentámadást akartak végrehajtani. A jobbra elől biztosító saját csoport öt szovjet katonát azonnal lelőtt, mire a többi — sebesültjeit .visszahagyva visszafutott. A magyar rohamcsoport azonnal robbantotta az elért szovjet bunkereket. Az egyik bunker üres volt: a szovjet katonák csak percekkel előbb szaladhattak ki belőle. A másik bunkerben kilenc szovjet katona volt: ezeket a robbanás széttépte. A rohamcsoport itt két golyószórót, nyolc puskát és kb. 2000 db puskalőszert zsákmányolt. A két bunker felrobbantása után a rohamcsoportot vezénylő századparancsnok parancsot adott a lépcsőzetes visszavonulásra. Az utolsó csoport visszavonulását a parancsnok kettős zöld rakéta fellövésével jelezte. Erre a tüzérségi tűz a 31. körletről a 27. körletre ugrott vissza, majd a tüzérség 50 méterenként rövidítve tüzét, fedezte a visszavonulókat, akiket mind az öt géppuskás raj is teljes tűzerővel fedezett. A visszavonuló rohamcsoportra a szovjetek kb. 80 aknát lőttek ki. A harcvállalkozás során kb. 12 szovjet katona elesett, három megsebesült, a rohamcsoportnak vesztesége nem volt,

21 A vállalkozást követő négy napon jelentősebb események nem történtek. A szovjet 516. lövészezred csak december 12-én hajnalban indított Uriv déli körzetében harcfelderítést. A magyar csapatok azonban a vállalkozást visszavetették. Másnap, december 13-án a 7. könnyű hadosztály sávjában négy szovjet harcfelderítő vállalkozást vertek vissza a magyar csapatok. A harcok során kiderült, hogy Urivnál — a szovjet 107. lövészhadosztály 516. lövészezredének sávjában harcolt a 10. páncéltörő tüzérdandár is.

22 1942. december 18-án — a Sztálingrádnál és attól É—É Ny-ra egyre nagyobb erőkkel kibontakozó szovjet támadás miatt szóbakerült a Donkönyökben levő német csapatok átcsoportosítása. A 2. magyar hadsereg vezérkari főnökének, Kovács Gyula vezérőrnagynak véleménye az volt, hogy az egész urivi hídfőt célszerűbb lenne átadni a III. hadtest parancsnokságának, így ez a kritikus szakasz „egy kézben lenne!" Másnap estére, december 19-én 21 óra 30 percre azonban beérkezett a magasabb német parancsnokság végleges utasítása: december 20-tól a német XXIV. páncélos hadtest parancsnoksága távozott a Don-könyökből, s egyúttal a 2. magyar hadsereg sávjából is. A 2. magyar hadsereg parancsnoksága először aggályát fejezte ki a német hadtestparancsnokság, illetve a német csapatok elszállítása miatt. Jány vezérezredes közölte az OKH-val, hogy a német hadtest támasza nélkül nem tudja garantálni a védelmet esetleges túlerejű ellenséges támadással szemben. December 20-tól a 20., 7. és 13. könnyű hadosztályokat a pécsi IV. hadtest parancsnoksága vette át. A 2. magyar hadsereg északi — bal — szárnyán összpontosított III. hadtest és a tőle délre levő IV. hadtest közti sávhatárt a Dawidowka (III. hdt.), Szeljawnoje (IV. hdt.), Plotawa (III. hadt.), Kraszno Lipje (III. hdt.) és Rogowato Progerelpje (III. hdt.) vonalon jelölték ki.

23 Védelmi harcok a IV. magyar hadtest alárendeltségében (1942. december 20-1943. január 11) December 20-tól a 7. könnyű hadosztály (pk.: Mező Endre vezérőrnagy, harcálláspontja: Prilepi) és a tőle északra összpontosított egri 20. könnyű hadosztály közti sávhatárt a Szeljavnoje É., 185.6 mpont., Dovgalevka D és Novo Uszpenka É vonalon jelölték ki. A német „B" hadseregcsoport parancsnoksága az elvezényelt német erők pótlására német tüzérséget vezényelt a 7. könnyű hadosztály sávjába (Denzinger alezredes parancsnoksága alatt). Miután a német 168. gyaloghadosztály főerőivel együtt a német 559. páncélvadász-osztály is elvonult, a hadosztály sávjába irányították a német 248/3. páncéltörő ágyús századot 6 db 40.M 75 mm-es nehéz páncéltörő ágyúval, valamint a 248/4. ágyús üteget 3 db löveggel. A hadosztály sávjában helyezkedett el a német 861/2. nehéz mozsárüteg 2 db 210 mm-es mozsárágyúval. December 20-a után érkezett ki a frontra, illetve a 7. könnyű hadosztály sávjába Hajmáskérről a 151. gépvontatású nehéz mozsárüteg egy darab 305 mm-es 11/16.M mozsárágyúja Polyák István százados parancsnoksága alatt, valamint a 152. gépvontatású nehéz mozsárüteg egy darab 305 mm-es 11/16.

M nehéz mozsárágyúja Szűcs Ciprián főhadnagy parancsnokságával. A két magyar nehéz mozsárüteget is a német Denzinger-tüzércsoport alárendeltségébe utalták.

2 4 A 7. könnyű hadosztály a fentebb említett Ë-i sávhatártól délre három támadó csoportot alakított ki: északi támadócsoport: a 168. német gyalogoshadosztálytól ittmaradt német 429. gránátosezred (pk.: Spoida alezredes) három zászlóalja. Főellenállási vonala — két párhuzamosan kiépített állással — Szeljavnoje faluval szemben húzódott. A német peremvonal és Szeljavnoje között — a 186.6 mp és Uriv ÉK erdőfolt közti vonalon — épült ki két párhuzamos vonalon a szovjet védelem. A német ezred védelmének mélységében — Dovgalevkától D-re — volt tüzelőállásban a magyar 152. gépvontatású nehéz mozsárüteg egy darab 11/16.M 305 mmes mozsárágyúja (Szűcs Ciprián fdgy. parancsnoksága alatt). Ettől Ny-ra, Novo Uszpenka és a 178.1 mp között pedig a német 248/4. és 248/3. ütegek helyezkedtek el. A középső támadócsoportot: a soproni 4. gyalogezred három zászlóalja képezte, zászlóaljanként három puskás- és egy géppuskás-századdal. (Fegyverzetét lásd előbb!) A középső támadócsoport északi — bal — szárnyán a 4/1. zászlóalj védett. Főellenállási vonaluk peremvonala az Uriv ÉK erdőparcella és Uriv DK erdőparcella közti 3 kmes vonalon épült ki. A zászlóaljjal szemben — Szeljavnoje DNy és az ún. 66-os erdő, valamint az attól D-re levő 189.3 háromszögelési pont között két egymással párhuzamos szovjet védelmi vonal húzódott. A 4/1. zászlóalj mögött Uriv község É—D-i irányú nyúlványa, valamint az É—D-i folyású Uriv-patak helyezkedett el. A középső támadócsoport centrumát a veszprémi 4/III. zászlóalj képezte. Főellenállási vonalának peremvonala az Uriv DK-i erdőparcella és a községen átfolyó Uriv-patak között, a község házainak és gazdasági épületeinek védelmében épült ki. A zászlóalj peremvonala és a szemben levő