Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Természetvédelem - Papp Jenő: A Bakony-hegysége gyilkosfürkész-faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae), III. Blacinae, Doryetinae, Rogadinae

148 TERMÉSZETVÉDELEM PAPP JENŐ A BAKONY-HEGYSÉG GYILKOSFÜRKÉSZ-FAUNÁJÁNAK ALAPVETÉSE (HYMENOPTERA, BRACONIDAE), III. BLACINAE, DORYCTINAE, ROGADINAE A címben jelzett 3 alcsaládnak összesen 64 faját ismertetjük mintegy 700 példány meghatározása és feldolgozása alapján. A fajok száma alcsaládok szerint a következőképp oszlik meg: Blacinae 22, Doryctinae 18 és Rogadinae 24 faj. A Blacinae fajok 1 genuszt, a Doryctinae fajok 7 genuszt és a Rogadinae fajok 4 genuszt képviselnek. A faunisztikai és állatföldrajzi alapvetésül szolgáló mintegy 700 gyükosfürkész példányt az alábbi műkedvelő és hivatásos gyűjtők/kutatók gyűjtötték össze: Ádám László, Baj ári Erzsébet, Ballá Katalin, Csiby Mária, Dely Olivér György, Forró László, Gyoerffy Jenő, Klaus Horstmann, Horváth Géza, Kasper Ágota, Mihályi Ferenc, Móczár László, Nagy Emil, Podlussány Attila, Raveczky László, Rézbányai László, Rozner István és Rozner Istvánné, Sáringer Gyula, Sólymos Béláné, Szépügeti Győző, Tallós Pál, Tóth Sándor, Vásárhelyi Tamás, Zsirkó Gizella. Tételesen a megfelelő helyen csak a gyűjtők vezetéknevét tüntettem fel, ha nem nevezem meg a gyűjtőt, akkor magam gyűjtöttem a szóbanforgó példányt/példányokat. A Bakony hegység mint állatföldrajzi táj (a Pilisicum faunajáráson belül, Móczár 1967, 1972) öt faunakistájra osztható fel, amit egyik előző tanulmányomban fejtettem ki részletesen (Papp 1968). A gyilkosfürkész fajok lelőhelyeit ezúttal is a faunakistájak sorrendjében (és ezeken belül a lelőhelyeket azok betű szerinti rendjében) sorolom fel, ellenben eltérően az alapvetés első két (I. és II.) részétől (Papp 1973, 1981) a jelen és a további részekben a következőképp jelölöm a fauna-kistájakat (teszem ezt azért, hogy tipográfiailag jól szembetűnők legyenek): В F = Balaton-felvidék KH = Keszthelyi-hegység DB = Déli-Bakony ÉB = Északi-Bakony KB = Keleti-Bakony Ugyancsak tanulmány-sorozatom I. részében jeleztem (Papp 1973: 478), hogy „A Bakony hegység gyilkosfürkészeinek jelenlegi ismerete arra a gyűjteményre támaszkodik, mely 1957—1969 folyamán bakonyi rovargyűjtéseimmel került a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeumba." Kiegészítésképpen ehhez hozzá kell fűznöm, hogy 1969 óta tetemes mennyiségű újabb gyilkosfürkésszel gyarapodott a nevezett múzeum, ezt az anyagot természetesen szintén feldolgoztam. Ezen kívül a budapesti Természettudományi Múzeum is őriz tekintélyes számú brakonidákat, ami a Bakony hegységből származik — ezeket ugyancsak meghatároztam és belefoglaltam jelen és jövőbeni tanulmányaimba. Akik pedig ezt a brakonida anyagot összegyűjtötték, azoknak a nevét az előzőekben már felsoroltam. Faunisztikai illetve állatföldrajzi szempontból a következő fajok kölcsönöznek színezést és jelleget a Bakony hegységnek mint faunatájnak: Blacinae : Blacus achterbergi Haeselbarth forticornis Haeselbarth interstitialis Ruthe mamillanus Ruthe nitidus Haeselbarth robustus Haeselbarth stelfoxi Haeselbarth Doryctinae: Doryctes heydeni Reinhard Heterospilus rubicola Fischer testaceus Telenga Rhaconotus pictipennis (Reinhard) Rogadinae : Aleiodes crassipes (Thomson) eurinus (Telenga) gasterator (Jurine) heterostigma (Stelfox) moldavicus (Tobias) ungularis (Thomson) Heterogamus excavatus Telenga Blacinae BLACUS Nees, 1818 összesen 22 Blacus fajt mutattak ki a Bakony hegységből. Közülük faunisztikai/állatf öldraj zi szempontból a következő 8 faj jelentős: B. achterbergi, B. forticornis, B. interstitialis, B. leptostigma, B. mamillanus, B. nitidus, В. robustus és B. stelfoxi. Blacus (Ischnotron) achterbergi Haeselbarth, 1976 (= gracilis Haeselbarth, 1973) - ÉB: 1 d:Bakonypölöske, Kupi-erdő, 1961. VII. 10. Elterjedése Szórványosan ismerjük a következő európai országokból: Franciaország, Észak-Olaszország, Ausztria, Svájc, Csehszlovákia, Magyarország, Finnország. Magyarországon eddig csak a Hortobágyi Nemzeti Parkban (Újszentmargita) találták (Papp 1981 b). Blacus (Ganychorus) ambuláns ssp. macropterus Haeselbarth, 1973 - KH: 1 9: Gyenesdiás, Nagymező, 1966. VI. 14. - DB: 1 9: Sáska, Agártető, 1967. VI. 14. - ÉB: 3 9: Bakonybél, 1960. VI. 27-28. 6 9: Bakonybél, Hideghegyi dűlő, 1961. VI. 13. 1 9: Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5. 6: Fenyőfő, fénycsapda, 1967. VI. 20-30, leg. Rézbányai. 1 9: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17. 1 9 + 2 6: Hárskút, Esztergáli völgy, 1966. VI. 7,2 9+ 1 6:Németbánya, Jáger-völgy, vadászház környéke, 1963. VIII. 22-25.(1 ó) és 1967. VI. 11-13. (2 9). 6 9+ 1 Ó: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29. - KB: Bakonynána, Alsópere, 1964. VIII. 26-28. 3 9:Csetény, 1961. VU. 4. 1 d:Dudar, fénycsapda, 1983. VI. 27, leg. Podlussány. 1 9: Eplény, Tobán-hegy, 1962. VII. 11. 10 6: Olaszfalu, Alsópere, 1966. VII. 11-14. Blacus (Ganychorus) capeki Haeselbarth, 1973 - BF: 1 á: Felsőörs, 1966. V. 30. - ÉB: 2 9: Bakonybél, 1960. VU. 28. 1 9: Hárskút, 1966. VI. 8. 5 9: Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7. 1 9: Porva, Pálihálás, 1968. VII. 16-17. 1 6: Ugod, Somberek, 1967. VI. 26-29. - KB: 1 9: Csesznek, Cuha-völgy, 1957. VI. 27. 2 9: Olaszfalu, Alsópere, 1966. VII. 11 — 14. — Május—Július, júniusban gyakori. Mint ezt már a faj leírója, E. Haeselbarth (1973) is jelezte eredeti leírásában, az általa vizsgált 45 nőstény példány csápja kivétel nélkül 19 ízből állt. Valamennyi bakonyi nőstény csápja ugyancsak 19 ízű. Na-