Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Természetvédelem - Papp Jenő: A Bakony-hegysége gyilkosfürkész-faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae), III. Blacinae, Doryetinae, Rogadinae

TERMÉSZETVÉDELEM 149 gyón jellemző még a fajra, hogy 1. korongsejtje (Dl) keskeny, az alapér (n. bas.) legalább kétszer hosszabb a visszafutó érnél (n. rec.). Elterjedése — Közép-Európában (Csehszlovákia, Ausztria, Magyarország, Jugoszlávia, Románia) gyakori, legújabban jelentették Moldáviából is (Szovjetunió). Hazánkban már számos helyen került elő. Blacus (Ganychorus) diversicornis (Nees, 1834) - ÉB: 1 d: Hárskút, 1966. VI. 8. Blacus (Blacus) errans (Nees, 1812) - ÉB: 1 9: Németbánya, Jáger-völgy, vadászház környéke, 1967. V. 29.-VI. 2. 1 9:Tapolcafő, Kalapácsér, 1966. V. 4. - KB: 1 9: Várpalota, Vár-völgy, Quercetum-Carpinetumban fűhálózva, 1968. VI. 27. — Május-június. Blacus (Blacus) exilis (Nees, 1812) - BF: 4 9: Tihany 1977. VI. 23, leg. Ádám. - KH: 2 9: Keszthely, 1977. VII. 27. 1 9: Keszthely, Fenékpuszta, 1977. VIII. 11. - ÉB: 3 9: Bakonybél, Somhegy puszta, fénycsapda, 1967. VIII. 27-29, leg. Rézbányai. 1 9: Csesznek, Zörög-hegy, 1961. VII. 22. 1 9: Fenyőfő, fénycsapda, 1967. VIII. 11-20, leg. Rézbányai. - KB: 1 d: Bodajk, Gaja-szurdok, 1962. VIII. 7. 2 9:Csatka, Szentkút, 1969. VII. 11.2 9: Olaszfalu, Alsópere, 1966. VII. 11-14. 1 9: Tés, Csőszpuszta, Csiklingvár, 1961. VII. 21.— Július-augusztus. Blacus (Blacus) filicornis Haeselbarth, 1973 - ÉB: 1 9: Bakonybél, Somhegy puszta, fénycsapda, 1967. VIII. 27-29, leg. Rézbányai. 1 9: Bakonybél, SzömÖrkés, 1968. VII. 5. - Július-augusztus. Blacus (Blacus) forticornis Haeselbarth, 1973 - KB: 2 d: Dudar, fénycsapda, 1983. VI-VII, leg. Podlussány. A faj felfedezője, E. Haeselbarth (1973a: 89, 3) lábjegyzet) felhívta már a figyelmet, hogy a B. forticornis és a B. humilis hímjeit nagyon nehéz elválasztani egymástól. A B. forticornis teste nagyobb, hossza 3 mm körüli, a hátpajzs pedig elől olyan széles mint középen hosszú (B. humilis: hossza 2,5 mm körüli, a hátpajzs elől nem oly széles mint középen hosszú). Elterjedése — Kevés lelőhelyét közölték Angliából, Dániából és a Szovjetunió európai területéről, legkeletibb előfordulása Szocsi. Hazai lelőhelye Csákvár és a bakonyi Dudar. Blacus (Blacus) humilis (Nees, 1812) - ÉB: 1 9: Bakonybél, Somhegypuszta, fénycsapda, 1967. VII. 6—9, leg. Rézbányai. 1 9: Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5.1 d: Fenyőfő, fénycsapda, 1967. VII. 10-19, leg. Rézbányai. - KB: 18 d:Bakonynána, 1985. VI. 30.5 d: Dudar, fénycsapda, 1983. VII. 14, leg. Podlussány. —Június-július. Elterjedése — Annak ellenére, hogy ez a faj egész Európában és Észak-Amerikában elterjedt és gyakori, mégis a Bakonyból — az intenzív gyűjtések ellenére — eddig összesen 5 helyen került elő: országosan sem gyakori. Blacus (Balcus) interstitialis Ruthe, 1861 - ÉB: 1 9: Olaszfalu, Alsópere, Quercetum petraeae-cerrisben fűhálózva, 1964. VIII. 26-28. Elterjedése — A nyugati Palearktikumban elterjedt, nálunk ritka faj. Hazai lelőhelyei: Budapest (Lipótmező), Olaszfalu és Vác. Blacus (Blacus) leptostigma Ruthe, 1861 - KH: 1 9: Keszthely, 1982. VOL 11, leg. Forró. - KB: 1 9: Dudar, fénycsapda, 1983. VIVII. — Június-augusztus. Elterjedése — Három országból jelentették előfordulását: Írország, Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország. Hazánkban legújabban mutatták ki a Kiskunsági Nemzeti Parkból (Ágasegyháza és Fülöpháza) (Papp 1987a.). Ritka faj. Blacus (Blacus) longipennis (Gravenhorst, 1809) - ÉB: 1 d: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 2629. — Június. Blacus (Ganychorus) maculipes Wesmael, 1835 - BF: 4 d: Tihany, 1929. DC, leg. Zilahi-Sebess. 1 d: Tihany, Akasztódomb, 1958. V. 7,

leg. Bajári. KH: 3 d: Gyenesdiás, Nagymező, 1966. VI. 14. 2 9: Keszthely, Büdöskúti völgy, 1966. VI. 15. DB: 1 d: Úrkút, Bocskorhegy, 1960. VI. 15. - ÉB: 2 9 + 27 d: Bakonybél, Hideghegyi dűlő, 1961. VI. 13. 1 9: Bakonybél, Odvaskői barlang, 1968. VIII. 13, leg. Zombori. 14 6: Bakonybél, Somhegypuszta, fénycsapda, 1967. VI. 30. (4 d), 1967. VII. 6-9 (2 d), 1967. Vn. 20-30 (7 d), 1967. IX. 13-20 (1 d), leg. Rézbányai. 1 9 + 46: Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5. 3 9: Bakonybél, turistaház, 1968. VIII. 13, leg. Zombori. 1 9: Bakonypölöske, Kupi-erdő, 1961. VII. 10. 29 d: Fenyőfő, fénycsapda, 1967. VI. 20— 30 (11 d), 1967. VII. 1-10 (1 d), 1967. VII. 10-19 (14 6), 1967. VII. 20-30 (1 d), 1967. VIII. 610 (1 d), 1967. X. 1-10(1 d), leg. Rézbányai. 7 d: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17. 1 Ó: Iharkút^969. V. 27-28. 2 9'+ 8 d: Németbánya, Jáger-völgy, vadászház, 1966. VIII. 22-28. 12 9 + 8 d: Ugod, Somberek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29. - KB: 1 9: Csetény, 1961. VII. 4. 1 9 + 2 d: Dudar, fénycsapda, 1983. VI. 27,leg.Podlussány. 1 d: Hajmáspuszta, halastó, 1972. VI. 11. 1 9 + 61 d: Olaszfalu, Alsópere, 1964. VIII. 26-28 (1 9), 1966. VII. 11-14 (61 d). 1 9:Szápár,talajrostálás, 1981. II. 8, leg. Podlussány. 3 d: Várpalota, Várvölgy, 1968. VI. 27. — Június-augusztus, gyakori június és július folyamán. Blacus (Hysterobolus) mamillanus Ruthe, 1861 - KB: 1 9: Várpalota, Pin us nigra tobozából, 1982. II. 2. (labornevelés), leg. et educ. Vásárhelyi. Elterjedése — Kevés európai országból tudunk előfordulásáról, éspedig: Dánia, Németország (NSZK, NDK), Svájc, Csehszlovákia, Szovjetunió (Moldávia, Szocsi). Hazánk faunájára nézve új faj. Blacus (Blacus) nigricornis Haeselbarth, 1973 - BF: 6 9 + 1 6 (ebből 5 9 + 1 d paratípus): Tihany, 1929. EX. (1 d paratípus) leg. Zilahi—Sebess, 1966. VI. 20. (1 9 paratípus) 1967. VII. 6. (4 9 paratípus) és 1971. VII. 5. (1 9) Malaise csapda leg. Móczár L. — Június—augusztus. Elterjedése — A fajt többek között magyarországi, azaz tihanyi példányok alapján is írták le. Európa számos országából ismerjük. Magyarországon eddig összesen öt lelőhelyről került elő. Blacus (Ganiychorus) nitidus Haeselbarth, 1973. - ÉB: 1 9: Bakonybél, Somhegy puszta, fénycsapda, 1967. Vm. 26-29, leg. Rézbányai. 2 9: Porva, Cuha-völgy, 1957. VI. 27. 1 9: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17. - KB: 1 9: Bakonynána, Római-fürdő, 1969. VII. 19. 1 9: Eplény, Malomréti-völgy, 1977. DC. 24, leg. Podlussány. — Júniusszeptember. Elterjedése — Ritka faj, a következő országokból közölték előfordulását: Anglia, Svédország, Finnország, Ausztria, Magyarország, Szovjetunió (Kola-félsziget) és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Blacus (Ganychorus) pallipes Haliday, 1835) - BF: 1 9: Balatoncsicsó, erdészház környéke, 1969. VII. 9—10. 1 d: Monoszló, Tarora-hegy, 1969. VII. 9. - ÉB: 1 d: Bakonybél, Hideghegyi dűlő, 1961. VI. 13. 7 9: Bakonyszombathely, Feketevíz-puszta, 1968. VIII. 5.19: Farkasgyepű, Melico-Fagetumban fűhálózva, 1966. VI. 29. 11 9 + 1 d: Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17. 1 9 + 1 d: Porva, Pálihálás, 1968. VII. 16-17. 1 d: Zirc, Arborétum, 1973. VI. 20. 1 d: Zirc, Szarvaskút, 1975. VI. 11, leg. Kasper. - KB: 1 9 + 2 d:Csatka, Szentkút, 1969. VII. 11. 1 d: Dudar, fénycsapda, 1983. VI. 27, leg. Podlussány. 6 9 + 2 d: Olaszfalu, Alsópere, 1964. VIII. 26-28 (4 9, ebből 3 9 Querceteum petraeae-cerriben fűhálózva, 1966. VII. 11—14 (2 9 +