Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Vizi László Tamás: A végvári rendszer kiépülése a Győri Főkapitányság területén (Különös tekintettel az 1568–1593 közti időszakra)

64 HADIKRÓNIKA golyó horzsolva érte a falsíkot, az agyagréteg le verődött. Ebben az esetben a gerendákból készült erődítményt fel lehetett gyújtani.

82 Eleven vita folyik a szakirodalomban arról, vajon lehet-e magyar építési módnak nevezni ezt a rendszert vagy sem? A palánképítkezés nem kizárólagosan magyar sajátosság ez tény, de alkalmazásának és elterjedésének körülményei azt látszanak bizonyítani, hogy a török elleni harcokban a magyarság sikeresen alkalmazta. Az erődítmények át és újjáépítése, a munkák szervezése az érintett megyékre hárult. Az ő kötelességük volt a szükséges építőanyag, fuvar, munkaerő előteremtése. Az építést a jobbágyok végezték, nagyrészt robotmunkában. Az 1553ban elfogadott XI. te. szerint a jobbágynak 40 napot kellett szolgálnia urának, ha munkája a földesúri vár javítására fordíttatott. A törvény lehetőséget adott arra, is, hogy ahol szükséges volt, a jobbágy többet is szolgáljon.

84 1554-ben a rendek 6 napi közmunkát szavaztak meg (VIII. IX. te.) azzal a kikötéssel, hogy a jobbágyok a Bécsben szokásos díjszabásban részesüljenek. Egy kétlovas szekér kocsisának egy napra pl. 40 dénár járt.

85 Szigetvár 1556. évi ostromát követően, az 1557/VI. tc.-ben szavazták meg a rendek a jobbágyok ingyen munkáját a várépítkezésekhez. A törvény kimondta, hogy minden díj nélkül 6 napot tartozik egymás után szolgálni a jobbágy. A népességet a várkapitányok felszólítására az alispánok rendelték ki, természetesen aratási és szüreti munkálatok kivételével. A munkában köteles volt részt venni minden adóporta, illetve a rajta élő jobbágy személyesen. Minden portának egy-egy igás (4 lovas vagy 6 ökrös) szekeret is ki kellett állítania.

86 1559-ben (XVIII. és a XXX. te.) és 1563-ban (XX. te.) egyaránt megerősítették a 6 napi ingyenmunkát minden porta után. De az 1563-as XXI. te. a távolabbi megyék lakóinak lehetővé tette, hogy közmunkáját pénzzel is megválthassa.

87 Ezt a pénzt nevezték az ingyenmunka latin megfogalmazása után — gratuitus labor — labor pénznek.

88 A fokozatosan fellendülő építkezéseket és javításokat bizonyítja az is, hogy 1567-től évi 12 napra emelték a iobbágyok kötelező munkáját (XVII-XIX. te). A törvény intézkedett a munka részleteiről is, mivel megszabta, hogy melyik terület melyik várhoz tartozik dolgozni. Még a hódoltságban élő jobbágyságnak is kellett ingyenmunkát végeznie. Szakály Ferenc szerint a Dunántúlon szigorúbban és következetesebben szorították munkára a népességet, mint az Alföldön.

89 Az ingyenmunkák részletes beosztásáról az 1567-1593 közötti időszakban három alkalommal hoztak törvényt az országgyűléseken (1567/ XVII. te, 1569/XIX. te, 1578/ XXVII. te). A Győri Főkapitánysághoz tartozó várak közül mindössze csak Győrről, Pápáról, Veszprémről és Palotáról intézkedtek. Győr várának építkezéseihez Pozsony, Mosón, Győr vármegyék népességét, Veszprémhez Veszprém vármegyét és a töröknek adózó szomszédos alattvalókat, Palotához Fejér vármegyét, míg Pápához 1567-ben Vas és Zala-, 1569-től Sopron vármegye lakosságát rendelték. A Főkapitányság többi váráról az országgyűlés semmiféle végzést sem hozott. 1574-ben meghatározták a közmunka megváltásának az összegét is (1574/VI. te). Az ingyenmunka helyett naponként minden kapu után 10 dénárt lehetett fizetni.

90 Az Udvari Haditanács javaslatára 1574ben Werth Mihály soproni polgárt a dunántúli Mosón, Győr, Sopron, Vas, Veszprém, Somogy vármegyékbe nevezték ki a közmunka ügyek irányítására. Werth Mihály működéséről, annak eredményeiről egyéb adatot sajnos nem találtam.

9 x A drinápolyi béke megkötése után került sor a Haditanács által irányított nagyszabású várvizsgálatokra. Megbízható technikusok részletes helyszíni mérései alapján döntött a Haditanács arról, melyik erősségeket kell megjavítani, átépíteni vagy ha kell lebontani, megsemmisíteni.

92 1569-ben küldte Magyarországra a Haditanács Giulio Turco itáliai hadmérnököt azzal a feladattal, hogy a dunántúli várakról pontos, katonaiműszaki felméréseket végezzen.

93 Turco felmérései nem részletesek, mégis aránylag pontosak, s így e rajzokból bontakozik ki előttünk a várak valóságos értéke. A hadmérnök bemutatja a várak nagyságát, pillanatnyi állapotát, harcászati értéküket egyaránt.

9 1577/78-ban az Udvari Haditanács ismételten megszemléltette az erődítményeket és részletes jelentéseket kért a legsürgősebb tennivalókról.

95 Ezenkívül minden várkerületbe építési biztost neveztek ki. így került a Duna és a Balaton közti főkapitánysághoz Suess Orbán, mint a terület főfelügyelője és ellenőre.

96 A felméréseket követően, 1578 októberében megszületett a Haditanács határozata Veszprém, Palota, Vázsony, Szigliget, Keszthely várainak tatarozásáról. Végváraink a Duna és a Balaton közötti főkapitányság területén A Duna és a Balaton közötti főkapitányság Győr központtal jött létre. A győri főkapitány kezében összpontosult e védelmi terület központi vezetése, irányítása. A Bécs ellen felvonuló török hadak útvonala szükségképpen erre vezetett. Ezért vált kiemelkedően fontossá e terület fokozott védelme, hiszen Bécset, s az örökös tartományokat Magyarországon kellett megvédeni. Problémát jelent a rendszerbe tartozó várak számának a meghatározása. Villányi Szaniszló szerint a Győri Főkapitányság területéhez a XVI. században 11 végvár tartozott. Pápa, Devecser, Csesznek, Vázsony, Tihany, Szigliget, Veszprém, Palota, Tata, Gesztes és Győrszentmárton.

98 Ez a felsorolás meglehetősen hiányosnak tűnik, hiszen Faller Jenő csak Veszprém vármegyében 12 végvárat sorolt fel.

99 Villányi Szaniszló Szigligeten és Tihanyon kívül nem tesz említést több Balaton melléki várról, úgy mint Keszthelyről, Csobáncról, Reziről, Tátikáról, s nem sorolja ide Sümeget sem. Ellenben Gesztesről mint magyar végvárról ír, holott az csak igen rövid ideig volt e korban magyar kézen.

10 Nem történik említés olyan kisebb várkastélyokról sem, mint pl. Döbrönte, Somló, Essegvár, Ugod stb. A kisebb őrhelyekről, vigyázó házakról, elővárakról, górékról csak elvétve vannak adatok. Holott ezek a gyengébb és kevésbé kiépített őrházak a mögöttük fekvő nagyobb és korszerűbb várak előzetes védelmében és felderítő hírszolgálatában fontos, kiemelkedő szerepet játszottak. Minden jelentősebb várnak voltak ilyen vigyázó házai, kisebb előőrsei, úgynevezett kiöblözései.

101 Győr esetében 8-10 ilyen elővárra, őrhelyre található utalás, de számuk feltehetően ennél több lehetett.

102 Közülük sok az idők folyamán elpusztult és feledésbe merült. Amikor tehát felsoroljuk a főkapitányság alá tartozó várakat, a létszámot nem maximálhatjuk. Hiszen az erősségek alá még több, meghatározhatatlan számú kis őrhely is tartozott. A várak számbavételénél még egy nehézségbe ütközünk. Nehéz eldönteni, vajon a védelem második, harmadik vonalában lévő vár az adott időszakban melyik főkapitánysághoz tartozott. Felvetődik Sárvár hovatartozásának a kérdése. A térképek hol a győri, hol pedig a kanizsai területhez tartozónak mutatják. Mint magánföldesúri vár, egész időszakunkban a Nádasdy család birtokában maradt. Mint vég-