Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Vizi László Tamás: A végvári rendszer kiépülése a Győri Főkapitányság területén (Különös tekintettel az 1568–1593 közti időszakra)

72 HADIKRÓNIKA 7. flora Csesznek várának látképe és alaprajza. (Giulio Turco rajza és felmérése, 1572.) várat széles palánkrendszerrel és bástyákkal erősítették. A külső palánköv mintegy 30 hektárnyi területet kerített be.

181 A vár ellátásának a segélyezésére 1544-ben a veszprémi káptalan 15 Balaton körüli birtokát — Kisberényt, Alsóörsöt, Felsőörsöt, Lovast, Csopakot, Palóznakot, Arácsot, Füredet, Aszó főt, Nagypécselyt, Kispécselyt, Vászolyt, Szőllőst, Ábrahámot, Kisfaludot — árendába adták Sforza grófnak, Tihany urának. Ugyan ezeket a birtokokat a magyar királyi kamara 10 év elteltével Takaró Mihály várkapitánynak, Tihany új parancsnokának adta bérbe 200 forintért. Az 1557ből származó kimutatás szerint, mivel e birtokok jórészt szőlőtermő helyek, a jövedelem is főleg borból került ki."

482 Giulio Turco 1569-ben készítette el rajzát a várról. A bencés monostor nyugati és déli oldalát földhányással biztosított cölöpsor, majd palánk és árok, míg északról két bástya erősítette és védelmezte.

18 3 A tihanyi őrség még a Balaton déli partján fekvő, a hódoltsághoz tartozó területek falvait is adóztatt. Tihanynak adóztak Kőröshegy, Zamárdi, Nagyendréd falvai, 1580-ban pedig még a Tolna megyei Fadd is.

184 Tihany jövedelmei 1572-ben 76 egész telek után készpénzben 67 forint 60 dénárt tettek ki, ami azonban az őrség havi fizetésének a negyedrészét sem fedezte. Ezért a kamara a vár közelében lévő jövedelmi forrásokat — kapuadót, szomszéd megyék állami bevételeit — engedte át a vár fenntartására.

18 5 Az 1577 áprilisában megtartott vizsgálat királyi biztosának Mattasics Ferencnek a javaslatára 1578 januárjában döntés született Tihany megerősítéséről.

186 Ebben az 1578-as kamarai javaslatban az is szóba került, hogy Somogy vármegye dikáját kellene Tihany várának fenntartására fordítani.

187 Vázsony A Séd partján egy enyhén emelkedő domb oldalában álló vár előnytelen fekvése ellenére is — hiszen nem a fennsíkon, hanem éppen a völgyben épült — fontos részét alkotta a Balaton-felvidéki végvárvonalnak, őrségének feladata a Tihanytól északra eső vidék védelme, a Pápa és a Keszthely felé törő török hadak útjának az elállása volt. Mivel a Fehérvárról a Dalmát tengerpart felé vezető hadi és kereskedelmi útvonal is erre haladt, a várból ezt is ellenőrzés alatt tartották.

188 A török közelsége miatt az 1540es és 1550-es években a vár birtoka mindössze három faluból állott (Vázsony, Adony, Tiszavezseny). Az innen befolyt jövedelmek kevésnek bizonyultak a vár megerősítésére. Ezért 1549-ben a kamara 150 forintot utalt ki Horváth Péternek Vázsony karbantartására. 1554-ben pedig már a király által fizetett őrség tartózkodott a várban.

189 Az 1560-as években még az is szóba került, hogy a várat lebontják, nehogy a török elfoglalja és megerősítse. Turco 1569-ben készítette el alaprajzát a várról. Magát a várat kisméretű, szabályos négyzet alaprajzú, kettős várárokkal körülvett, a sarkokon kerek külső tornyokkal védett erődítményként ábrázolta. Legfontosabb részét, a bejáratot a várárok elé kinyúló, patkó alakú kapuvédőmű erősítette. A 25 méter magas 4 szintes lakótorony a védők utolsó menedékének számított.

190 Hogy a falakat az ágyútűz ellen védhetőbbé tegyék, a várfalakat mindenhol kb. 2 méter magasságú földdel támogatták meg, eléje pedig vesszővel rögzített cölöpsort emeltek. A felmérést követően végezhették el a kapuvédmű átalakítását. A földszinti lőréseket elfalazták, az első emelet magasságáig döngölt földdel feltöltötték s a korábbi nyílások helyén 4 ágyúlőrést képeztek ki.

191 A várfalak vastagítására, magasítására, támpillérek építésére minden bizonnyal a volt pálos kolostor kőanyagát is felhasználták az építők. Csobánc Csobánc 1543 után került a végvárak sorába. A vár ugyan nem képviselt nagy harcértéket, de gyorsan száguldó lovasaival a portyázásokban mégis jelentősnek bizonyult. Veszprémnek 1552-ben történt török kézre kerülését követően az ellenség már közvetlenül Csobáncot fenyegette. 1554 novemberében a várat ostrom alá is vették a törökök. Gyulaffy Lászlónak és Vásonkői Horváth Gáspárnak azonban sikerült visszavernie a különben elég heves ostromot. A tá-