Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Molnár András: Egy zalai kisdiák emlékei a reformkorból. (Részletek Galsai Kovách Ernő emlékirataiból)

148 MŰVELŐDESTÖR TENET Itt Pápán a katolikus gimnáziumnak csak négy osztálya lévén, azért is mi csak mind kisdiákok voltunk, de nem úgy az itteni református kollégium tanítványai, kiknek a theológusai már bajuszos és szakálos legények voltak és a diákok arisztokráciáját képezték. Csak az volt furcsa, hogy ezek mind fekete reverendában voltak, papi övvel, mint a katolikus papok, úgy büszkélkedtek fel alá a város utcáin, magas fényes cilinder kalappal a fejükön — amely bennünk kisdiákokban igen nagy respektust keltett irányukban, és mint valami felsőbb lényeket, tekintettük mi, az apró diákság őket, kik bizonyos felsőbbséggel tekintettek mireánk. Hegedűs házigazdám házában, a kaputól jobbra egy külön szobában szintén el volt szállásolva egy ilyen nagyobb kálvinista deák, Mórocza nevű, Fehér megyéből, azonban miután ennek nagyobb igényeit a kardos természetű Hegedüsné nem akarta teljesíteni, a kollégiumból eljött hozzánk akkor egy híres Tarczali nevű tanár,

15 vele veszekedni, és azon fiút onnan elvinni, amiért azután köztük per folyt a vármegye házánál a főszolgabíró előtt, ahova én is mint tanú meg lettem idézve, és én sánta lábbal, bottal meg is jelentem - amit én nagyon szégyeltem. Végre is Tarczali tanár magát megbosszulandó kiragasztotta egy cédulára a kollégium ajtajában, hogy ezentúl kálvinista deák lakásra ne menjen Hegedűsekhez. Ekkor Griff vendéglős Franknak is egy fia járt velem az iskolába, ki később Szabadi névvel híres zenészszé vált az országban, és a pesti Komló-kertben volt ő egyúttal bérlő.

16 Pápán a deákok előtt még álmélkodás tárgyát képezte az úgynevezett uradalmi tizes malom, amelynek tíz őrlő kereke volt, melyeket a Tapolca vize hajtotta. Ebben az évben az atyám is néhányszor ellátogatott Pápára, keresztül utazva Sz[en]t Mártonba. [ . . . ] Atyám ekkor már észrevévén az én rajzolási tulajdonomat, itt Pápán tavasziul kezdve egy német úgynevezett piktornál, rajzolni kezdett taníttatni, fekete rajzónnal, amely az alapját képezte ezen tudományomnak az életben. [. .. ] Pápán bevégezvén az első gimnáziumi osztálynak tanulását, eminens osztályzatban (Classificatio), noha sok hátramaradást szenvedtem a láb bajom végett, és szünidőre július hó vége felé Türjére, szülőim körébe jöttem, amit ott is töltöttem." JEGYZETEK 1. OSZ К Kézirattár. Fol. Hung. 1419. 2. Ezeket felsorolta Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1899. VI. kötet. 1210. hasáb. 3. Legutóbb Bona Gábor méltatta az emlékirat jelentőségét a „Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49." с munkájában (Bp. 1987. 2. jav. bőv. kiad. 64-65. o.) 4. Életrajzi adataink legmegbízhatóbb és legalaposabb forrása saját önéletrajza: OSZK Kézirattár, Fol. Hung. 1419. IV. kötet. „Az aradi magyar 1848-1849. politikai foglyok személyes jellemzései 1849-1856 évekből" 58-61. o. Jórészt ebből merítettek későbbi életrajzírói is: Szinnyei József i. m. VI. kötet. 1209-1211. hasáb, Bona Gábor i. m, 209. o. 5. Francsics Károly: Kis kamorámban gyertyát gyújték. (Válogatta és sajtó alá rendezte Vörös Károly) Bp., 1973., Voyta Adolf: Életrajzom Veszprém Megyei Levéltár Kézirattára. 6. A kisdiáknak ekkor már nem volt teljesen idegen a város: szülei és nagyszülei (Tűrje és Pannonhalma) között utazgatva rendszeresen a bencés rendházban tartott pihenőt a család. Ilyen utazásai során figyelt fel egy sajátságos jelenségre a borsosgyőri temetőben: „itt [ . . . ] láttam még egy régi vitéz korabeli szokást, melyet máshol sehol sem láttam, és meglepő volt reánk. A temetőben a nemes emberek sírdombja mellett egy-egy rövid nyelű kis fekete lobogó volt a földbe szúrva. Itt különösen a temetőnek nagy része fel volt feketén lobogózva, és csak úgy lebegtette a szellő mindenfelé az új és már régen kopott színű fekete lobogókat. Ez egy régi ősi magyar szokás maradványa volt, amidőn a magyar nemes dalia sírja mellé egy kopját (rövid lándzsát) szúrtak, fekete lobogóval, mint egy harcosnak a sír jelvényét!" 7. Elfogult, valótlan állítás. Pápán ebben az időben viszonylag nagy számú német nemzetiségű polgár és német anyanyelvű zsidó élt. 8. Az 1828-as összeírás adatai szerint a csizmadiák céhe valóban a legnagyobb pápai céh volt: a város 481 iparosának 12,7%-a, 61 fő csizmadia volt! (Па Bálint - Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp. 1964. 316.. 322. o.) 9. Ilyen csizmakészítési technológiát írt le a Magyar Néprajzi Lexikon is. (Bp. 1977. 1. kötet. A-E. 521. o.) 10. Mindezek megerősítik Mithay Sándor kutatásainak eredményeit. (A pápai fegyveres polgárság. In: Veszprém megyei honismereti tanulmányok. XII. Veszprém, 1986. 43-52. o.) Egyedül az öltözet leírásában van némi különbség: az emlékirat szerint a német polgárőrség kalapja fehér, nadrágja zöld volt, a Mithay által idézett Kiss Ernő szerint pedig a kalap fekete, a nadrág sárga volt. (Pápa város fegyveres polgársága. In: Pápai Lapok 1902. 3-4. sz.) Ez utóbbi állítást erősíti meg a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményében őrzött polgárőrségi díszoklevél ábrája: (Molnár András: A pápai nemzetőrség 1848 tavaszán. In: Veszprém megyei Múzeumok Közleményei. 18. 1986. Veszprém, 1987. 484. o. 3. ábra.) 11. auktoritás = tekintély 12. A polgárőrség „intézményének" reformkori történetét a közeli Kőszeg példáján keresztül vázolta: Molnár András: A kőszegi polgárság fegyveres testületei 1794-1848. In: Vasi Szemle 1988. 1. sz. 75 88. o. 13. Hasonló leírást ad a korabeli hírlapokban, folyóiratokban közzétett úti élmények alapján Pápáról: Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok. Bp., 1982. 139-149. o. 14. 1835-ben Abbay Sándor „Német Színész Társaság"-a járt két ízben is Pápán, ennek előadásait láthatta a kisdiák. (Nádasdy Lajos: A pápai kőszínház története. 1817-1931. Veszprém, 1911. 23. o.) 15. A pápai kollégium vezető tanáráról, Tarczy Lajosról lehetett szó (vö. A pápai kollégium története. Bp., 1981. 176-184. o.) 16. Frank Ignác korának népszerű zeneszerzője volt, (Pápán született 1825. december 14-én) népies műdalokat, csárdás zenét, cimbalom dalokat szerzett. (Magyar Zsidó Lexikon. Szerk.: Újvári Péter. Bp. 1929. 291. o.)