Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Tölgyesi József: Dorosmai János emlékezete (1886–1966)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET 149 ANDRÁS MOLNÁR Das Alltagsleben der privilegisierten Kleinstadt Pápa wurden in den Erinnerungen von Herr Honvedmajor Ernő Kovách Galsai von 1848. Der Autor ging im Herbst 1835 als er 10 Jahre alt war in katholisches Gymnasium zu Pápa. Die Erinnerungen über seine Erlebnisse dieses eines Jahres hat er nach Jahrzehnten als ein reifer Mann geschrieben. In seinem Gedaechtnis blieben nur die merkwürdige, ERRINERUNGEN EINES JUNGEN SCHULERS AUS KOMITAT ZALA ÜBER STADT PÁPA IN DER REFORMZEITALTER ERSTE HAELFTE DER XIX. JAHRHUNDERT. (DETAILS AUS DEN ERRINERUNGEN ERNŐ KOVÁCH GALSAI.) ungewöhnliche, Neucheiten in der Bürgerweit für einen jungen Schüler, er stammt naemlich aus einer adeligen Dorffamilie. Er gibt interessante Einzelheiten über die Unterkunft gebende Familie, über die Gewohnheiten einer kleinbürgerlichen Schumacherfamilie, über das Leben, die Technik der Handwerker und über ihre bewaffnete Bürgerwache, sowie über die kleine Feude und Sorgen des Schülerlebens (dazwischen auch das erste Theatererlebnis). Diese Quelle, vergleichend mit anderen, schon bekannten aenlichen Erinnerungen gibt eine bunte, lebhafte Bild über Pápa vom Reformzeitalter, eine authentische Beschreibung über die Gesellschaft der Kleinstadt. TÖLGYESI JÓZSEF DOROSMAI JÁNOS EMLÉKEZETE (1886-1966) Megyénk irodalmi hagyományainak gazdagsága, a Pannon táj igézetét magában hordozó szelleme egyaránt magába foglalja híressé vált költőinket, íróinkat, de azokat is, akik a széppróza vagy a költészet határmezsgyéjén, nem egyszer szívós kitartással, emberi, szellemi erőfeszítést nem kímélve, tettek kísérletet elismertetésükért. Többnyire évfordulók alkalmából, a múlt egy-egy időszaka történetének kutatása során fedezzük fel ismét értékeiket, nem egyszer olyanokét, akik a maguk korában neves alkotó személyiségek voltak, azonban az irodalmi értékek átrendeződése révén többségüknek a lassú feledés lett osztályrésze. A közelmúltban fellendült - és megyénkben is beindult — irodalmi topográfiai gyűjtőmunka alkalom lehet arra, hogy felkutassuk azokat a helyi irodalmi hagyományokat, amelyek irodalomtörténeti szempontokat figyelembe véve, lehetőséget adnak arra, hogy értékként tartsuk számon azokat is, akik akárcsak egy-egy kötettel rendelkeznek, de ez a táj volt életterük, munkásságuk, szellemi kötődésük színhelye. Századunk tízes éveiben indult szellemi útjára az a három, megyénkben született író és költő, akiknek életútjában, irodalmi munkásságában bár sok az eltérő vonás, egyben mégis egyezőek: csak a szűkebb szülőföld tartja számon őket. Ők hárman: Do1. ábra. Dorosmai János az 1930-as évek elején rosmai (Drosnyák) János, Váth (Horváth) János és (Böszörményi) Varga Lajos Veszprém megye irodalmi hagyományainak jeles képviselői.

1 Szellemi teljesítményük (az írott művek számát tekintve) különböző, s ez nem elsősorban kvalitásuk, hanem életkörülményeik, kapcsolataik, irányultságuk eltérő jellegéből adódik. Varga Lajos mindössze egy verseskötetet, Váth János viszont több, mint félszáz prózait jelentetett meg. Dorosmai János költőként indult és a fabula-, a tanítómese-írás európai rangú képviselőjévé vált. Tizenkét önálló kötetet adott közre, közel száz (köztük számos külföldi) lap, folyóirat közölte munkáit, s több kötetnyi, ami kéziratban van. Munkássága a két világháború közötti időszakra esik. A dunántúli irodalmi élet egyik jeles alakja volt, akit barátságába fogadott Benedek Elek, Benedek Marcell, Veres Péter, Vikár Béla