Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton (1942. április–1943. június) I. rész

84 HADIKRÓNIKA kezd felszállni. Tüzérezred figyelői harckocsikat jelentenek. (Ismét 5-6 db) 04 óra 20 perc: a tüzérségünk bénító tűzzel lövi egy órán át a Hoszszúerdőt és a kétágú Kalinow-i horhost. Szerinte az ellenség Katinowtól fél km-re K-re DK-re van. Úgylátszik beássák magukat. 4fl. zászlóalj parancsnok ellenséget nem lát. 05 óra 20: 4/1. zászlóaljon ellenséges tüzérségi tüzelőkészítés van. A Kalinow-i horhos felé tüzérfigyelők (II. osztály) ellenséges gyülekezést látnak. Bogdanowka-i völgyben egy zászlóaljat derít fel a tüzérség. 05,35: csend van. Állásépítés. Eddig az ellenséges légitevékenység minimális. 1013 óra: szórványos tüzérségi és aknavető tűz. 16 óra 30 perc: újra híre van harckocsi támadásnak. Harckocsi elhárító tűzzel a tüzérség lövi. A támadás elmarad. (.Vaklárma:) 16 óra 30 perc: a „Párduc" - a 4/11. zászlóalj — jobb szárnya előtt új műszaki munkát lát, a terepet az ellenség megszállta (.Kutyaerdő-Melovaska:) Eddig senki földje volt. A század átgyülekezett a Kunyhóerdőből D-felé az erdőkbe. (12,30-kor a hadtestparancsnok itt volt: dicséret!) Hadseregparancsnok is kint járt a 35. gyalogezrednél és innen átjött Kalinowra. Kisezüstöt adott a rohamlöveg irányzójának (tüzér hadapród.) 21 óra: repülőtámadás (bomba) éj folyamán ötször ismétlődött. Hatása: 5 ló kimúlt + 4 sebesült. A támadást várjuk délutántól kezdve. De nem ismétlődött meg. A 16,30 órai tűzmegrohanásnak igen jó eredménye volt. (A másolat hiteles. Kurszk. 1942. június 6.)"

! ° A hadművelet feladata az volt, hogy a június 28-án Tyim városánál megindított támadásával a 2. magyar hadsereg (VII. német és III. magyar hadtestek) É-ról biztosítja a Sztálingrád—Kaukázus főirányokba indított német támadó hadműveletet Voronyezs általános irányba. Június 28-án hajnali 02 óra 15 perckor megindult a 2. magyar hadsereg támadása. A főcsapást a VII. német hadtest indította Sztarij—Oszkol általános irányba. Ezt támogatta a III. magyar hadtest 6. és 9. könynyű hadosztálya. A soproni 7. könynyű hadosztály D-ről biztosította a támadást, csak kisebb vállalkozásokkal kellett lekötnie a vele szemben álló szovjet erőket. Jelentős események a 7. könnyű hadosztály sávjában június 28—29-én nem voltak. 3 Június 29-én súlyos harcok dúltak a 7. könnyű hadosztálytól É-ra, a 9. könnyű hadosztály 47/1. és 34/1. zászlóaljainak sávjában. A Rozsgyesztvenszkojénál biztosító veszprémi 34/111. zászlóalj is belesodródott a harcokba. A nap végére 4 tiszt és 173 ember vesztesége volt (ebből meghalt 2 tiszt és 26 katona.) A 7. könnyű hadosztály teljes sávjában pedig megsemmisült 8 db nehéz páncéltörő ágyú.

14 Június 2-től 28-ig a 2. magyar hadsereg teljes sávjában nyugalom volt, semmi jelentős esemény nem zajlott le. Feltehetően a május 31—június 1-i események nyomán a 35. gyalogezred parancsnoka, Bánky Rezső alezredes június 8-án idegösszeroppanást kapott és hazatért, utóda: nemes Kisjókai-Takách Elemér ezredes.

1 * A 2. magyar hadseregnek alárendelt 1. repülőcsoport frontraszállítása május 31-én indult meg. Az utolsó lépcsőben repült Debrecenből a konotopi repülőtérre június 23-án a 4/1. bombázószázad (pk.: Mocsáry István rep. százados) 8 db Caproni Ca—135 bis típusú kétmotoros bombázógéppel. (Négy gép a későbbiekben érkezett meg.)

1 1942. június 15-én közölték a német magasabb parancsnokságok a 2. magyar hadsereggel a „Blau" („Operation Blau") hadműveleti tervet. Ennek nyomán a III. hadtest parancsnoka, Domaniczky Ödön altábornagy azonnal lemondott, s helyét Rakovszky György vezérőrnagynak adta át. Június 30-an a 7. k. hadosztály sávjában továbbra is csak kölcsönös harcfelderítő vállalkozások zajlottak, jelentősebb események nélkül.

15 Miközben a III. magyar hadtest főerői még mindig a Tyimtől DNy-ra húzódó szovjet állásokat támadták, a VII. német hadtest É-ról átkarolta Tyimet, megközelítette Sztarij—Oszkolt, s együttműködve a DNy-ról támadó 6. német hadsereg erőivel — bekerítéssel fenyegették a 40. szovjet hadsereg Tyim térségében makacsul védekező részeit. A bekerítés elkerülése végett, július l-jén a 40. szovjet hadsereg — erős utóvédosztagok fedezete mellett — megkezdte a visszavonulást a Don folyónak — Voronyezs és Pavlovszk közti — szakasza mögé. A III. magyar hadtest parancsnoka döntést akart kieszközölni Tyimnél, s ezért a 7. könnyű hadosztály É-i szárnyán egy csapásmérő csoportosítást alakított ki a 35/1., 35/11., 34/111. és 4/III. zászlóaljakból és a 7. tábori tüzérezred néhány ütegéből. Az első elképzelés az volt, hogy a csoportosítást a Tyimtől DNy-ra húzódó szovjet védelmi vonal áttörésére vetik ütközetbe.

16 Később a hadtestparancsnok megváltoztatta tervét, s úgy határozott, hogy a csoportosítással Dről átkarolja a szovjet állásokat és Manturovó felé tör előre, s ezzel kényszeríti a szovjet erőket állásaik feladására. A csoportosítás július 1 -jén reggel 06 óra 10 perckor kezdte meg támadását Rozsgyesztvenszkoje K-i széle és az attól D-re levő 230.6 mp. vonaláról. A támadás élét a veszprémi 34/111. zászlóalj képezte. Első lépcsőben a 7. század támadott (melynek parancsnoka: Lukovszkv főhadnagy a támadás első óráiban elesett a szovjet utóvédek aknavető tüzében.) A zászlóalj centrumát a 9. század, az utóvédet a 8. század alkotta.

17 Miközben a 9. könnyű hadosztály még mindig a Tyimtől DNy-ra húzódó szovjet vonalak előtt harcolt, a — 2. magyar hadsereg parancsnokságának jelentése szerint — „A 7. könnyű hadosztály bal szárnyán a négy zászlóalj erejű harccsoport támadásba lendült, s este 21 óra 56 percre elérték a Rozsgyesztvenszkoje 2 km D. — Orlowka DNy-i széle 4 km К vonalat."

18 Támadás a Don irányába. Hídfőharcok a Don4canyarban. (1942. július 2—szeptember 18.) 1942. július 2-án délre a 40. szovjet hadsereg utóvédjei kiürítették Tyim városát, s ezzel meglódult a III. magyar hadtest előnyomulása K-i irányba, a Don felé. A meginduló előnyomuláskor a 7. könynyű hadosztály volt a legkedvezőtlenebb helyzetben: csapatai voltak legtávolabb a — támadás célpontjaként megjelölt — Don folyóhoz, átlagosan 130 km-es menet állt előttük. Ahhoz, hogy a többi csapattal egyidejűleg tehessék meg ezt a távolságot — figyelembe véve a pihenőnapokat is! —, napi átlagos 60 kmes menetteljesítményre volt szükség. Július 2-án a III. magyar hadtest csapatai parancsot kaptak, hogy az Iskol folyót kísérő magaslatokon át a legrövidebb úton érjék el Sztarij Oskol folyót kísérő magaslatokon át erőltetett formában ment végbe, s 4-én este 21 óra 30 percre a 7. könynyű hadosztály éle elérte Baranovka ÉNy-ot, míg a zöm Jastrebovka körzetében menetelt. Július 5-én 19 órára a hadosztály Kasazkaja, Alekszandrovka, Ugi és Lugi térségében menetelt,.

s élei 6-án hajnali 03 órára elérték az Oszkol folyót. Július 5-én a 2. magyar hadseregparancsnokság — a felettes német parancsnokság utasításainak megfelelően — kiadta parancsát a III. magyar hadtest második hadműveleti szakaszának feladatairól. Mivel a 24. német páncéloshadosztály Gremjacsnénál, a „Grossdeutschland" gépesítetthadosztály pedig Szemilukinál már július 4-én elérte a Dont, a III. hadtest magyar csapatainak — Alek-