Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Vizi László Tamás: A végvári rendszer kiépülése a Győri Főkapitányság területén (Különös tekintettel az 1568–1593 közti időszakra)

70 HADIKRÓNIKA Veszprém Kecsethy Márton veszprémi püspök pénz hiányában már 1537-ben kérte a királyt, hogy a vár megvédése és fenntartása céljából a Veszprém vármegyei adót ő szedhesse be.

166 1540. jan. 18-án pedig egy újabb folyamodvánnyal fordult ez esetben Anna királynéhoz, hogy küldjön segélyt a falak javítására. A kamara febr. 4-én keltezett válaszában az esedékes Veszprém vármegyei adót — 400 forintot — rendelte a vár segélyezésére, de ezt is csak három év múlva.

167 A korszerűtlen, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos várat először hevenyészett palánkkal erősítették, amiben azonban nagy károkat okozott az 1552. évi török és az 1566. évi magyar ostrom egyaránt.

168 Veszprém visszafoglalásával a vár újra királyi kezelésbe került. Miksa ekkori elképzelése Veszprém megerősítéséről a következő volt: a körülötte lévő kisebb várakat leromboltatja, s még Tihany várának a jövedelmeit is Veszprémhez csatoltatja. 1567. febr. 13-án ki is küldték a komisszáriusokat, hogy írják össze a jövedelmeket, de ezt a környező várak kapitányai megakadályozták.

169 Csaby Ákos és László deák királyi biztosok 5. ábra Veszprém vára. (Ismeretlen mester metszete a XVII. századból.) 1568. márc. 5-i jelentésükben összegezték a veszprémi vár jövedelmeit. A jelentés szomorú adatokat tartalmazott. A 118, 1/4 telken élő 4 nemes és 5 jobbágy évi jövedelme 59 forint 17,5 dénár, 667 tojás, 112 kappan és tyúk, 9 hízó, 221 kulcsos kalács és három hízott ökör volt. A borkilenced ezer akóra rúgott. A siralmas helyzetet Miksa úgy próbálta meg enyhíteni, hogy 1567. aug. 17-én 24 falut adott Thury Márton kapitánynak a vár ellátására. Miksa foglalkozott jószágkezelői állás megteremtésével is. Ügy gondolta, jószágkezelőre bízza Veszprém, Tihany és Palota birtokait. A jószágkezelő kötelessége lett volna gondoskodni az ingyenmunkák végzéséről, az adók és más jövedelmek behajtásáról és félhasználásáról. A király úgy tervezte, hogy a várkapitányságot a birtokkezeléstől külön választja, s ezek után két személy gondoskodna arról, ami eddig korlátlanul egy ember, a várkapitány kezében volt. A kamara 1568. dec. 11-i válaszában ellenben azt javasolta, hogy Veszprém, Tihany és Palota várak jövedelmeit lelkiismeretes becslés alapján inkább a kapitányoknak kellene bérbe adni.

170 Giulio Turco 1572-ben mérte fel a veszprémi várat. Rajzáról látható, hogy a várba vezető út kettős palánkerődítésen keresztül vezetett a főkapuhoz,- melyet külön őrtorony védett. A kapubejárat védelmére és a vár nyugati falának pásztázására szolgált a belső vár sarkában lévő, négy lőréssel ellátott kerek bástya. Mivel a vár egy 40 méter magas dolomitsziklán épült, korszerű erődítésre alkalmatlannak bizonyult, mint azt már 1570-ben Bernardo Gallo is megállapította. A várat azonban a török közelsége miatt újjá kellett alakítani. A cél az 1552. és 1566. évi ostromok alkalmával rombadőlt nyugati várfal helyreállítása, a kis kerek bástya felépítése, a főkapu előtt széles, mély árok létesítése, a déli palánkerődítések további építése volt. A munkálatokat Suess irányítása mellett 1572-ben Giuseppe Civital, 1579-től Fausto Veranzio vezették.

172 1577-ben a Haditanács a vár falainak kijavítását szükségesnek találta, s az ide szükséges pénz kifizetését a győri építkezési fizetőmester hatáskörébe utalták.

173 1575 után került Veszprémbe Zamario Ferrando de Specie Casa várkapitány. Az építkezésekre fordítható összegek az ő parancsnoksága alatt is igen vékonyan csordogáltak. 1582-ben a magyar kamara 223 forint 14 krajcárt utalt ki Ferrandonak, mely összeget a kapitány a vár kijavítására fordított. Az egyre növekvő szükségletek fedezésére Rudolf kénytelen volt a vár fenntartására és zsoldosok fogadására a veszprémi káptalan tulajdonát képező Kádártát Ferrandonak adni, hogy annak