Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Régészet - T. Biró Katalin: A kúp-egyesi neolit lelőhely kőeszközei

34 RÉGÉSZET т. BIRO KATALIN A KÚP-EGYESI NEOLIT LELŐHELY KŐESZKÖZEI A Kúp — egyesi lelőhely középső és későneolit leletanyagában jelentős a kőeszközanyag szerepe, mind menynyiségi, mind minőségi szempontból. Kúp igen közel helyezkedik el Magyarország egyetlen olyan nyersanyaglelőhelyéhez, amely a szoros értelemben vett „tűzkő" nyersanyagot szolgáltatja. A kitűnő minőségű, nagyméretű pengék készítésére is alkalmas tűzkő a Nagytevel község határában emelkedő Tevel-hegyen található.

1 A szürke—halványszürke, koncentrikus mintázatú, fehér kortexes tűzkő („teveli tűzkő") általában könnyen felismerhető, jellegzetes anyag. Leginkább az ún. „volhyniai kova" egyes változataira hasonlít. A teveli feltárásban felsőkréta (szenon) pados mészkőben találjuk, nagyméretű gumók és lencsék formájában. A tevel-hegyi feltárás egyetlen ismert lelőhelye Magyarországon. Valószínűleg éppen a kupi neolit lelőhely életének idejére tehető ennek a sajátos nyersanyagnak széles körű elterjedése a régészeti lelőhelyeken.

2 A nyersanyag elterjedésében a kupi lelőhely egykori lakói feltehetően jelentős szerepet játszottak, erre utal a már felszíni gyűjtésből megismert, kiemelkedő szépségű és nagyságú kúpos pengemagkövek, amelyhez az eddig ismert magyarországi anyagból csak a híres nyirlugosi depot-lelet hasonlítható (3—4., 1. ábra). A felszíni gyűjtés anyagát, ami 75. 1-19. illetve 80. 2.2. leltári számon a Pápai Helytörténeti Múzeum gyűjteményében található, a vonaldíszes kerámia kultúrájához tartozó pattintott kőeszközökről készített munkám kapcsán már alkalmam volt feldolgozni. A mostani közléshez az ásatási anyag feldolgozása ad alkalmat. A leletanyag összesen 196 db kőeszközből áll, ebből 146 db a dunántúli vonaldíszes kerámiához (DVK) köthető leletanyaggal került elő, 19 db a lengyeli kultúrához köthető kerámiaanyaggal együtt került elő, a már vizsgált 31 db felszíni lelet, amelyet korábban láttam, a PHM leltárkönyve szerint a DVK anyaghoz köthető. Ezt az ásatási felületekből származó anyag vizsgálata is megerősíteni látszik. Az 1985-ben feldolgozott anyag jellegzetességei következők voltak: — a helyi teveli tűzkő jelentős felhasználása, helybeli megmunkálása, — az egész Dunántúlon elterjedt bakonyi középső-jura radiolaritok felhasználása, — tipológiai szempontból a félkésztermékek és technológiai típusok túlsúlya (1. táblázat). 1. ábra. Nagyméretű magkövek, teveli szürke tűzkőből. Az azóta vizsgált anyag zöme, különösen a DVK anyag ezúttal is technológiai típusokból áll, és a nyersanyag anyagösszetétele is hasonló ké-