Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Tölgyesi József: Dorosmai János emlékezete (1886–1966)

152 MÜVELŐDESTÖR TENET 4. ábra. Soproni irodalombarátok a Lövérekben (Dorosmai a bal юг végén) Kapcsolatuk Benedek Elek halálával (1929. augusztus 17.) ért véget. Ugyanakkor megkezdődött Dorosmai alkotó tevékenységének egy új, mindvégig Sopronhoz, a Dunántúlhoz kötődő írói korszaka. Ha az erdélyi éveket a költői, írói öneszmélés, a sajátosan egyéni stílusú és műfajú korszak kialakulásának tarthatjuk, a következő éveket már magabiztosan, elhivatottsággal teljes irodalmárként éli át. 1928-ban közreadja az Én szeretem az egyszerűséget című, két évtized terméséből válogató kötetét. A puritán, csaknam aszkétikusnak nevezhető, a világ apró és nagy dolgaira egyaránt figyelő Dorosmai életfilozófiája a kötet címlapján olvasható: „Építsen, aki akar, palotát, En holtomig kunyhóban élek. Nekem nincs dúsabb, drágább, szentebb cifraság, Mint egy egyszerű, tiszta lélek." E jelképes, egész életfelfogását meghatározó sorok tükrözik igazi énjét: a szociális beállítottságú embert, aki önmaga sorsát felmérve, s a küzdést vállalva lesz szószólója azoknak, akik az élet elesettjei. Kötetének ciklusai (mint például a Hazajáró vágyak, Édesanyám, Madársors a viharban, Egyszerű dalok) üzenetek: a költőt foglalkoztató érzések, gondolatok másai. Aggódik a társáért, asszonyáért, sorsukért: ,JS úgy hull a könnyem árja, Mikor valakit látok, Tarlón vagy télben járva, Ki nem látott fényt, virágot" írja az Egy kis virág című versében. Erdélyre, egykori otthonára nosztalgiával emlékezik: „Volt egyszer egy ország Valahol, valahol. Róla csak a bánat Ha dalol, ha dalol, Nem lesz olyan ország Több e nagy világon - Milyen is volt az az ország!? - Szép volt, mint egy Álom, Elmúlt, mint egy Álom! ( Volt egyszer) A „haza", mint tudat- és érzelemforrás állandóan jelen van verseiben. Ez a mérce, ami köti és elválasztja. Még Aradon írta a Haza! című verset, amelyet e kötetébe is felvett. , Akinek megvan a hazátok, Tudjátok is ti: mi az, hogy Haza! S honnan sejthetnék, mi az, hogy Haza, Akiknek nem volt hazájuk soha?! Csak én, kinek a Haza minden kincsem, Csákén tudhatom, mi az, hogy Haza. A messze hagyott társ iránti vágyódás, legbensőbb érzései is helyet kapnak a kötetben, Sopronnal jegyezve a megírás helyét: ,fiád gondolok: hol, merre jársz? Mi kísér: napfény, felleggyász? Mi vagy: halk tó, dalos patak? Más, vagy aminek hagytalak? Engem néha úgy elfog valami, Hogy lássalak, hogy felkeresselek... S úgy szeretnék valamit mondani. Vagy tán szótlan megfogni kezed És a szemedbe nézni hosszan, réveteg - (Rád gondolok) Kötetének bevezető soraiban írja első versének megjelenéséről: „ . . . 1908. szeptember 10-én Budapesten, mint a kis vidéki Aradról a nagyvárosi Pestre keveredett hamvas lelkű fiatal tisztképző tanfolyamhallgató írtam és ugyanez év október 3-án mint első versem a Brádon megjelent Zaránd című hetilapban látott napvilágot . . . Azóta Erdély különböző folyóirataiban háromszázharmincegy versem jelent meg."

ÍA Dorosmainak kötetei mellett továbbra is a hírlapok, folyóiratok jelentik a publicitást. A két világháború közötti időszakban a napilapok politikai jellegüknek megfelelően — helyet adtak a szépirodalmi alkotásoknak. Irodalmi rovataik folytatásos regényt, elbeszéléseket, novellákat, verseket egyaránt közöltek. Különösen széles lehetőségek nyíltak a vidéki írók, költők számára a helyi lapokban, folyóiratokban, amelyek az ismertebbektől — lapjuk keresettségének növeléséhez - külön is kértek anyagot. Dorosmai számos helyi és dunántúli lapnak lett munkatársa, s e lapok, valamint a helyi egyesületek révén sok városba kapott meghívást felolvasó estekre, műsoros rendezvényekre. Ha nem is voltak nagyok a honoráriumok, szorgalmas munka esetén elfogadható keresetkiegészítést jelentettek a szerző számára. Más volt a helyzet a könyvkiadással, amelyet elsősorban üzleti vállalkozásnak tartottak a lapkiadók, a nyomdatulajdonosok. A kiadók érdekeltségét a nagy közönségsikerű, olcsón adható kötetek árusítási lehetőségei határozták meg. Az általában alacsony szerzői díjak az alkalmi, vagy nem túl nagy rendszerességgel író szerzők számára nem adtak létbiztonságot. Sikeres írók, költők életrajzában is vissza-visszatérő motívum a kiadókkal való örökös küszködés. Elsőkötetes, vagy a pályájuk delelőjét el nem ért szerzők könyvét — a kor szokásáriak megfelelően — csaknem kivétel nélkül bizományban, vagy a nyomdai számla előre történt kifizetésével vállalták. ' Dorosmai János is hasonló módon adta ki könyveit. (Ugyanígy többnyire magánkiadásban jelentek meg Váth János munkái is.) Egy-egy hivatalos kiadás már írói rangot jelentett a szerző számára. Dorosmai köteteit a legkülönbözőbb bizományosok árusították, s ő maga személyesen is közbenjárt kötetei eladása érdekében. 1945 előtt kiadott munkáit például 1958-ban még az Állami Könyvterjesztő Vállalat is átvette árusításra.

15 Természetes, hogy a magánkiadás költségei csak szerény