Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Tölgyesi József: Dorosmai János emlékezete (1886–1966)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET 151 ból is ültetett át prózai szövegeket magyar nyelvre. Élete alkonyán több munkája jelent meg e nyelven, mint magyarul, s egy kis füzetnyi kötet tanítómeséje is kiadásra-került. Az eszperantisták méltányolták e tevékenységét.

7 Alapítója és szervezője volt az aradi Kölcsey Egyesületnek is. A forradalmi változások időszakára így emlékezett vissza: „1919ben a vasutak fiatal tisztviselője voltam, egyben afféle forradalmár poéta, aki az igéző újért teljes lélekkel lángolt. Ami beszéd akkor a vasutasok gyűlésein elhangzott - ők vitték akkor Aradon a szocializmus zászlaját és harangját is -, azt csaknem mind én gyártottam, a névtelen újságcikkekről nem is szólva . . . Mikor 19 megszűnt, kérdőre vonták annak szereplőit, köztük engem is, aki az akkori örökös munkába egészen belesoványodtam. A nevem sehol sem szerepelt, de titokban sem maradhatott. Ügy volt, hogy elbocsátanak . . . A harmadik gyermekünket vártuk és a közvetlen főnököm kiállt mellettem, mint mindenre használható, szorgalmas munkatársa mellett."

b Első kötete az aradi Reiner si Reismann nyomdában jelent meg, 1922-ben, Tücsök-dalok címmel, gyönyörű tipográfiával. Képeit Pálfy Kálmán rajzolta. A versek a természetből vett képek, személyes vallomások, az idő múlásán töprengő, valamint sorsát, találkozásait megörökítő alkotások. Filozofikus, tanító jellegű írói hajlamának vonásai már ezekben a versekben is fel-feltűnnek. E vonások erősödnek fel aztán később prózai munkáiban, a tanítómesékben. Az erdélyi írótársaságok többnyire egy-egy jelentős költő, író vagy műhely köré szerveződtek. A viszonylag szabadabb szellemi környezetben az ott élő magyarság nemzettudatának megőrzésében, erősítésében, a nyelvi kultúra ápolása feladatában segítettek azok is, akik önként tértek vissza Erdélybe. Ilyen volt Benedek Elek (1859-1929), aki lapjai, folyóirata révén nagy szerephez jutott. Budapestről 1921-ben költözött vissza szülőfalujába, Kisbaconba, hogy a Cimbora című gyermeklap köré szervezze azokat, akik a gyermekirodalom révén akarják segíteni a szellemi, kulturális életet.

9 A két író kapcsolatának forrása, hogy Dorosmai megküldte számára a Tücsök-dalokat. Barátságuk, együttműködésük, kölcsönös rokonszenvük dokumentumai azok a versek, amelyek a lap hasábjain megjelentek és azok a levelek, amelyeket Szabó Zsolt, Benedek Elek dédunokája tett közzé két kötetben. Ebben azonban csak a fennmaradt levelek szövege szerepel, számos bizonyíthatónak nyoma veszett.

10 Valamennyi levél tartalmi elemzése arra utal, hogy nem előzmények nélküliek a fennmaradt levélváltások. Benedek Elek első, 1923. február 24-i válaszlevelében a következőket írta: „Köszönöm a Tücsök-dalokat, s a lelki gyönyörűséget, mit velük szerzettél. Először találkoztam neveddel, s oly kellemes, üdítő volt ez a találkozás, hogy megismétlését szívemből óhajtom. Szíves engedelmeddel három verset le is közlök . . . örömmel venném, ha egyenesen a Cimbora részére is imái effajta verseket..."

11 Április 4-i levelében így folytatja: ,A Pásztortűz hozzám juttatta nekem szóló költői leveledet, amely mélyen megindított." Tanácsokat ad az illusztrációk készíttetésére vonatkozóan — Dorosmai számos verse illusztráltan jelent meg —, majd magára vonatkoztatva így folytatja: „... soha még ekkora nagy kedvvel és szeretettel nem csináltam újságot".'

2 Dorosmai elkötelezettje lett az írónak, a Cimborának. Annyira szívügyének tartotta a lap céljait, hogy nem csak verseinek küldésével segítette, hanem ötleteket, tanácsokat is adott az anyagi nehézségekkel, a lapkiadás gondjaival küszködő író-szerkesztőnek. Ezekre hálás szívű válasz érkezett: felvetetted azt a tervet, hogy kívánatos volna a Cimbora terjesztése végett a nagyobb városokban mesedélutánokat rendezni... Köszönöm neked, hogy szüntelenül foglalkozol a gyermekújság minél szélesebb körben váló elterjesztésének gondolatával, mert ez is mutatja, hogy Te csakugyan tisztában vagy azzal, mit jelent ez idő szerint egy jó magyar gyermekújság." A lapban sorra jelentek meg a népszerű Dorosmai-versek, többek között a Gyógyulás, Nyissuk ki az ablakunkat, Az én édesanyám, Tavaszi reggel, Fiamnak és a Hittel. A két író levelezésében megnyilvánuló őszinte, baráti hang hosszú évekre meghatározta együttműködésüket. Később ez lett az alapja Dorosmai és Benedek Marcell kapcsolatának. 1927-ben két kötetet is közzétesz. A Hegyoldalon verseket és allegóriákat, a Mert szent a lant című a versek és allegóriák mellett már tanítómeséket is tartalmaz. (Mindkettő Aradon jelent meg.) A műfaji váltás tanúbizonyságát jelenti az utóbbi kötet. Dorosmai kísérletező kedve mellett ebben az is közrejátszott, hogy egyrészt érezte, mondanivalóját prózában jobban ki tudja fejezni, másrészt egy mások által alig-alig művelt műfajjal nagyobb sikert arathat, mint verseivel, amelyeket bőséggel ontottak a lapszerkesztőknek a legkülönbözőbb kvalitású szerzők. A nehezedő körülményeket jelzik Benedek Elek sorai: „En magam olyan kevés pénzért szerkesztem és írom a Cimborát, amilyen kevésért még írói pályám kezdetén sem dolgoztam, de ki hozzon áldozatot ebben a szerencsétlen országban, ha mi írók nem hozunk, hiszen a világ teremtése óta mindig az írók hoztak áldozatot, mert hát azért írók.. "

l 3 A fokozódó anyagi nehézségek, családi gondjai Dorosmait arra késztetik, hogy visszatérjen Magyarországra. Erről szóló levelére — bizakodva a további együttműködésben —, Benedek Elek így válaszol: „ .. .ha már a sors úgy akarta, hogy vándorbotot végy a kezedbe, onnét is segíteni fogsz nekem az én munkámban." Számára rövid kitérők után a végleges haza Sopron, ez a patinás, történelmi hangulatot árasztó, nagy kulturális hagyományokkal rendelkező kisváros lett. Itt kapott állást a GyőrSopron-ébenfurti vasútnál, a GySEVnél. Családjának először az ötvös utca 19, majd a Magyar, később a Csengery, az Erzsébet utca 31, a József Attila utca, s legvégül a Deák tér (ma Május 1 tér) adott otthont. Sopronból küldött, első megjelent verséhez {Harangszó) Benedek Elek a következő megjegyzést írta : ,£ megható szép költemény szerzője rég nem szólalt meg a Cimborában, minek az a magyarázata, hogy Aradról Szegedre, majd Sopronba vetette a sors, s hosszú időn át családjától elszakítva élt." 3. ábra. A Tücsök-dalok című kötete egyik ciklusának kezdőlapja