Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Tölgyesi József: Dorosmai János emlékezete (1886–1966)

150 MŰVELŐDESTÖR TENET 2. ábra. Aradi középiskolásként (a felső sor jobb szélén) és számos irodalmi társaság választotta tagjává, tisztségviselőjévé. Életére, munkásságára születése centenáriuma alkalmából emlékezünk, azért, mert munkáit nem csak szerte e hazában ismerték és szerették, hanem külföldön is. Ugyanakkor az életrajzi, irodalmi lexikonok hiányosan közlik adatait.

2 Adásztevelen született 1886. április 26-án. Édesapja kovácsmester, olyan iparosember, akit még kötött a föld szeretete, de szakmájának igazi értője. A jobb megélhetés reménye vitte el a községből, amikor Dorosmai János még gyermek volt. Budapest, majd rövidesen a németajkúak lakta bánáti kisközség, Máslak lett otthonuk. Édesanyja még az iskolakezdés előtt megtanította írni, olvasni. Máslakon a német iskola két osztályát végezte, s utána Erdélybe, Aradra költöztek, majd innen is tovább, Sofronyára. Aradon járt polgári, majd felsőkereskedelmi iskolába. 1904-ben érettségizett. E sokoldalú hatás segítette irodalmi érdeklődése kibontatkozásában, hajlamai, irányultsága megerősödésében, így az egyévi katonaidő után az Aradi Közlöny munkatársa lett. Miután elvégezte a vasútitisztképző tanfolyamot, állást változtatott, s az Arad-Csanádi Egyesült Vasutaknál teljesített szolgálatot. Élete ettől kezdve a vasút iránti hűségben és a toll iránti elhivatottságban telt el. Mindkettőt teljes szellemi és fizikai teherrel vállalta. Élete alkonyán e kettős vonzódására így emlékezett: „Életpályám valóban kettős volt nekem. Vasutas voltam és (olyan, amilyen) költő. Vasutas nyelven szólva két sínpáron futottam egyszerre, amit kevés kartársam tud felmutatni. Az igaz, hogy mindkét sínpáron aztán csak tehervonatként, amit az elért állomások is mutatnak." Pesszimizmusának oka minden bizonnyal az ötvenes években történt irodalmi mellőztetése,a nyugdíjasként végzett nehéz fizikai munka volt, mert így folytatta: „Életpályám az elért eredményeket véve figyelembe, eredményesnek nem mondható. Akik nem két, csak egyetlen sínpárt futottak, jóval előttem futottak már régen . . ."

3 Erdélyben az 1918-as hatalomváltást követő időszakban újjászerveződött az irodalmi élet, amely 1867 után elvesztette önálló jellegét. A sajátosan erdélyi jellegű irodalmi központ létrehozásának korábbi kudarcai után lehetőség nyílott arra, hogy a magyar nyelvű irodalom lapjainak, folyóiratainak száma növekedjen, új, Budapesttől függetlenedő, nacionalizmustól mentes, politikai és kulturális tekintetben egyaránt önálló magyar szellemi élet fejlődjön ki. A hazainál kedvezőbb légkör lehetővé tette, hogy már az első években 130 erdélyi magyar lap jelenhessen meg, s a könyvkiadásban is liberális volt a cenzúra.

4 Első verse 1908-ban jelent meg Brádon, a Zaránd című hetilapban. Mint annyi más prózaíró, Dorosmai szintén versírással kezdte pályáját, s csak harmadik kötetében tűnnek fel majd azok a tanítómesék, amelyek meghatározók pályája megítélésében, írói munkásságában. Az az új írónemzedék, amely Erdélyben az első világháború után lépett fel, igen markáns egyéniségekből állt. Reményik Sándor, Kós Károly, Franyó Zoltán jelzői ennek a körnek, s az egyesületek, kiadók közül a Szépmíves Céh és az Erdélyi Helikon.

5 Ennek az új írónemzedéknek egyik tehetséges szerzőjeként indult útjára Dorosmai János. Ekkor már erős kapcsolatok fűzték a munkásmozgalomhoz, azon belül is az eszperantistákhoz. 1910-1 l-ben Végh Endrével együtt szervezték meg az aradi eszperantó csoportot. Tagja lett a hágai központú Eszperantó Világegyesületnek.

6 Az eszperantó nyelvet jól elsajátította, annyira, hogy saját munkáit is lefordította, s eszperantó-