Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Padányi Biró Márton és a dunántúli protestantizmus

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET 141 hivatása magaslatán.

20 Az előbb említett ok is hozzájárult ahhoz, hogy püspöki palotáját nem Veszprémben, hanem a 17. század vége óta híres zarándokhelye révén az erősödő dunántúli katolicizmus egyik központjának számító Sümegen kezdi építeni. Nagy lendülettel fog az immár az egész egyházmegyére kiterjedő egyházszervező és pasztorációs tevékenységhez, melynek elvi-teológiai alapjait az 1750-ben megjelent Enchiridion-ban fejti ki részletesen.

2 * A mű által előidézett legfelső szintű nemzetközi diplomáciai bonyodalom, a magyar protestánsok kérésére II. Frigyes közvetett intervenciója a pápánál, majd a könyv elkoboztatása a császári udvar részéről jelentős megrázkódtatást okoz neki, pályája mintegy belső törést szenved. Nem sok sikerrel vesz részt az 1751. évi országgyűlésen, jogi harcai és perei — köztük elsősorban különböző protestáns gyülekezetekkel, valamint saját egyházmegyéje szerzeteseivel és a zágrábi püspökséggel — ettől kezdve szinte állandósulnak, főispáni tevékenységét két alkalommal királyi bizottság vizsgálja felül. Udvari kapcsolatai lazulnak, egy királyi rendelet engedély nélküli kinyomtatásáért 1757-ben királyi nemtetszést nyilvánítanak neki. 1752ben és 1757-ben terjedelmes jelentést küld Rómába egyházmegyéje vallási helyzetéről és eddigi tevékenységéről, melyért mértéktartó elismerésben részesül. Közben állandóan küzd az Enchiridion egyházi engedélyezéséért, amely azonban csak közvetlenül halála előtt adatik meg neki. Püspöksége utolsó éveiben csalódott, visszahúzódó, fáradt, keserű ember, egészségi állapota romlik, halála előtt két évvel utódlási joggal segédpüspököt kap, s 1762-ben 67 éves korában meghal. Halála után nem sokkal alakja körül megindul a legendaképződés, emléke a szélesebb rétegek körében hosszú ideig fennmaradt. 3. Egyházszervezés Az életpálya vázlatos áttekintése után vegyük szemügyre Biró Márton egyházszervező tevékenységének a protestáns felekezeteket is érintő főbb vonásait. Az 1745. dec. 8-án kelt királyi rendelet értelmében Biró megbízást kap az egyházmegyéje területén élő nem katolikus lelkészek, imaházak meglátogatására is, a püspök tehát az egyházmegye egész lakosságát hatáskörébe tartozónak tekinthette.

22 Egyházlátogatásai során következetesen felkeresi a protestáns templomokat és lelkészeket, ez utóbbiakat kikérdezi, a protestáns gyülekezetekben is prédikál. Megkétszerezi a főesperességek számát, gondot fordít a papképzésre, s legfőbb törekvései közé tartozik a katolikus plébániák, tanítói állások és templomok számának növelése, aminek érdekében a régi építmények helyreállítása és újak emelése mellett — szükség esetén főispáni hatalmával is élve — a protestáns tulajdonban lévő templomok elvételétől és a protestáns egyházi tisztségviselők elűzésétől sem riad vissza. A veszprémi egyházmegye területén a 17. század közepére csaknem 500-ról 5-re zsugorodott plébániák száma a század második felében lassan emelkedni kezd, majd püspökségének kezdetére 90-re szaporodik, Biró 17 év alatt ezt a számot csaknem megkétszerezi.

24 Emellett 93 új templomot épít, az egyházmegyéjében helyreállított templomok és kápolnák száma összesen 112, 28 helyre pedig katolikus iskolamestert vezet be.

25 A plébániák létesítésének egyik első lépése gyakran a protestáns kézben lévő templomok el-, illetve visszafoglalása. Biró idejében több, mint félszáz templomot és imaházat foglaltak vissza elsősorban a protestánsoktól, de más felekezetűektől visszaszerzett templomról is tudunk.

26 Nem egy alkalommal kerül sor a másvallásúak kezén lévő templomok lerombolására, a protestáns imaház használatának akadályozására, a prédikátor vagy iskolamester, sőt néha a protestáns lakosság elűzésére. Ezekben az esetekben Biró a néha egyoldalúan értelmezett királyi rendeletekre, a földesúri jogra vagy a korábbi katolikus birtoklásra hivatkozik, s szükség esetén vármegyei vagy kegyúri támogatást is igénybe vesz. A megszerzett vagy újonnan épített templomot ellátja a szükséges egyházi felszereléssel, katolikus papot és/vagy iskolamestert vezet be, akinek fenntartásáról gondoskodik. Azokon a helyeken, ahol ilyen úton nem remélt gyors eredményt, így mindenekelőtt a vegyes vallású és a protestáns többségű településeken, a harcot jogi úton folytatta, amely sokszor éveken át elhúzódott.

27 Mindennek következtében nemcsak az egyházszervezet, hanem a vallásgyakorlat szerkezete is az egész .egyházmegye területén jelentős mértékben átalakult, amit a protestáns lelkésszel, illetve lakossággal rendelkező települések számának megváltozása is jól érzékeltet. A 17. század közepi 16 protestáns lelkésszel szemben a 18. század első harmadának végén 141 település rendelkezik protestáns lelkésszel az egyházmegyében, a részben vagy teljesen protestáns települések száma 159. Ezek közül mindössze 7 helyen van katolikus pap, 22-ben a szomszédos plébános vagy szerzetes látja el a szolgálatot.

2 Biró püspöksége alatt összesen 28 helyről űzik el a protestáns lelkészt, azoknak a helyeknek a száma pedig, ahol ez idő alatt a protestáns vallásgyakorlat megszűnt, összesen 40. Ez azt mutatja, hogy a protestáns lakosságú települések száma Biró idejében csaknem egyharmaddal, a protestáns lelkésszel rendelkező települések száma pedig csaknem egynegyeddel csökkent. Ez a csökkenés akkor igazán szembetűnő, ha figyelembe vesszük, hogy a katolikus plébániák, tanítói állások és templomok megszaporodása ugyanebben az időszakban részben éppen a protestáns egyházszervezet viszszaszorítása révén történt. Mindemellett Biró Márton egyházszervező tevékenysége több alkalommal jelentős ellenállásba ütközött: az évekig elhúzódó peres ügyeken és a bizonyos mértékű stabilizáción kívül ezt tanúsítják azok az esetek, amikor a protestánsok tettlegességhez folyamodnak.

3 ° 4. Pasztoráció A katolikus egyházszervezet kiépítése csupán a keretet adta Biró széles körű pasztorációs tevékenységének, amelyben a protestáns ellenes tendenciák ismét előtérben állnak. Különösen kedveli a nagy tömegeket megmozgató, látványos, s éppen ezért a más felekezetűek re is hatással lévő áhítatformákat.

31 Felvirágoztatja a körmeneteket, zarándoklatokat, speciális alkalmakra való népi áhítatgyakorlatokat, a szentek — így elsősorban Vendel — tiszteletét, súlyt helyez az egyházi év jeles ünnepeire, s mindezt nemcsak a szigorúan ellenőrzött papságon keresztül, hanem számos ünnepi megnyilvánuláson maga is részt vesz. Legkedveltebb áhítatformája a szentháromság kultusz, amit — nem utolsó sorban protestáns ellenes színezete miatt — széles körben terjeszt. Ez az áhítatforma Közép-Európában a 16—17. században éli fénykorát: a törökkel és a protestantizmussal vívott harcban a katolikus hitvallás szimbóluma, s egyben része a császári hatalom vallási legitimációjának.

32 A 18. század közepére a felső társadalmi rétegek körében mindhárom vonatkozásban veszít aktualitásából, Biró mégis alkalmasnak találja arra, hogy segítségével a szé-