Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Padányi Biró Márton és a dunántúli protestantizmus

142 MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET lesebb rétegek vallási életét fellendítse, s hathatós eszközként használja fel a protestáns felekezetekkel szemben. Az áhítatformával még bicskei plébános korában kerül közelebbi kapcsolatba, amikor a királyi udvar által 1725-ben megszervezett budai szentháromság társulat előtt prédikál. A társulatot püspökként az egész egyházmegyére kiterjeszti, s társadalmi, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül minden hívét a társulat tagjának jelenti ki. A társulati tagoknak külön szabályokat és áhítatformákat szerkeszt, amelyeket több nyelven nagy példányszámban nyomtatásban is megjelentet.

33 Ezek közül legelterjedtebb a szentháromság naponta közösen végzett angyali olvasója,

34 amelyet gyakran maga vezet be ott, ahol még nem ismerik. A mágikus vonásoktól sem mentes újholdvasárnapi körmeneteket is öszszekapcsolja a szentháromság tisztelettel, amikor hordozható szentháromság szobrokat készíttet, és a körmeneteken ezeket viteti a legnagyobb fénnyel. A külön erre a célra készíttetett háromszögletű perselyben öszszegyűlt adományokat karitatív, szociális célokra fordíttatja. A veszprémi székesegyház előtt 1750-ben hatalmas szentháromság szobrot emeltet, amely előképe az egyházmegye számos településén állíttatott, szerényebb méretű és kvalitású köztéri szentháromság emléknek. A szentháromság tisztelet fokozása érdekében megjelentetett kiadványaiban nemcsak a kultusz protestáns ellenes vonását hangsúlyozza, hanem felhasználja ezeket a protestantizmussal kapcsolatos gyakorlati elveinek (így például a vegyesházasságok tiltásának, az ilyen házasságból származó gyermekek katolikus nevelésének, a katolikus ünnepek protestánsokra is kötelező voltának)

35 a hirdetésére is. Mindezek alapján nem csodálkozhatunk azon, hogy — mint maga írja egyik levelében — a szentháromság tisztelete terjedt a protestánsok körében is, s hogy a szentháromsággal kapcsolatos áhítatgyakorlatok jelentős számú áttérést eredményeztek.

3 6 Biró pasztorációs tevékenységének másik hatásos eszköze a prédikáció. Beszédeit, melyek a bennük rögzített különböző néphagyományoknak és Biró protestantizmushoz való viszonyának egyaránt fontos forrásai, rendszerint magyar nyelven, népies stílusban mondta, majd utóbb kidolgozva nagy számban, Jobb kiadásban nyomtatásban is megjelentette. A nem katolikus felekezetek pellengérre állításában változatos nyelvi eszközöket használ: a protestantizmus nála Jelki sántikálás", „eleiktül nyomzott sötétség", másutt „nagyralátó, fennyen néző, főbb pökő kevély"}

,7 ,fl magok értelme és agyok veleje után járó, okoskodó eretnekek"-xő\ beszél.

38 A beszédek alkalma és tartalma között általában szoros a kapcsolat: így például a Szt. Simon és Júdás apostolok napján 1724-ben mondott beszédében a szentekről vallott kálvini tanítást bírálja.

39 az 1729-ben úmapján „számtalan kálvinistaság és lutheránusság jelenlétében" mondott beszédében az oltáriszentségről vallott katolikus és protestáns tanítás különbségét ismerteti,

40 egy másik prédikációjában pedig a házasságot „ördögi találmány"-пак mondó protestáns felfogást kárhoztatja

41 Szemére hányja a protestánsoknak, hogy térítő törekvéseik elsősorban a katolikus Európára irányulnak, és a világ távolabbi pogány részeire nem mennek téríteni. Több alkalommal a protestantizmus idegen eredetét hangsúlyozza a régi magyar katolikus hittel szemben.

43 A „csupa eretnek helység"-nek mondott Hagymáskéren például így szólítja meg hallgatóit: „ne igyekezzetek már ez után magatoknak új vezért, úgy mint Kálvinus Jánost, Luther Mártont, vagy más akármelly ámító hamis új prófétát keresni és szerezni: Ne mennyetek vissza Egyiptusba az ördögnek hatalma alá", majd így folytatja: ,Már most különösen titeket szóllitlak meg hagymáskéri kálvinista lakosok. Oh, szegény húsban zabálló, és büdös hagymában gyönyörködő Egyiptusok, vagyis Egyiptusnak rabjai, szolgái". Ezt követően hosszú etimologizálásba kezd, melyben a település nevét használja fel a megtérésre való felszólításra.

44 Nem sok gyakorlati eredménye lehetett ennek a beszédnek, mert Biró hat év múlva, 1752 húsvétján ismét Hagymáskéren prédikál abból az alkalomból, hogy a kálvinista prédikátort és iskolamestert elűzette, az oratóriumot leromboltatta, a faluban pedig csak „kevés számú együgyű római hiten lévő" van.

45 Az 1746-ban Móron mondott beszédével a település kegyurának azt a szándékát támogatta, amivel az a kálvinista prédikátor halála után meg akarta akadályozni új prédikátor behozását.

46 Előfordul az is, hogy a protestáns felekezetek pozitív értelemben szerepelnek a prédikációban. Egyik Szt. Márton napi beszédében például a templomba járásban buzgó protestánsokat így állítja példaként a katolikusok elé: „ezek a lutheránusok és kálvinisták alig hallyák a harangszót, legottan nem csak vasárnapokon, de még hétköznap is ugyan tolyongva sietve sietnek az ő imádságos házokba. Egyedül mi anya hitű katholikusok . . . olly restek, gondviseletlenek és magunk felejtettek vagyunk, hogy majd legnagyobb tunyaságot mutatunk a mi lelkünk üdvösségének keresésében."*

1 Ez az idézet egyben rávilágít arra, hogy Biró fő céljai közé tartozott a Jtideg katolikusok" vallásosságának felébresztése és hitben való megerősítése. Beszédeinek egyik kedvelt alkalmai voltak a nyilvános áttérések, melyek szélesebb rétegekre gyakorolt hatása minden bizonnyal jelentős volt. így például 1746 Szt. Márton napján a veszprémi székesegyházban egy zsidó család,

48 1747 nagycsütörtökjén a nemesdédi prédikátor,

49 1748-ban Sümegen két szülőföldjéről való kálvinista és egy morvaországi zsidó,

50 ugyanebben az évben Veszprémben

51 és Magyarbarnakon

52 a magyarbarnaki kálvinista prédikátor, ugyanez év advent 4. vasárnapján a veszprémi székesegyházban több különböző helyről származó kálvinista és felekezet nélküli személy,

53 1749 Péter és Pál napján ugyanott a hoboli kálvinista prédikátor

54 áttérése alkalmával mond beszédet. Ezekben a prédikációkban Biró az áttérteket áldásban részesíti,

55 példaként állítja a még „lelki vakságban sínylődök" elé, az áttért prédikátorok tanultságára, magas életkorára hivatkozik, s különösen az „igazságot már megismerő, de még kálvinista név alatt lappangó"-kat ostorozza.

56 Az áttért lakosságú településekre többször visszatér, mint például Felsőörsre, ahol 1756-ban mondott beszédében ellentétre építve többek között ezt mondja: „valamikor setétség voltatok, most pedig világosság az úrban", majd az adott helyzetre az eltévedt juh és a jó pásztor hasonlatát alkalmazza,

5 7 ami arra enged következtetni, hogy kétség merült fel benne az áttértek hitbeli álhatatossága felől. Ha valamilyen ok miatt nem vehet részt egy jelentős egyházi eseményen, prédikációnak is beillő hosszú buzdító levelet küld, amit a jelenlévőknek felolvasnak. így például a nagyberényi plébános beiktatása alkalmával 1746-ban kelt kinevező levelében a hívek kötelességeinek felsorolása közben így ír: „azok is, akik nem a mi okiunkból valók, semmi gonoszat felőletek ne mondhassanak, sőt inkább azoknak is lelki épületére legyen a ti keresztényi jámbor, és istenes magatok viselése."

5

* Az így kinevezett Benignus Farkas ferences szerzetes Biró egyik kedvelt embere lehetett, mert még ugyanebben az évben sümegi gvárdiánnak nevezi ki. A magyarázatot sírfelirata adja, a-