Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Huszár János: Ejtőernyős krónika (1938–1941)

100 HADIKRÓNIKA 2. ábra. Az ejtőernyős zászlóalj legénységi csapat jelvénye. „Az ejtőernyősök még a gyalogság egyenruháját viselik. A fegyvernemi önérzet fokozására és mellesleg a nem túlságosan nagy jelentkezési kedv emelésére eje. csapat, és eje. ügyességi jelvényeket kívánnak rendszeresíteni. . . Hosszas vita után (legyen-vagy ne legyen halálfej a jelvényben) a kormányzó a halálfejesjelvény mellett döntött." A csapatjelvény két kiterjesztett szárny között halálfej kardokkal, fölötte ejtőernyő. A tisztek jelvénye hímzett, a szárnyak és az ejtőernyő arany, a halálfej és a kardok ezüstből. Az altisztek jelvénye szintén hímzett, az egész ezüst. A legénységé bronzszínű fém. A csapatjelvény öt ugrás és egyébkénti megfelelés után jár. A jobb zseb fölött viselik. Az ügyességi jelvény nagyjából azonos a csapatjelvény motívumaival, de tölgyfakoszorú keresztezi. Sárga fémből készül, a halálfej és a kardok ezüstözöttek. A tisztek a csapattiszti jelvény helyett és annak helyén viselik. Ezt a jelvényt 25 ugrás után lehet kiérdemelni. Megtartásához évente tíz ugrás kell, öt év vagy ötven ugrás után végleges. A kormányzó jóváhagyása 1939. dec. 28-án kelt. A rendelet a HK 5/1940. számában jelent meg."

18 Pápán a lovassági laktanya mintegy 3 kilométerre van a repülőtértől. A honvédelmi miniszter kénytelen személygépkocsiról, teherautókról és sebesültszállító gépkocsiról gondoskodni: ,Az ejtőernyős szd. kiképzéséből folyó szállítási szükséglet kielégítésére egyelőre 1 szgk-t, 3 tgk-t és 1 seb. szállító gk-t vezénylés útján (: H. M. 3/b. oszt.:) fogok rendelkezésre bocsátani. Rendszerezésükre csak az 1940/41. szervezési évben intézkedem."

19 A Pápára kerülés első időszakában nehéz helyzetbe került az új alakulat. A légierőnek kellett volna vállalnia az ejtőernyős századot, de ez anyagi okokra hivatkozva (a számukra szükséges költségvetési összegnek csupán egyharmadát kapták) ezt nem vállalta, így a honvédelmi miniszter kénytelen közvetlenül gondoskodni az ejtőernyős egységről. Elsőként a repülőgépek ügyében intézkedik: ,Az eje. szd. részére a Le. pság 2 db Savoya és 3 db Caproni rep. gépet vezényeljen. A Savoya gépek Szombathelyen, illetve Váton maradnak elhelyezve, míg a Caproni gépek részére Pápán hangár fog épülni. Az erre vonatkozó tervet és költségvetést all. oszt. a Le. psággal egyetértésben ide mielőbb terjessze elő. Addig is, amíg eme hangár megépül, a Le. pság. megfelelő hangársátrakat bocsásson Pápán a 3 Caproni gép rendelkezésére." ,A szükséges rep. gép személyzetet a Le. pság tartósan vezényelje az eje. szd-hoz."

20 A pápai repülőtér ebben az időben még nem volt üres. Két könnyű bombázó repülőszázad állomásozott itt Ju. 86-os gépekkel, melyek akkor modern harci eszköznek számítottak. Az együttlétből nem származtak összeütközések, mert a bombázó századokat rövidesen Kecskemétre helyezték, így a tervezett hangárok felépítésére sem volt szükség, mivel a meglevő kettő alkalmas volt a Caproni gépek befogadására.

2 1 A továbbiakban a felhasználandó üzemanyagról intézkedik a honvédelmi miniszter. Ezt a Le.pság biztosítja a Honvédelmi Minisztérium kiképzési osztályának költségére : „A kiképzési légi üzemanyag szükségletét a Le. pság bocsássa a kiko. rendelkezésére. Eme üza. a kiko. hitelkeretét terheli és a kiko. kezeli és számolja el." A század számára a szükséges 200 ágyat és ágyfelszerelést a Hon védelmi Minisztérium 2/é. osztálya teremti elő „amennyiben szükséges egyelőre egyéb csapatok rovására is. "2 2 Ellátás, ruházat és egyéb felszerelés szempontjából a III. hadtesthez tartozónak nyilvánítják az alakulatot: „Állományilag és gazdászat közigazgatásilag a III. hát. pság az eje. szd-ot valamely közel fekvő és általa meghatározandó csapattesthez utalja."

2 3 Mindez a legkevésbé sem volt megnyugtató, de a parancsnok, Bertalan Árpád tekintélyével, szívós utánjárással mégis elérte, hogy komolyabban hiányt nem szenvedtek. Az élelmezést egyenesen kitűnőnek lehetett minősíteni. A két világháború közti honvédség egyetlen olyan alakulata volt a pápai ejtőernyős egység, melyben a katonák a háromszori bőséges étkezés mellett még tízórait is kaptak. A legrégebbi ejtőernyősök egyike így emlékezett viszsza az ellátásra: „. . . reggel tejeskávé, friss zsemlye, ropogós, ugyanakkor melléje fél vaj mindenkinek. Minden embernek tíz órakor tízórai: egy szelet hús, kenyér mindenkor mindenütt kijárt akár a lőtéren, akár idehaza. Ugyanakkor a háromfogásos ebéd, hús nélkül egyetlen nap sem múlt el. Délben még plusz sütemény minden embernek, s három deci bor . . ."

24 A júliusban kibocsátott felhívásra az ország különböző alakulataiból ide jelentkező katonák 400 főből álló csoportja október 4-én érkezett meg Pápára, ők már mindannyian átestek egy meglehetősen alapos orvosi vizsgálaton, s azon meg is feleltek. Bertalan Árpád százados ragaszkodott ahhoz, hogy csak igen bátor, elszánt emberek legyenek ejtőernyősök, ezért alaposan megrostálta őket. Levetkőztetve mindannyiukat végignézte, s akiket alkalmatlannak minősített, azokat nyomban visszaküldte eredeti alakulatukhoz. Ezután bemutatót szervezett számukra. A keret két tisztje ugrott, s a bekötött szájú ejtőernyővel ledobták azt az embernagyságú fababát is, melyet az ejtőernyők kipróbálására használtak fel addig. A bábu természetesen lezuhant, a tisztek azonban baj nélkül földet értek. A továbbiakat az egyik hadnagy így írja le: ,ßertalan az újoncok között állva nézte az ugrást, és azzal vigasztalta a rémüldözőket, hogy háromból csak egy zuhant le, és ez nem is rossz arány. Ezután ebédelni küldte a katonákat, délután ismét összehívta az újoncokat és megkérdezte, hogy a mai napon tapasztaltak után ki óhajt ittmaradni, mert akinek ez a szolgálat nem tetszik, az máris mehet viszsza csapattestéhez. Nem is kellett sokáig várni a válaszra, a négyszáz emberből százötven állta a sarat. Ez elég is volt egyelőre.. ."

2 5