Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Huszár János: Ejtőernyős krónika (1938–1941)

100 HADIKRÓNIKA 2. ábra. Az ejtőernyős zászlóalj legénységi csapat jelvénye. „Az ejtőernyősök még a gyalog­ság egyenruháját viselik. A fegyver­nemi önérzet fokozására és melles­leg a nem túlságosan nagy jelentke­zési kedv emelésére eje. csapat, és eje. ügyességi jelvényeket kívánnak rendszeresíteni. . . Hosszas vita után (legyen-vagy ne legyen halálfej a jelvényben) a kormányzó a halál­fejesjelvény mellett döntött." A csapatjelvény két kiterjesztett szárny között halálfej kardokkal, fölötte ejtőernyő. A tisztek jelvénye hímzett, a szárnyak és az ejtőernyő arany, a halálfej és a kardok ezüst­ből. Az altisztek jelvénye szintén hímzett, az egész ezüst. A legénységé bronzszínű fém. A csapatjelvény öt ugrás és egyébkénti megfelelés után jár. A jobb zseb fölött viselik. Az ügyességi jelvény nagyjából azonos a csapatjelvény motívumai­val, de tölgyfakoszorú keresztezi. Sárga fémből készül, a halálfej és a kardok ezüstözöttek. A tisztek a csa­pattiszti jelvény helyett és annak helyén viselik. Ezt a jelvényt 25 ug­rás után lehet kiérdemelni. Megtar­tásához évente tíz ugrás kell, öt év vagy ötven ugrás után végleges. A kormányzó jóváhagyása 1939. dec. 28-án kelt. A rendelet a HK 5/1940. számában jelent meg." 18 Pápán a lovassági laktanya mint­egy 3 kilométerre van a repülőtértől. A honvédelmi miniszter kénytelen személygépkocsiról, teherautókról és sebesültszállító gépkocsiról gondos­kodni: ,Az ejtőernyős szd. kiképzéséből folyó szállítási szükséglet kielégítésé­re egyelőre 1 szgk-t, 3 tgk-t és 1 seb. szállító gk-t vezénylés útján (: H. M. 3/b. oszt.:) fogok rendelkezésre bo­csátani. Rendszerezésükre csak az 1940/41. szervezési évben intézke­dem." 19 A Pápára kerülés első időszakában nehéz helyzetbe került az új alakulat. A légierőnek kellett volna vállalnia az ejtőernyős századot, de ez anyagi okokra hivatkozva (a számukra szük­séges költségvetési összegnek csupán egyharmadát kapták) ezt nem vállal­ta, így a honvédelmi miniszter kény­telen közvetlenül gondoskodni az ejtőernyős egységről. Elsőként a re­pülőgépek ügyében intézkedik: ,Az eje. szd. részére a Le. pság 2 db Savoya és 3 db Caproni rep. gé­pet vezényeljen. A Savoya gépek Szombathelyen, illetve Váton maradnak elhelyezve, míg a Caproni gépek részére Pápán hangár fog épülni. Az erre vonatkozó tervet és költségvetést all. oszt. a Le. psággal egyetértésben ide mi­előbb terjessze elő. Addig is, amíg eme hangár meg­épül, a Le. pság. megfelelő hangár­sátrakat bocsásson Pápán a 3 Capro­ni gép rendelkezésére." ,A szükséges rep. gép személy­zetet a Le. pság tartósan vezényel­je az eje. szd-hoz." 20 A pápai repülőtér ebben az idő­ben még nem volt üres. Két könnyű bombázó repülőszázad állomásozott itt Ju. 86-os gépekkel, melyek akkor modern harci eszköznek számítottak. Az együttlétből nem származtak összeütközések, mert a bombázó szá­zadokat rövidesen Kecskemétre he­lyezték, így a tervezett hangárok fel­építésére sem volt szükség, mivel a meglevő kettő alkalmas volt a Cap­roni gépek befogadására. 2 1 A továbbiakban a felhasználandó üzemanyagról intézkedik a honvédel­mi miniszter. Ezt a Le.pság biztosít­ja a Honvédelmi Minisztérium kikép­zési osztályának költségére : „A kiképzési légi üzemanyag szük­ségletét a Le. pság bocsássa a kiko. rendelkezésére. Eme üza. a kiko. hi­telkeretét terheli és a kiko. kezeli és számolja el." A század számára a szükséges 200 ágyat és ágyfelszerelést a Hon védelmi Minisztérium 2/é. osztálya teremti elő „amennyiben szükséges egyelőre egyéb csapatok rovására is. "2 2 Ellátás, ruházat és egyéb felszere­lés szempontjából a III. hadtesthez tartozónak nyilvánítják az alakulatot: „Állományilag és gazdászat köz­igazgatásilag a III. hát. pság az eje. szd-ot valamely közel fekvő és általa meghatározandó csapattesthez utal­ja." 2 3 Mindez a legkevésbé sem volt megnyugtató, de a parancsnok, Ber­talan Árpád tekintélyével, szívós utánjárással mégis elérte, hogy komo­lyabban hiányt nem szenvedtek. Az élelmezést egyenesen kitűnőnek le­hetett minősíteni. A két világháború közti honvédség egyetlen olyan ala­kulata volt a pápai ejtőernyős egy­ség, melyben a katonák a háromszo­ri bőséges étkezés mellett még tíz­órait is kaptak. A legrégebbi ejtő­ernyősök egyike így emlékezett visz­sza az ellátásra: „. . . reggel tejeskávé, friss zsem­lye, ropogós, ugyanakkor melléje fél vaj mindenkinek. Minden embernek tíz órakor tízórai: egy szelet hús, ke­nyér mindenkor mindenütt kijárt akár a lőtéren, akár idehaza. Ugyan­akkor a háromfogásos ebéd, hús nél­kül egyetlen nap sem múlt el. Dél­ben még plusz sütemény minden embernek, s három deci bor . . ." 24 A júliusban kibocsátott felhívásra az ország különböző alakulataiból ide jelentkező katonák 400 főből álló csoportja október 4-én érkezett meg Pápára, ők már mindannyian átes­tek egy meglehetősen alapos orvosi vizsgálaton, s azon meg is feleltek. Bertalan Árpád százados ragasz­kodott ahhoz, hogy csak igen bátor, elszánt emberek legyenek ejtőernyő­sök, ezért alaposan megrostálta őket. Levetkőztetve mindannyiukat végig­nézte, s akiket alkalmatlannak minő­sített, azokat nyomban visszaküldte eredeti alakulatukhoz. Ezután be­mutatót szervezett számukra. A keret két tisztje ugrott, s a bekötött szájú ejtőernyővel ledobták azt az ember­nagyságú fababát is, melyet az ejtő­ernyők kipróbálására használtak fel addig. A bábu természetesen lezu­hant, a tisztek azonban baj nélkül földet értek. A továbbiakat az egyik hadnagy így írja le: ,ßertalan az újoncok között állva nézte az ugrást, és azzal vigasztalta a rémüldözőket, hogy háromból csak egy zuhant le, és ez nem is rossz arány. Ezután ebédelni küldte a ka­tonákat, délután ismét összehívta az újoncokat és megkérdezte, hogy a mai napon tapasztaltak után ki óhajt ittmaradni, mert akinek ez a szolgá­lat nem tetszik, az máris mehet visz­sza csapattestéhez. Nem is kellett sokáig várni a válaszra, a négyszáz emberből százötven állta a sarat. Ez elég is volt egyelőre.. ." 2 5

Next

/
Thumbnails
Contents