Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: 16–17. századi kéttornyúlaki párták és párhuzamaik

38 TANULMÁNYOK viseletkiegészítők már közelebb állnak a kisnemességhez. Ilyenek a nagy alföldi városok polgárainak inventáriumai és végrendeletei, amelyek korabeli (17—18. századi) temetőkből feltárt leletekkel is kiegészíthetők. Pl. Debrecenből: gyöngyökkel kirakott tizenegy boglárral díszes párta; aranyos bogláros, arannyal varrott gyöngyös párta; aranyos, zománcos párta; kislánynak való fekete gyöngyös párta; apró gyöngyös, ezüstbogiáros párta, stb. vagy Kecskemétről 1680ból: aranyos párta, 1709-ből bársony párta, stb.

84 Sajnos, vidékünkön eddig a pártaviseletre vonatkozó írott forrást nem sikerült találni. A meglévők az Alföldre, Felvidékre és Erdélyre vonatkoznak. V. A régészeti feltárások pártamaradványai, analógiák: A régészeti feltárások nyomán felszínre került leletek megerősítik az írott források adatait, s kitűnő viselettörténeti adalékok az egész magyar nyelvterületre, szűkebben a Bakony és Balaton-felvidék falvainak korai női fejviseletére vonatkozóan is. A veszprémi Bakonyi Múzeum Régészeti Gyűjteményében is található néhány párta, amelyek közül némelyek a kéttornyúlakiakkal mutatnak rokonságot.

85 Sajnos, olyannyira töredékesek is akadnak közöttük, hogy esetünkben a formára és díszítményre aligha, azonban az alapanyagként és díszítménynek felhasznált anyagokra adatokat nyújtanak. Ilyan Kralovánszky AlánÉry Kinga Veszprém, Szent Miklós Kálvária-dombi ásatásából, a 39. sírból előkerült 23 db tárgy: 2 db füles lemezcsüngő, 4 db lemezkorong, bronzspirálok, bőrmaradvány 7 db zöld hengeres apró gyöngy. Ezekből megállapítható, hogy bőr alapú, gyöngy díszes pártáról van szó, amelyet korongokkal is díszítettek. Ebből feltételezhetjük azt is, hogy ez korábbi az eddig vizsgáltaknál, valószínű a 15. századból származhat. Korának megbecsüléséhez összehasonlításul a Gerevich László által feltárt középkori Csút falu temetőjéből származó pártákat vehetjük alapul, ahol a pénzmelléklet segítette a kormeghatározást. A 203 feltárt sírból 23-ban talált pártát. E párták közül a liliomos, sasos véretekkel díszesek a 14. századból, a levéldíszes veretesek, valamint a véretekkel és gyöngyökkel ékesek a 15. századból, a gyöngy- és ragyogódíszesek (flitter, islóg), a fémszál, textilszál keverékéből fonottak a 16. században készültek. Utóbbi sírok az előző réteg fölött helyezkedtek el. Levélveretes pártadíszek a 16. század elején elpusztult Csele falu feltárt temetőjéből, valamint az aranyegyházai, benei, bócsai, lajosi 14—15. századi temetőkből is előkerültek.

87 A későbbi korból származó leányfejdíszek ékítményei itt, tekintettel arra, hogy nem főúri viseletről van szó, egyre egyszerűbbekké váltak. Gerevich László szerint a párták általános divattá válása a 14. századra tehető. Azonban honfoglalás kori, kora Árpád-kori sírokból is ismertek párták. Préselt korongokkal és gyöngysorokkal, virágalakká formált gyöngyökkel díszes 10—11. századi pártatöredékeket tárt fel Szabó Kálmán Lakihegyen.

88 E párták gyöngydíszeivel megegyezőek a 16—17. századból is ismertek. László Gyula szerint a fémkorongokkal és csüngős véretekkel díszes párták általánosak voltak a kora-középkorban a magyar női viseletben, amelyről a 10—11. századi sírleletek tanúskodnak. A csüngők ezek szerint a homlokra borultak.

89 Ezek az adatok azt igazolják, hogy a kora középkortól állandó volt a pártaviselet, általánossá a 14. századtól vált, azonban díszítményeiben erőteljes eltérés tapasztalható a 10—15. századi leletek és a 16—18. századi leletek között. Azonos vonások, a divat lassúbb változása jellemezte a 10—15. századot, míg a 16— 17. században a párták díszítménye egészen megváltozott. A 18. század elejéig közel azonos típusok figyelhetők meg. Ujabb, nagy változást ismét a 18. század dereka hozott. A magyar nyelvterületen előkerült ékes pártákkal rokon fej díszeket, de velük mégsem azonosakat Nyugat, Észak és Dél-Európában: Franciaországban, Németországban Németalföldön, Svédországban, Olaszországban Spanyolországban is megtaláljuk.

9 Tehát a magyar pártaviselet része volt az európainak. A továbbiakban az a kérdés; hogy Veszprém megyében majd a Dunántúlon, végül pedig a magyar nyelvterület nagy tájain van-e analógiája a kéttornyúlaki pártáknak? 1937-ben Veszprémből díszes párták kerültek elő a mai Szent László templom környékéről, a Völgyhíd mögött, az út építése során. Ltsz. 63.355.22. A, ez két különböző pártatöredék. Mindkettő háncs alapú, amelyre erősen összetömörített, növényi szálakból (len vagy kender) kócszerű párnácskát, pártakitöltőt erősítettek. Ezt kívülről selyemszövettel (tabit) vonták be. Erre került az ékítmény: fehér gyöngyből félköríves és fektetett S alakban felerősített gyöngyfűzér, amelyeket rézspirálok fognak közre. Ezek tulajdonképpen mezőkre osztották a felületet, s e mezőkben nagyobb zöld gyöngyök, valamint csiszolt bordó, virágalakban elhelyezett gyöngyöcskék (az előzőeknél apróbbak) találhatók. Az alsó részt rézspirál, fent pedig rézspirál és bronzflitter zárja le. Az egész 2,5—3 cm széles, egyik része díszítményekkel gazdagabban megrakott: ez lehetett a párta középső, homlokközépen lévő darabja. A másik töredék kevésbé díszes. A szegély alul, felül itt is rézspirál, de ez hullámvonalban felerősített, belső oldalán végighúzódó csavart fémszállal. Felületét zöld és fehér nagyobb gyöngyökkel (1 — 1) szórták meg, amelyeket rézspirál, valamint négynégy fémszállal felerősített bronzflitter foglal keretbe. Az egyik szélét három, legyezőalakban, vízszintesen és ék alakban elhelyezett, rögzített rézspirál zárja le. Feltehetőleg ezzel azonos lehetett a másik oldala is. Alapanyaga megegyezik az előző töredékével (8. ábra). 8. ábra. Pártatöredék (Veszprém, Szent László templom). Ltsz. 63.352.22. A.