Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - V. Fodor Zsuzsa: A Veszprémi Ipartestület története (1892–1900) II. rész

16 TANULMÁNYOK ban felvett jegyzőkönyv szerint 1627 forint 81 krajcár gyűlt össze.

15 Egy évvel később a 111 ipartestület által küldött segély összege már 1906 forint 98 krajcárt tett ki.

16 A tűzvész okozta zűrzavar is hozzájárult ahhoz, hogy az 1893. május 22-ére kitűzött közgyűlést a tagok elégtelen száma miatt nem lehetett megtartani. Ekkor csak elöljárósága ülésre került sor, ahol ismét új alelnöke lett a testületnek Czollenstein Ferenc személyében. Jegyzővé Várkonyi Dezső hírlapírót választották meg három évre. A pénztáros a következő egy évre ismét Szilágyi Mihály lett. Az Ipartestület tagságán belüli nézetkülönbség a nyár elejére már valóban komoly méreteket öltött, amely a legkisebb mértékben sem kedvezett az iparosság ügyének. A veszprémi iparosokra is illik Gerster Miklósnak,

17 a korabeli iparosviszonyok jó ismerőjének megállapítása: ,,Olyan összetartásnak, aminőt a közönséges munkásosztályban tapasztalunk, még csíráját sem fedezhetjük fel a jelenkor kézművességében. Mindenik mester a többivel, valamennyi fajtájabelivel, folytonosan szembeszáll, s az általános ellenségeskedés közepette hiábavaló minden kérlelés, engesztelés . . ." Időleges összetartás, egységbe tömörülés persze megvalósult, főként amikor az anyagi terhek csökkentéséről és a vezetőség munkájának bírálásáról volt szó. Küldöttség vitte a Veszprémi Független Hírlap irodájába azt a kétszázharminc veszprémi iparos aláírásával ellátott felhívást, amelyet a tagok az elnökséghez intéztek, s amelyet a lap 1893. június 3-i száma nyilvánosságra is hozott. A felhívás az alapszabályokhoz csatolandó 12 pontos javaslatot tartalmazta, amelyet „a nagy testület céljainak s üdvös működésének sikeresebb előmozdítása végett" fogalmaztak meg, az alábbiak szerint: „1. A jegyzői fizetés leszállíttassék és a jegyző saját kebelünkből választassák. 2. A házbér leszállíttassék. 3. A pénztárnoki fizetés megszüntessék és ahelyett a pénztárnok évi tiszteletdíjban részesíttessék,; Egy évre 50 forintot, vagy az új pénz szerint 100 koronát kapjon. 4. A házi teendőre való egyén csakis saját iparos társaink közül legyen választható, aki a terhet segít velünk viselni. 5. A kontárok megfékezése és azok további helytelen eljárásának azonnali megszüntetése, a tanonczok tőlük azonnal elveendők és azon tanonczok felett a nagy testület intézkedjen, hogy rendes iparosokhoz adassanak tanulóknak. 6. Az olyan iparos tag pedig, aki a törvénytelen tettet elköveti, hogy kontároknak inasát a maga nevére szegődteti, szigorúan megbüntettessék. Példa legyen a jövőben, hogy több ilyen eset elő ne forduljon. 7. A törvénykezési napokat rövidebbre venni és azokat úgy beosztani, hogy a hétnek bármely napján egyszer legyen hivatalos óra, amit pontosan kötelességének tartsa a testületi elöljáróság megtartani, amely ezentúl külön választva lesz, nehogy azt kelljen tapasztalni, ami eddig volt, hogy 3 hétig is el kellett járni a nagy testület hivatalába, míg egyszer valahára összejött a hivatali személyzet . . . 8. A kántorfizetések leszállítása, hogy a negyedévi 25 krajcár helyett csak 15 krajcár legyen fizetendő, ezzel könnyebbítünk iparostársaink sorsán és azt nyerjük el ezáltal, hogy minden iparos pontosabban fogja kántorját fizetni, mint eddig, mert . . . tudni fogják, hogy befizetett fillérjeik mi célra lesznek fordítva. Mert eddig semmi tudomásuk sem volt arról, hogy miért fizetnek, hanem csak azt tudták, hogy a bejövetel legnagyobb része a hivatalnokok fizetésére megy fel,. . nem azért rakjuk össze fillérjeinket, hogy abból semmittevő hivatalnokokat tartsunk, hanem saját magunkon tudjunk segíteni és vagyonunkat gyarapítani. 9. A munkaképtelen iparos társainkat vagyonunkhoz képest életének és egészségének föntartásához segély adományban részesítsük, de nem csak Ígéretben, hanem tettben is és mentsük meg a kétségbeeséstől öreg napjaiban, ez az egyik kapocs, amely összefogja tartani a nagytestületet és virágzóvá teszi. Továbbá mivel az iparos osztály legárvább gyermeke e hazának, mert a szabad ipar behozatala óta senki sem gondol ránk . . . , magunkra vagyunk hagyatva, tehát önönmagunknak iparosoknak kötelességünk saját magunkról és hozzánk tartozókról gondoskodni. Alapítsunk egy iparos segélyező nyugdíj tőkét, keressük fel hozzá az eszközöket, melyekkel leghamarabb virágzóvá tehetjük. Először is a leszállított kántor fizetésekből azon lOkrt. mely visszamarad, fizetni kell a nyugdíj alapjához, a nagytestület évi jövedelmének egyharmad része szintén a nyugdíj alapjához tétessék, a kihágások és büntető pénzekből befolyt összeget egészen a nyugdíj alapjához kell tenni, továbbá az új iparos tagok után befolyt, egyenkint 20 forintból fizettessék a nyugdíj alapjához 5 forint . . . 10. A nagytestület második kapcsát képezi a testületi temetkezési egylet, mert a régi testületeket is ezen két szép s kegyeletes erény tette virágzóvá. Azért mi határozottan a temetkezési egylet behozatalát követeljük és kívánjuk annak mielőbbi életbe lépését. 11. Kérjük az elöljáróságot szíveskedjék a kiadásban foglalt 166 forint 94 krajcár egyenleg néven szereplő meg nyugtázott számláját, továbbá az adósleveleket, a takarékpénztári könyvecskéjét a nagy testület színe elé hozni, hogy minden tag legyen meggyőződve a vagyon felett. 12. Kérjük a nagy testület elnökét, hogy azon rendeletét szüntesse be, amelyben azt rendelte el, hogy a hátralékos meg nem fizetett kántor pénz végrehajtó által szedessék be és a szegény iparosokat evvel is szomorítani kívánta. Jól tudja a T. Elnök úr, hogy miért nem jő be rendesen a kántor fizetés, mert nem úgy vezették vagy vezetik az ügyeket, ami megfelel az iparos társulat tagjainak . . ." A levél végén az aláírók felkérték az elöljáróságot, hogy az alapszabályok kibővítésére és módosítására megnevezett 12 pontot a földművelés-ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez az ipartörvény 134 §-a értelmében jóváhagyás végett terjessze fel. Erre a nem csekély demagógiát tartalmazó, nyilvánossá tett levélre Szilágyi Mihály ipartestületi pénztáros válaszolt a lap június 10-i számában. A régóta megbecsülésnek és tekintélynek örvendő elöljárósági tag elítélte és az intézmény elleni izgatásnak tekintette a levél hangnemét és tartalmát. Leszögezte, hogy a testület olyan alapszabályok alapján működik, amelyek lehetővé teszik a levélben felsorolt valamennyi javaslat megvalósítását, csak hogy ehhez a fő kellék: „először a kötelesség, másodszor az erős akarat, harmadszor az egyetértés." Hozzátette, hogy ,,az új ipartörvény teljes autonómiát, vagyis önkormányzati jogot ad az iparosok kezébe, de ha mi ezzel élni nem tudunk, úgy ez sem a törvény-, sem az alapszabály hibája, hanem nagyon természetes, hogy a miénk ..." A felbolydult elégedetlenkedőket ez a levél sem tudta megfontoltabb álláspontra bírni, ellenkezőleg: sérelmeiket országos nyilvánosság elé tárva egyenesen a Miskolcon tartott III. Országos Ipartestületi Kongreszszus elé terjesztették. A felirat az augusztus 27-én botrányos körülmények között lezajlott közgyűlésen született a résztvevő iparosok többségének kívánságára. A Veszprémi Független Hírlap szeptember 2-i száma teljes terjedelemben közölte a