Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Műhely - Jánoska Péter: Római kori lószerszám restaurálása

MŰHELY 85 JÁNOSKA PETER ROMAI KORI LÓSZERSZÁM RESTAURÁLÁSA (AZ ANYAGVIZSGÁLATOK JELENTŐSÉGE) Régészeti áttekintés Jánoska Péter: , Дотш kori lószerszám restaurálása" c. cikkéhez: A tihanyi római kori lósír feldolgozása az Alba Regia soron következő számában, a közeljövőben jelenik meg. Jánoska Péternek a lószerszám restaurálását tárgyaló munkája előtt ezért utalnunk kell a lelet előkerülésének körülményeire, és röviden be kell számolnunk az ott talált leletekről. 1977-ben Tihany Sajkodon, a Seregély u. 31. számú telken, III. századi épület közelében és későrómai sírok környezetében egy felszerszámozva eltemetett ló csontvázát bolygatták meg. A lócsontváz medencéjét és hátsó lábait a gép elbontotta. A baloldali farhámból - kifordulva ugyan -, de megmaradt a szíjelosztó korong. A gödörbe dobáskor visszafordult lókoponyán elcsúszva megtaláltuk a teljesnek mondható kantárzatot az orr szorító zablaszerkezettel együtt. Az orrszorító a mőzsihez hasonló megoldású körte-, vagy lantalakú zablafeszítővel és szíjak segítségével kapcsolódott a tulajdonképpeni zabiához. A tihanyi lószerszámból a zablaszerkezeten kívül 194-200 darabot tudtunk megmenteni. Az áttört korongos szíjelosztók közül kettő a farhámot díszítette, a harmadik feltehetően a homlokszíjhoz tartozott. Az összetett szívalakú veretek helye a szügyelőn, illetve a homlokszíj-pofaszíj találkozásánál lehetett. A leletek zömét a kicsi, közép nagy és nagyobb félgömbös, vagy gombafejű veretek alkották, amelyek főleg a kantárzaton, a gyeplőn és a farhámon helyezkedtek el. A tihanyi lószerszám garnitúrát szijbujtatók, csatok egészítették. (Lásd a cikk 1., 2., 19. számú ábráit}. A zablaszerkezetet kivéve jó megtartásúak, viszonylag épek voltak a veretek, restaurálásuk megőrzésük lehetőségét tovább növelték. A II-III. századi leletek körében megtalálhatjuk a tihanyi lószerszám készlet darabjainak párhuzamait. A lószerszám garnitúra jelentőségét az fokozza, hogy a veretek elhelyezkedési sorrendje lehetővé tette a lószerszám rekonstrukcióját, amelynek alapján a szórványosan előkerülő lószerszám veretek funkciójának meghatározására a jövőben nagyobb lehetőség nyílik. K. Palágyi Sylvia 1. ábra Fölgömbfejű bronz nagy és kis gombok, kettős, szíjkapcsoló gomb, karika töredék és bőrmaradványok RÓMAI KORI LÓSZERSZÁM RESTAURÁLÁSA 1. Bevezetés Házépítésnél a földmunkát végző gép egy római kori lósírt bolygatott meg, amelyet a bejelentés alapján a veszprémi Bakony Múzeum régészei feltártak.

3 A leletek között orrszorítós zabla, korongos és áttört szíjelosztók, különböző méretű félgömb fejű gombok találhatók, nagyon töredékes, rosszállapotú bőr maradványokkal. A leletek restaurálásánál a helyreállításon, konzerváláson túl szempont volt az anyagvizsgálatok lehető legteljesebb alkalmazása. Az anyagvizsgálatokkal megfelelő adatokat kívántunk nyerni a készítéstechnikáról, adatokat a történeti hitelességhez, valamint a kezelési módhoz. 2. A leletek leírása Az előkerült leletek szemmel láthatóan jó állapotban voltak, bár legtöbbjét vastagnak látszó kékes, zöldes korróziótermék fedte. Kézbevéve feltűnő volt a kisebb gomboknak is a viszonylagosan nagy súlya. A vékonyabb tárgyaknál már megfigyelhető volt helyenként az erősebb, mélyebbre hatoló korróziós károsodás. Néhol olyan összekorrodálódott tömeg jött létre, hogy csak a vizsgálatok után lehetett szétbontani azokat aprólékos mechanikai munkával. Közelebbről megvizsgálva a tárgyakat, jól látható volt a felületen е

ёУ egyenletesnek mondható szürke réteg. Alaposabb vizsgálattal bebizonyosodott, hogy nem ón tárgyakról van szó, hanem sárga színű bronz anyagról. Az anyagvizsgálatoknál a szürke rétegnek a vizsgálatára több figyelmet kellett szentelni, keresve az esetleg ezüst, vagy ónbevonatot az eredeti felületen. A ló szerszámozásának alapvető része bőrből készült. Ennél a leletnél csak ott maradt bőrtöredék, ahol azt a korróziótermékek konzerválták", természetesen teljesen törékeny porlódó állapotban. Ezeknek a bőrmaradványoknak a vizsgálata nem történt meg, mivel minimális mennyiségben maradtak meg, így sem cserzőanyagot, sem a barkát vizsgálni nem lehetett. 3. Anyagvizsgálatok A bevezetőben vázolt célok megvalósítására az alábbi vizsgálatokat végeztük el: 3.1. Vizuális vizsgálat binokuláris mikroszkóp alatt 3.2. Párakamrás vizsgálat 3.3. Előkezelés ammóniás kálium-karbonátos oldattal 3.4. Kloridvizsgálat 3.5. Röntgenfelvétel 3.6. Korróziótermékek vizsgálata 3.6.1. Cseppelemzés 3.6.2. Röntgendiffrakciós