Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Apróságok - Solymosi László: Guden magánoklevele másodlagos pecsétjének eredete

APRÓSÁGOK 101 SOLYMOSI LÁSZLÓ GUDEN MAGÁNOKLEVELE MÁSODLAGOS PECSÉTJÉNEK EREDETE A XIX. században döntően Веке Kristóf, Wenzel Gusztáv, Véghely Dezső és Fejérpataky László forrásközlései irányították a figyelmet a veszprémi egyházi levéltárak: a püspöki-, a káptalani magán- és hiteleshelyi levéltár addig jelentős részben ismeretlen anyagára. Веке Kristóf veszprémi kanonok Fejér György hatalmas forráspublikációjában kapott lehetőséget arra, hogy az egyik kötet függelékében keresztmetszetet adjon a Veszprémben őrzött Árpád-kori forrásanyag gazdagságáról. Valamivel később Wenzel Gusztáv is hasznosította veszprémi kutatásait forráskiadványaiban.

2 Majd Véghely Dezső társszerkesztőként számos oklevelet tett közzé veszprémi gyűjtéséből a Hazai Okmánytár és a Zala vármegye történetére vonatkozó oklevéltárköteteiben.

3 Fejérpataky László diplomatikai vizsgálódásai során jutott el Veszprémbe. Kutatásait elsősorban a XI— XII. századi magyarországi írásbeliséggel foglalkozó munkáiban értékesítette. Веке Kristóf hibás publikációit feledtetve méltó kiadásban (szöveg és hasonmás) tette közzé Guden oklevelét, a legrégibb eredetiben fennmaradt magyarországi magánoklevelet, valamint Fila veszprémi kanonok II. István-kori oklevelét.

4 Felfedezte és megjelentette Zaah keltezetlen, a XIII. század első felére datált végrendeletét, továbbá III. Béla király két oklevelét Simon veszprémi kanonok adományáról, illetve Chump királyi klerikus megjutalmazásáról.

5 De nemcsak a korai oklevelek érdekelték. Rábukkant a veszprémi egyház kincseinek és könyveinek két XV. századi jegyzékére, melyek közül az egyiket teljes szövegében kiadta, míg a másikból a könyvekre vonatkozó rész publikálta.

6 Guden 1079 táján készült oklevelének közlésekor Fejérpataky megjelentette és leírta azt a pecsétet, melynek csonka lenyomata Guden, csaknem ép lenyomata pedig Zaah magánoklevelén függött. Úgy vélte, hogy a veszprémi egyház javára tett két végrendelet kerek pecsétje „sajátságos, madárszerű alakot" ábrázol, s ennek hátán még egy másik alak látható. Köriratáról megállapította, hogy az általános gyakorlattól eltérően nem befelé, hanem kifelé fordított betűkből áll, s alulról fölfelé olvasható szövege a bibliai zsoltárokból származik: Fortitvdo mea et lavs mea Dominvs.

1 Közel kétszáz évig tartó folyamatos használata és bibliai eredetű körirata miatt Fejérpataky az egyházi testületek körében kereste a különleges pecsét tulajdonosát. Arra gondolt, hogy a két oklevélen függő pecsétet megtalálja valamelyik egyházi intézmény kiadványain. Kutatá1. ábra. Guden magánoklevelének pecséttöredéke. (Veszprémi káptalan magánlevéltára, Paloznak 2.) sait azonban nem kísérte szerencse. A Guden-féle magánoklevél kiadójaként leginkább szóba jöhető veszprémi, illetve esztergomi káptalan egészen más pecséttel erősítette meg XIII. századi kiadványait. Hasonló eredményt hozott a veszprémi egyház perbehívásra használt pecsétjének vizsgálata is: az idéző billog alapvető eltérést mutatott. Fejérpataky ezért arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy „kifordított köriratával" és „értelmetlen ábrázolásával" a két végrendelet pecsétje „sphragistikai rejtély", amely nem ád fölvilágosítást az oklevelek kiállítójáról.

8