Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Apróságok - Solymosi László: Guden magánoklevele másodlagos pecsétjének eredete

102 APRÓSÁGOK A rejtély megoldására immár közel száz esztendeje senki sem tett kísérletet. Sőt, Gutheil Jenő másképpen írta le a szóbanforgó pecsétet. Harsonát fúvó alakot vélt felfedezni rajta, köriratát pedig másik bibliai részlettel (Ex 15, 2) azonosította.

9 Bár a különleges pecséttel mások nem foglalkoztak, Guden oklevelének pecséthasználatát többen érintették. Eckhart Ferenc vetette föl, hogy Guden adománylevelét nem keletkezésekor, hanem jóval később pecsételték meg. A függőpecsét XI. századi nyugati megjelenését és fokozatos elterjedését ismerve valószínűtlennek tartotta, hogy Magyarországon már Szent László korában ilyent használtak volna. Ezért úgy vélte, hogy a XIII. század elején, amikor a függőpecsétes oklevél már divatban volt, valaki megerősítette és egyszersmind pecsétjével látta el a veszprémi egyház birtokában levő magánoklevelet, amely az akkori jogfelfogás szerint eredeti, vagyis pecsét nélküli formájában teljesen értéktelen volt.

10 Szentpétery Imre némileg módosította Eckhart nézetét. Szerinte Guden oklevelét eredetileg királyi pecséttel kívánták megerősíteni, de ez valami okból elmaradt, s ,,csak utóbb, talán a XIII. század elején" látták el „valami egyházi személy (vagy testület) pecsétjével".

11 Az utólagos megpecsételés tényét később Kumorovitz L. Bernát is megerősítette.

1 2 Minthogy oklevelében Guden a veszprémi kanonokoknak adományozta paloznaki birtokát, a veszprémi székeskáptalan érdekében állt, hogy a birtokában levő pecsét nélküli oklevelet utóbb megpecsételjék. Lehet, hogy a kanonokokat a XIII. században zavarta az oklevél korszerűtlensége. Az is lehetséges, hogy Guden adománylevelét paloznaki birtokjogaik védelmére kívánták felhasználni. Erre alkalmat adhatott, hogy a IV. Béla trónra lépése előtt és után tartott birtokfelülvizsgálatok során a veszprémi székesegyház több adományból származó paloznaki birtokjoga is veszélybe került.

13 Ennek ellenére nincsen nyoma, hogy Guden oklevelét a veszprémi kanonokok valaha felhasználták volna. A birtokperekben paloznaki vonatkozású egyéb okleveleikkel — köztük hamisakkal — védték jogaikat.

14 Ezért sokkal inkább valószínű, hogy az utólagos pecsételést belső használat tette szükségessé. A veszprémi káptalan minden bizonnyal püspökével, a liège-i egyházmegyéből származó Róberttel (1206-1226), a későbbi esztergomi érsekkel (1226-1239), szemben kényszerült arra, hogy a kanonokoknak és nem a püspöknek tett paloznaki adományt — a nyugati gyakorlatnak megfelelő módon — pecsétes oklevéllel igazolja, és ezáltal jövedelmét kizárólag a maga számára biztosítsa. Guden végrendeletének utólagos megpecsételése — bármilyen okból történt — nem minősíthető szabályosnak. A XIII. században a pecsét nélküli okleveleket nem utólagos megpecsételéssel, hanem átírással erősítették meg. Az 1067 táján keletkezett százdi alapítólevelet például IV. Béla 1267. évi függőpecsétes oklevelébe foglalták.

15 Egyedül a fehérvári társaskáptalan gyakorlatában fordult elő az 1235.és 1237 között bevezetett pecséthasználatot követő években, hogy korábbi pecsét nélküli kiadványait utólag pecséttel látta el. Ez az eljárás azonban lényegében különbözött a Guden-féle végrendelet esetében alkalmazottól. A fehérvári társaskáptalan ugyanis régi okleveleit nem önmagukban s minden magyarázat nélkül erősítette meg pecsétjével, hanem újonnan kiadott átíró vagy az adott tárggyal egyéb módon összefüggő okleveléhez kapcsolva és abban sajátos eljárását indokolva közös pecséttel látta el pecsét nélküli kiadványait.

16 Guden magánoklevele esetében — mondhatjuk — hamisítás történt. A veszprémi kanonokok nem vitték el oklevelüket a királyi kancelláriába, hogy ott királyi pecsétes oklevélbe foglalják és megerősítsék, és nem mutatták be valamely hiteleshelynek sem, hogy pecsétes átírást kapjanak róla, hanem Veszprémben maguk látták el pecséttel. Milyen pecsétet használhattak föl a végrendelet korszerűsítésére? A Guden-féle adománylevélre függesztett pecsét mind rejtélyes ábrázolását, mind köriratát tekintve egyedülálló a hazai gyakorlatban. Nagyfokú biztonsággal állítható róla, hogy nem egyházi személy tulajdona volt. A XIII. századi egyházi személyek pecsétjei ugyanis a világiaknál és a szerzeteseknél egyaránt — a ritka kivételeket nem számítva, mint Ákos óbudai préposté — főpapi alakot ábrázolnak, a körirat pedig megadja a tulajdonos nevét és egyházi méltóságát, legfeljebb a személynév hiányzik, főként a ciszterci apátok esetében, mert ők a rendi előírásoknak megfelelően anonym pecsétet használtak.

17 De az is nyilvánvaló, hogy a Guden-féle pecsét nem azonosítható egyetlen egyházi intézmény oklevélen függő pecsétjével sem. Az egyházi intézmények Magyarországon a XIII. század elejétől kezdve látták el kiadványaikat pecséttel. A veszprémi és az egri káptalan, valamint kikövetkeztethetően a pannonhalmi konvent legkorábbi pecsétjének körirata a védőszentet nevezi meg. Második pecsétjük viszont a többi egyházi intézményhez hasonlóan a tulajdonos testület nevét közli.

18 A védőszent említése ezeken már többnyire hiányzik, illetve olykor a köriratból a pecsétmezőbe helyeződik át. A hiány érthető: a pecsétek többsége így vagy úgy a védőszentet ábrázolja. Néhányon — egymástól bizonyára nem függetlenül egyházi épület (Nyitra, Garamszentbenedek, Zobor), az esztergomi káptalan legkorábbi pecsétjén pedig az épület előtt két alak (feltehetően a koronázási jelenet) látható.

19 Az is előfordul, hogy a szerzetesrend alapítójának képe kerül a konventi pecsétre.

20 A veszprémi kanonokok, ha valamennyi XIII. századi egyházi személytől és intézménytől lett volna pecsétes oklevelük, ami képtelenség, akkor sem juthattak volna hozzá a különleges pecséthez. Nem valószínű, hogy illetéktelenül megszerezték valamelyik egyházi testület pecsétnyomóját, hiszen azokat szigorúan őrizték, elvesztésük után pedig érvénytelenítették. Az sem valószínű, hogy két viszonylag jelentéktelen adományt tartalmazó végrendelet kedvéért külön pecsétnyomót készíttettek volna. Ezért sokkal inkább arra gondolhatunk, hogy a veszprémi kanonokok a birtokukban levő saját pecsétnyomójukat használták a két oklevél megerősítésére. Ezt a tipariumot azonban eredetileg nem oklevelek hitelesítésére szánták. A veszprémi káptalan ugyanis XII. századi kiadványait még nem pecsételte meg, XIII. századi okleveleit pedig már a legkorábbi 1207. évi chirographumtól kezdve egészen más pecséttel látta el.

2 x Azt is kizárhatjuk, hogy a különleges tipariumot idézésre vagy vámoláskor, szállításkor szokásos ellenőrző pecsételésre használták.

22 Alkalmazását körirata egyértelműen liturgikus cselekményhez kapcsolja. Melyik egyházi szertartás során volt szükség pecsétre? A koraközépkori Európa fejlettebb jogéletet nélkülöző területein, vagyis Bizáncot kivéve szinte mindenütt, széles körűen ismerték és használták az istenítélet különféle formáit. Ha a bíráskodás során a vádlott bűnösségét vagy ártatlanságát a bírói eljárás előírásai szerint nem tudták megállapítani, akkor a felek által választott vagy a bíró által megszabott bizonyító eszközre, istenítéletre került sor. Az istenítélet nem volt más, mint az isteni döntés kikényszerítése azokban a vitás ügyek-