Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Évforduló - Terray Barnabás: Veszprém megyi utódvédharcok a pákozdi csata előtt 1848-ban

ÉVFORDULÓ 99 azáért szabadságért, sebesültként jött Losonczra Szakai Elekhez, mint lelki s testi baráthoz. A hosszura nyúlt ebéd után feloszlott a kör, mig a jó barátok ismét csoportokba verődtek össze beszélgettek 2 óra után zászlóalji parancs érkezett kiállásra, a századok sorakozva felállottak, vezénylet: igazodj! Zászlóalj vigyázz! Jobbra igazodj! tisztelegj! karra! zászlóalj vigyázz! kényelembe állj. Következett a fegyvervizsgálat, majd 2 órába telt mig e mivelet tartott, miután végére ért, kiadatott szigorú parancsban, hogy mindenki századánál tartózkodjék, teljes készenlétben; mert minden perczben érkezhetik indulási parancs, — feloszlásra vezénylet, a századok helyeikre húzódtak. Egyremásra jöttek a szőllősgazdák panasszal, hogy a szőlőterület tele van mindenféle katonával, már több présházat feltörtek és elhordják a mustot, sőt nemcsak elhordják, hanem kieresztik a földre, istenért .kérnek orvoslást, segítséget, hisz az urak talán nem ellenségeink, ha magyarok! Csak menjenek, monda az őrnagy, majd teszünk róla. Azonnal haditanácsot hivatott öszsze, s előterjeszté a súlyos panaszt, és kellő gyors és szigorú intézkedés érdekében egy hadnagy egy őrmester, egy tizedes és 12 köznemzetőr kiküldetését élesre töltött fegyverrel, hogy azon a szőllőterületen garázdálkodó bár mely zászló alj vagy ezredhez tartozó egyéneket tartóztassa le, a ki netán ellenáll vagy szökik, ha háromszori erős rárivalgás, megállj felhívásra megnem áll agyon lövetni, a beszállitandók felett majd ítél a haditanács. — Kiküldetik a 4 dik századból Busbak hadnagy, Miskolczi Sándor őrmester, egy tizedes és az első szakaszból 12 köznemzetőr töltött fegyverrel. Miskolczinak intek, szóllítson ki egy tizedest és 12 köznemzetőrt, — állitassa sorba s töltessen, azután megyünk a szőlőhegyre öszefogosni a bortolvajokat a pintze betörőket, —Készen? Indulj! Bemegyünk az első pinczénél mindjárt 5 ember, két szuronyost kirendeltem hogy ezen 5 foglyot fogják közre, ha netán ellenszegülni vagy szökni akarna, irgalmatlanul lékeli lőni, továb mentek embereim letartóztatni a második és többi bandákat; a kik azonban midőn látták hogy rájuk vadászunk szaladni szökni kezdtek, rákiáltok az őket űzőbe vett 3 emberemre, szólítsák háromszor, ha nem áll meg lődd agyon, egyik egy Hayschreker nevű emberem ugv tett a hogy mondtam: rálőtt valamelyikre; de nem találta; hanem közvetlen a szőlők mellett feküdtek a Vázák, golyónk felettük sivított el, szerencsére ott sem talált senkit. A Váza őrnagy röktön egy 6 emberbőlálló patrolt küldött be amely engem embereimmel együtt letartóztatott és hozzá bekísért. Előtte megállva tisztelgettem, — kérdéseket intézett hozzám: kicsoda maga? „én a nógrádi önkéntes nemzetőr zászlóalj 4 dik század hadnagya" — mi járatban van, ki bizta meg magát, és hogy mer lőni, hát nem tudja, hogy halálbüntetés terhe alatt meg van tiltva a lövöldözés? én a haditanács végzésével lettem kiküldve össze fogdostatni a présház és pintzebetörőket éles töltés és világos utasítással, hogy az ellenállókat vagy szökevényeket, háromszori felhívásra sem adják meg magukat lövessem agyon.— No én magát Budára fogom a fegyházba szállítani, Azt talán nem fogja megtenni őrnagy ur, menyiben az őn hatósága alá nem tartozom; ámbár erőszakkal sokat meg lehet tenni; hanem jogosan őrnagy ur nekem birám nem lehet; hiszen én az őrnagy ur patroljának ellenszegülhettem volna; mert engem letartóztatni az én patrolommal nem volt joga, fegyvereink éles töltéssel ellátva; de mi lehetett volna következménye? hiszen mi talán nem állunk ellenséges lábon, és igy az Őn patrolja megszóllitásának azonnal engedve, embereimet békére intettem reményivé, hogyha hivatalos küldetésemről felvilágosítom Őrnagy urat rendben leszünk; egyébaránt embereim az én rendeletemet teljesítették, ők nem okozhatok, tessék őket szabadon bocsátani! Ezt megtette — Miskolczi őrmesteremet oda intettem, hogy tegyen jelentést Szakai százados urnák, hogy itt letartóztatva levén intézkedjenek.— Nemsokára érkezett egy főhadnagy vezetése alatt 5 tagú tiszti küldöttség kijelentvén, hogy engem a hadi tanács küldött ki; mert szőllős gazdák kérelemmel fordultak a zászlóalj parancs nokságunkhoz, hogy a katonák présházaikat pinczéiket feltörték, és rabolnak, a letartóztatott hadnagyunk Busbak Ádám ur teljhatalommal volt felruházva, miszerént legjobb belátása szerént járjon el, ellenállás esetén lövessen is; hahát őrnagy urnák sérelme van: tessék azt a nógrádi zászlóalj parancsnokságával végezni, azért lett ezen tiszti küldöttség ide kiküldve, hogy tiszttársunk azonnali elbocsátását kikérje, a mit reménylek őrnagy ur megtagadni, anyival inkább nem fog; mert azászlóaljunkbeli egyének felett, ha van ok, mi magunk bíráskodunk, — Ámbár az ön állítása főhadnagy ur a hadi törvényei nem egyezik; mert hadilábon szigorítva, lövöldözni nem szabad a mint tábori parantsban ezennel ki is hirdettetett, miután különösen a golyó keretünkben vágó dott, volna hatalmam jogommai élni, de részint eltekintve ettől, és a fegyvertársi béke fentartása érdekénél fogva kivánatukat teljesítem. Ezekután tisztelegve indultam collegáimmal vissza, és jelentést tettem a viszály lefolyásáról, miszerént én mindenben utasításomhoz tartottam magamat, többen voltak már le tartoztatva fegyver őrizet alatt, az volt a veszedelem hogy a szökevények éppen a Vázák telepe felé futottak, és a golyó felettük fütyült el, — valóban szerencse mégis hogy senkitsem talált, — a foglyaim elmenekültek; de az eredmény mégis megleszen, hogy többé betörés lopás nem történik, — részben talán helyeseb lett volna eljárásunk ha a Váza parancsnokság is közreműködésre lett volna megkeresve, parancsnokságom helyeselte végrehajtásomat, mégis óvatosnak kellett volna lenni! ezzel tehát tisztában volnánk; hanem mindég tanul az ember, sohasem tudunk eleget ... elbeszéltem azután hogy fogságom alatt huszárjaink két Jellasits huszárfoglyot hoztak be, szánandó nyomorult, vézna dongáju kiéhezett nép, a dolmány, nadrág ugy állt rajtuk, mintha zsákot öltöttek volna, csákójuk orrukat is betakarta, csizmáikba messziről ugorhatnak, kardjuk berozsdásodva, huszárjaink jezusmária huszároknak nevezték ,^yenekkel nem méltó verekedni." azt mondták. Hanem az a jelző ebből, hogy Jellasich a sarkunkban, maholnap valószínűen megmérkőzünk. Emberemet ma egész nap nem láttam, — már majd vacsoráról is kellene gondoskodni, ilyenkor nincsenek elő a markotánosnők, — elmentem Pokorny Edéhez, adjál tanácsot, vagy méginkább valami enni valót! No de itt jön a mi Böskénk! Halja maga, ha ilyen hanyagul gondoskodik rólunk, hiveb ápoló után kell néznünk, — hát van e valami fris hideg pecsenye? — adjon egy porcziót, kenyeret, meg egy meszely bort; hanem reggel 7 órakor már itt legyen! megigérte. Megfalatozván a szokott baráti kör ismét összejöttünk szivarozva egész 10 óráig elbeszélgettünk—Serk barátom ko mám kívánságára elmondtam a Váza őrnagyai való afféremet, reám akart ijeszteni, a miért lövettem a budai „Stokhausba" vitet, ő magyarul persze nem tud, németül folyt köztünk a vitatkozás hiszenhát megválva az igazat, bizony meghökkentem, midőn meg tudtam, hogy a tábor felé lőttünk, mi iszonyú baj következhetett; de énakkor nagy buzgóságomban, másra nem gondoltam; hanem utasittatásom betüszerénti hűséges