S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Galambos Csilla: Orientalista ihletésű tál restaurálása
1050°C felett teljesen eltűnik.10 A diopszid és a gehlenit aránya és jelenléte alapján két dolgot diagnosztizáltunk, egyrészt a nyersanyag meszes, márgás volt, másrészt az égetés hőfoka nem érhette el a szakirodalomban általánosan elfogadott 1100-1200°C-ot. Az edénytest felületére az első égetést követően festették fel a díszítményt. A színek felvitelének sorrendje mikroszkóp alatt jól megállapítható. Legelőször a mélykék és a sötétebb zöld leveleket festették meg, utána felrajzolták a fekete kontúrt. A piros virágok, a sárga és világoszöld csíkok, és az áttört részek világoskék oldalának festése is rátakar a fekete kontúr felületére. Az edények felszínét mindig mázzal vonták be, mert 10-15% vízfelvevő képessége miatt máz nélkül alkalmatlan lett volna háztartási használatra. A tál tükrében, a szinte teljesen hibátlan elemben röntgenfluoreszcens spektroszkópia (hXRF)11 segítségével azonosítottuk a jelenlévő színek alkotóelemeit. A fekete színben vas és kobalt, a pirosban vas és antimon, a kékeszöldben vas, kobalt és cink voltak a domináns elemek. A tál peremén megjelenő színeknél - ahol a törések miatt mintavételre lehetőség volt - elektron-mikroszondás12 elemzés céljára beágyazott metszetek készültek az alaptest, a máz és a festékrétegek összetételének és kapcsolatának feltérképezése érdekében. (3. ábra) A mintavételi helyeket a törések szélein a hiányok mellett jelöltem ki, hogy ne rontsák a felületek illeszkedését. Az ólmos máz és a fehér alapszín vizsgálata egy lépésben történt. A máz átlagban 100 pm vastag, benne kvarc, földpát és plagioklász szemcsékkel. A máz kerámia határon kölcsönhatás nem figyelhető meg, a 10 CSONTOS K. - BALLA G. - BAJNÓCZI B. - TÓTH M. - DOBOSI G (2009.): Giovanni di Nicola Manzoni majolika tintatartója: anyagvizsgálati eredmények és a restaurálás folyamata. In: Műtárgyvédelem 34. 63-82. “Röntgenfluoreszcens spektroszkópia (XRF): A vizsgálat a röntgensugárral gerjesztett elektronok által kibocsátott, egy-egy elemre jellemző karakterisztikus röntgensugárzás mérésén alapul, így az anyagok elemi összetételéről ad információt. 12 Az elektron-mikroszondás elemzés a vizsgálandó minta felületére fókuszált elektronsugár által gerjesztett elektronok karakterisztikus röntgensugárzásának mérésén alapul. Meghatározhatjuk a jelen lévő kémiai elemeket (minőségi elemzés), és az egyes elemekre jellemző karakterisztikus röntgensugárzás intenzitásának mérésével azok mennyiségéről kapunk információt. Az elektron-mikroszonda a könnyű elemeket is jól méri, segítségével elemeik alapján olyan ásványokat is azonosíthatunk, amelyeket más módszerrel nem lehet meghatározni. A képalkotási lehetőségekkel az ásványok szöveti képe, mikroméretű inhomogenitása illetve az elemek eloszlása feltérképezhető. kerámia és a mázréteg határa éles. Ez alátámasztja a szakirodalmi adatokat, miszerint formázás után, festés, mázazás előtt történt az első égetés. A fehér alapszínt az alaptest színe adja. Engóbréteg nem látható, a felületet átlátszó, ólmos máz borítja. A máz összetevőinek 88 %-át a két fő alkotó, a szilícium-dioxid és az ólom-oxid, teszi ki. Ez az érték a színeket borító mázrétegben is csak kis eltéréseket mutat. A színek struktúrája mindegyik esetben hasonló. A máz alsó rétegében, a máz-kerámia határ közelében elemdúsulás tapasztalható. A sárga színnél kimutatott ólom és antimon tartalmú szemcsék a visszaszórt elektron képen nagy tömegszámúk miatt fehér színnel világítanak. A színt adó vegyület feltehetően ólom-antimonát. A világoskék színben jelenlévő kobalt és alumínium kobalt-aluminátra enged következtetni. A sötétkék színt kobalt és szilícium tartalmú szemcsék, nagy valószínűséggel kobalt-szilikát idézi elő. Ezekből a szemcsékből a máz üveges mátrixában is található. Összehasonlításul a világoskék részben a mátrixban nem mutatható ki kobalt, a szemcsékből pedig sokkal kevesebb van. A zöld szín esetében a króm, kalcium és szilícium szemcsék alapján króm-kalcium-szilikát jelenlétére következtetünk.13 A tárgy restaurálás előtti állapota A kerámia tál állapotára vonatkozó legszembetűnőbb észrevétel az volt, hogy 19 darabra tört. A mázas felszín mélyedéseiben szürke, lazán kötött légköri és humán szennyeződés rakódott le. Törésfelületein hatféle anyagmaradványt lehetett elkülöníteni, korábbi beavatkozások reliktumait. Mikroszkóp alatt a különböző ragasztómaradványok egymás feletti rétegekben is megfigyelhetőek voltak. Néhány töredéken (hat helyen) 2 mm vastag, különböző mélységű furatok voltak láthatóak, egyikből szürke drót csap állt ki, ezek egy korábbi csapolásos rögzítés nyomaiként voltak értelmezhetőek. A törések körül I3A nagyműszeres vizsgálatokat a MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézetében (1112 Budapest, Budaörsi út 45.) Tóth Mária irányításával Szabó Máté végezte az alább felsorolt készülékekkel: Spectro xSort Combi hXRF; JEOL Superprobe 733 elektron-mikroszonda Oxford Instruments INCA Energy 200 energiadiszperzív spektrométerrel; PHILIPS PW 1730 típusú Bragg- Brentano elrendezésű röntgendiffraktométer. 341
