S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)

Fogl Krisztián Sándor: A plébános és az egyházközség kapcsolata a veszprémi egyházmegyében 1847 és 1849 között az egyházkormányzati iratok tükrében

lelkipásztor elveszített, erre a nép zúgolódni kezdett, kis híján a plébánost is bántalmazták, mivel a hívek nehezteltek rá. 1848. július 13-án kelt levelében ezt írta: Népem engem okoza, asszonyaik engem átkozdnak mint fo okát jelen szerencsétlenségüknek, mert ha én őket rá nem beszélem, soha nemzetőröknek magukat be nem Íratják.

Korábban a plébános szavaira adtak. Itt úgy jelenik meg, mint a falusi közösséget összekötő tényező, aki a nemzetőrség toborzását megelőzően, bizalmas, kiegyensúlyozott kapcsolatot ápolt híveivel. A parókiáról parancsoló hangnemben szólította fel a tömeg, hogy menjen ő is a sorshúzásra, amit az oskolamester házánál tartottak. Erőszakosan sürgőiének, új köve lesz a botránynak — írja. A településről 32-en mentek el a nemzetőrséggel. Jól érzékeltetik a gyökeres fordulatot a nép gondolkodásmódjában a következő kijelentések: De hiába beszél nekünk. Nem hiszünk mi többet a Jézus Krisztusnak is(...). Az urak elleni közhangulatot jól jellemezte a levél alábbi sora: Majdfogunk kaszát, de az urak nyakára.61

A hívők hangulata aggodalommal töltötte el a plébánost, ezért 1848. augusztus 7-én kelt levelében arra kérte Zichy Domonkos püspököt, érje el, hogy a papságot ne használják politikai célokra, mert ezáltal a nép bizalma elveszik lelki vezetője iránt. Törvényileg mondják ki, hogy a papságot kötelezi-e a nemzetőrségi törvény vagy sem, amennyiben igen, akkor vállalja a felelősséget. Anyagi helyzetére világít rá a következő megjegyzés: Sok hasznomat, mint harcosnak nem veszik úgy is ha valahonnan segélyt nem kapok éhen kell itthon elvesznem.62 A hívő közösség minden szolgálatot megtagadott egyházi elöljárójától. Farkas Gergely plébános krumpliját, kukoricáját kapálatlanul hagyták, rétjét alig tudta lekaszáltatni, földjei nem lettek felszántva. Hiába fogadott volna fel napszámosokat, még vidékiek sem mertek jönni a polányiak miatt. Ez általánosan jellemző volt a veszprémi egyházmegye területén az alsópapság anyagi helyzetre, de országos viszonylatban is elmondható ez a jelenség. Több helyen is előfordult, hogy az egyházközség papját a nép, vagy a községbéli elöljárók

61 VFL I. 01. 44 672/1848. Farkas Gergely polányi plébános a nemzetőrség miatt, közte és a hívek között támadt viszályokat bejelenti. Veszprém, 1848. augusztus 7.

62 U.o.

erőszakkal kényszerítették, hogy csatlakozzon a nemzetőrséghez. Imre László csökölyi alesperes 1849. szeptember 23-án kelt, egyházkerülete papságának magaviseletéről szóló jelentésében a következőket írja: (...) csak a népfelkelés alkalmával magamon kívülfőbe lövésselfenyegettetvén eröszakoltattak híveikkel a csatatérre elmenni, sőt némely református helységbéli hívek, azon nyilvánvaló nyilatkozattal is voltak, ha vélek a katholikus lelkészek is el nem menendnek, reá következő éjjel megölik őket (.. ,).6i Sebe György buzsáki plébános, segesdi alesperes a nemzetőrséghez csatlakozott kerületi paptársai esetében kiemelte, hogy ők papi öltönybe álltak ki, fegyver nélkül és feladatuk a hívek lelki gondozása volt.

Az alsópapság anyagi helyzetére jól rávilágít Szilvásy Eduárd, Szentgáli plébános ügye, aki tetemes adósságot halmozott fel, értékre pontosan 2806 forintnyi ezüstpénzt. Czerhák Ignác veszprémi alesperes folytatta le az eljárást. Zár alá vették a vásárhelyi63 64 és veszprémi pénztárakból neki járó 800 váltó forintot. Az 1848. december 7-én kelt levelében bejelentette adósságait a veszprémi püspöknek. Uzsorással való üzletelését is napvilágra hozta: A törvénytelen uzsora úgy is már nem csak szegénységbe, sok szégyenbe és gyalázatba taszított,65 * írásából észrevehető, hogy a papi hivatását mennyire félti, megjegyezte, hogy vegyes helységben van, ha valahol, akkor itt tekintélyre szükség van. Szentgál magyar, német etnikumú település volt. Szilvásy arra kérte a püspököt, hogy egyházi tekintélyének megőrzése érdekében az ellene folytatott per ne kerüljön a nyilvánosság elé.

A fentebb említett esperesi koronán előjött, hogy mivel a templomatyák és dékánok ingyen nem voltak hajlandók szolgálatot teljesíteni, így a plébániatemplomok elhanyagolt állapotban voltak. A papság a püspökhöz fordult az ügyben, hogy szabad-e a templomi fundushóX (templomi pénztár) az egyházi szolgáknak fizetést adni. Előfordult olyan eset is ebben az időszakban, mikor azért nem tartott egy plébános dékánt és templomatyát, mert fizetni kellett a szolgálatait. A hí63 VFL I. 01. 44 516/1849 A csökölyi kerületi alesperesnek jelentése kerülete papságának önviseletéről az utóbbi politikai zavarok alkalmával.

64 Mai Somlóvásárhely. LELKES 1992, 347.

65 VFL I. 01. 44 971/1848. Veszprémi kerületi alesperes jelentése Szilvásy

Eduárd szentgáli plébános adósságairól, Veszprém, 1848. december 13.

2 66