S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Fogl Krisztián Sándor: A plébános és az egyházközség kapcsolata a veszprémi egyházmegyében 1847 és 1849 között az egyházkormányzati iratok tükrében
i vek és a plébános között ez a dolog is elmérgesíthette a viszonyt, ami kitűnik a nagyrécsei esetből. A helyi plébános a község elöljáróitól várta el, hogy fogadjanak mellé egy templomatyát, saját költségen. 1848. december 20-án a község hívei kérelemmel fordultak a székeskáptalanhoz. Panaszt emeltek Tikos István nagyrécsei plébános ellen, hogy sem dékánt, sem templomatyát nem tart, ennek következtében a templom a legelhagyatottabb állapotban van.66A dékánnak a plébánián végzett egyházi szolgálataiért évi 8-9 váltóforint összegű fizetése volt, amit annak ellenére nem vállalt, hogy a hívek elmondása szerint a nagyrécsei plébánia tőkepénze 600 forintot tett ki. Tikos plébános megjelent Nagyrécse helység elöljáróinál, és meghagyta, hogy fogadjanak fel dékánt, máskülönben semmiféle egyházi szolgálatnak nem tesz eleget, ami a panaszlevélből kiderül, hogy advent időszakában a plébános nem tartott Rorátét (adventi hajnali misét). Ezért a hívek, arra kérték a káptalant, hogy szólítsa fel plébánosukat, aki igen elhagyatott állapotban tartotta a templomot, hogy maga mellé dékánt fogadjon. Az ügyben a vizsgálatot a szentszéki bíróság által megbízott Virth Mihály kapornaki plébános folytatta le. Utasította Tikos Istvánt, hogy minél előbb tegyen eleget a hívek kérésének.67 A papi tized, illetve a feudális kötelezettségek eltörlése, nem az egész jobbágy-társadalomra vonatkozott, csak az úrbéri telki állományra terjedt ki, és nem a jobbágy használatában lévő földekre.68 Annyiban is félreértelmezték a törvényeket, hogy a plébánosoknak a kánoni látogatásokban rögzített kötelezettségeket is vonakodtak megadni. Ráadásul a liberális sajtóban a katolikus egyház ellen indított „támadóhadjáratok” társadalmi befolyása érzékelhető volt az emberek gondolkodásmódján. Virth Mihály kanizsai alesperes, kapornaki plébános 1849. november 14- én kelt kerületi jelentésében kárhoztatja a forradalmi lapokat, melyek gúny tárgyává teszik a katolikus egyház intézkedéseit, szertartásait, s papjait alaptalan rágalmakkal illetik.69 A dokumentum alábbi sorai jól 66VFLI. 01.44 997/1848. A nagyrécsei hívek panaszkodnak plébánosuk ellen, Nagyrécse, 1848. december 23. 67VFLI. 01. 44 997/1848. A nagyrécsei hívek panaszkodnak plébánosuk ellen. 1848. december 23. Nagyrécse. 68 HU Dl 2001,206. r,9VFL I. 01. 44 664/1849 A Kanizsai kerület időszakos jelentései. szemléltetik, hogy az alsópapság egy része miként vélekedett a forradalomi megmozdulásról. (...)Tisztán, meggyőződésileg és félre ismerhetlenül látott e kerületnek papsága a Magyar Forradalomban, egy bizonyos anticatholikus irányt, melly óriási lépésekkel haladva működött előnyre a protestantizmusnak, és háttérbe szorítására a catholicizmusnak. A mit is világosan bizonyítanak a mocskos forradalmi lapok, mellyek telvén a katolikus egyház intézkedéseinek, szertartásinak gúnyolásával, fii és alpapjaink igazságtalan rágalmazásával, bizonyítnak a tények: Néhány főpapjaink üldöztetésével, meghurcoltatásával, számos alpapjaink bebörtönzésével, részint legyilkoltatásával. Szcitovszky János hercegprímás 1849. szeptember 26-án kelt érseki körlevelében meghagyta, hogy minden megyéspüspök készítsen jelentést egyházmegyéje papságának a forradalom alatt tanúsított magaviseletéről.70 A veszprémi egyházmegye esperes kerületi jelentései közül a kanizsai alesperes bírálja a legélesebben a magyar forradalmat és szabadságharcot. Ezen kerületnek papsága az 1849ik évi hazánkban forradalmat, soha sem nézte és nézi, úgy mint az összes Magyar nemzet akaratának kifolyását; hanem úgy mint egy vallástalan tekintélyt, és fegyelmet tűrni nem tudó osztály müvét; és jobbadán: egy munka kerülő vagy vagyontalan osztályét, mely a függetlenség és szabadság csábító színe alatt, miután sok szánakozásra méltó jóakaratuakat is magával sodort volna, felhasználva az Ausztriai összes birodalomban több helyen kitört lázas mozgalmakat, mint neki kedvező körülményeket: erőszakkal magához ragadta volt a kormányt; és ekkor élet-halál fenyegetési közt zaklatta fel a békés honpolgárságotfegyverfogásra a törvényesen uralkodó fejedelmi ház ellen.7' A liberális sajtóban közreadott, a katolikus egyházat rágalmazó cikkek befolyást gyakoroltak a nép gondolkodására, viselkedésére. A Katholikus Néplap 1848. július 13-i számában jelent meg Szabó Imre72 * * * * pesti hitszónok, egyetemi tanár írása, melyben egy 70V6. TAMÁSI 2009, 359. 71 U.o. 72 Szabó Imre: (1814-1881) 1837. április 27-én szentelte pappá Kopácsy József veszprémi püspök. Ettől az évtől kápláni szolgálatot teljesített Karádon, majd 1838. szeptember 12-től a veszprémi Szent Anna szeminárium tanulmányi felügyelője és helyettes tanára, 1842-től aligazgatója volt. 1847-től Pesten tevékenykedett hitszónokként és hittantanárként. Az 1849-es megtorlás kapcsán a vádlottak padján találjuk őt is több paptársával együtt. 1869-től 1881 -ben bekövetkezett haláláig szombathelyi püspök volt. PFEIFFER 1987, 202- 203. 267
