S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)

Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból 2.

korszakon belül nem korhatározó lelet, hasonló példányokat pl. a sarvalyi 15-ös számú házban,78 Túrkeve-Móricon79 Diósgyőrön,80 Muhin81, Füleken82 és Vácott83 is találtak, nagyszámú előfordulásuk miatt a felsorolás természetesen nem teljes. Ásatásokon általában csak egy-két darab kerül elő, valószínűleg azért, mert a személyes tárgyak között a menekülők, vagy kiköltözők magukkal vitték.84

9.2. Kosárfonó tű (6. ábra 5)

A 9.2. számú tárgyat Eri István tímárvarrótűnek határozta meg, az ozorai, méretben is egyező példányokat azonban Gere László, néprajzi párhuzamok alapján, gyékénykosár varráshoz, ill. kosárfonáshoz használt fűzőtűként azonosította.85 Ezekkel a szó hagyományos értelmében varrni nem lehet, csak a vesszőt, gyékényt átszúrni, befűzni. Az eszköz szára hengeres átmetszetű, fogórésze T alakú, a hegyénél ellaposodik, itt nyílást képeztek ki, amibe a szálat, vesszőt befűzik. Az ozorai példányok aló. század közepére, második felére keltezhetőek.86

9.3. Doromb (6. ábra 3)

A 9.3. számú tárgy formája alapján dorombként határozható meg. Szárainak átmetszete rombusz alakot mutat, a szárak a végek felé fokozatosan vékonyodnak. A jelentős korrodáltság miatt a rezgőnyelv indítását a kengyel belső oldalán nem lehetett megfigyelni. Nehézséget okozhat az azonosításánál, hogy amennyiben a rezgőnyelv kitört, egy korrodáltabb példány nagyon hasonlít a széles körben használt és gyakran előkerülő gyűrűsszegek formájára. A középkori dorombokkal Michnai Attila foglalkozott részletesebben, megállapítva, hogy legrégebbi írásos említését a 14. századból ismerjük, de ebből a századból származik első ismert ábrázolása is.87 A régészeti anyagban több helyen is felbukkan, elterjedését valószínűleg népszerűségének és egyszerűségének

’*HOLL-PARÁDI 1982, 105. kép 1.

79 MÉRI 1954, XXXI. tábl. 2.

"“CZEGLÉDY 1988, XLV. tábl.

8IÉRI-BÁLINT 1959, XVIII. tábl. 13.

82 KALMÁR 1959, XXII. tábl.

83 MIKLÓS 1991, 52. tábla 18.

84 MÉRI 1954,156.

85 GERE 2003,51.

861. m. 51.

87 MICHNAI 1980,258.

köszönheti. A nagyvázsonyi leleteknek korban megfelelő példányait ismerjük Fülekről88, Túrkevéről89, Kaszaperről.90 A Muhiról91 és Bajosáról92 származó darabok nemcsak kialakításban, de méretben is egyezést mutatnak a nagyvázsonyi példánnyal.

9.4. Ék (6. ábra 4)

Egyszerű, nélkülözhetetlen eszközök közé tartozik a 9.4. számú vasék, amelyet a feltáró — feltehetően a leletkörnyezet alapján — a 15-16. századra keltezett. Formai jegyei korhatározásra természetesen nem alkalmasak.

10. Mezőgazdasági eszközök

A 10.1. számú tárgy meghatározását nehezíti, hogy több eltérő funkciójú eszközzel is formai hasonlóságot mutat. (6. ábra 6) A kovácsoltvas eszköz csavart, hurkosán visszahajtott végű nyéllel rendelkezik, ívesen kiszélesedő, vékony lemezzé kalapált lapja töredékes. Formailag nagyon hasonlít azokhoz az ozorai példányokhoz, amelyeket Gere László állatvakarónak határozott meg és balkáni analógiák alapján az itt állomásozó, zömmel balkáni eredetű török helyőrséggel hozott kapcsolatba.93 Hazai néprajzi példák azonban azt mutatják, hogy egy ilyen formájú, rövid csavart nyelű, íves vállú eszköz leginkább kapatisztítóként volt használatos a közelmúltig.94 Müller Róbert szintén késő középkori kapatisztítóként határozza meg a nagyvázsonyihoz teljesen hasonló, azzal méretben is egyező példányokat.95 Az eszköz nyélformája egyébként nagy hasonlóságot mutat a nagyvázsonyi leletanyagban fellelhető konyhai nyeles eszközök kialakításával, azaz négyzetes átmetszetű, többszörösen csavart, hurkosán visszahajtott végű, készítési módjuk is hasonló volt. A csavart kialakítás a nyél csúszását gátolta meg munkavégzés közben.

88 KALMÁR 1959, XXIX. tábla

89 MÉRI 1954, XXXII. tábl. 6. A szerző az ajtóvasalások, zárak között szerepelteti a Michnai által dorombnak meghatározott példányt.

90 BÁLINT 1938, XXXI. tábla 3.

91 MICHNAI 1982, 10. kép 12-14.

92 Bajcsa-vár 2002, 175.

93 GERE 2003, 43.

94 KECSKÉS 1967, 233.

«MÜLLER 1982, 1003. 1500. 1834. sz. tárgyak

203