S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Thiele Ádám et al.: A díszítő kovácshegesztés (damaszkolás) szerepe a kora középkori kardpengékben
mint Dioscorides (Kr.u. 1. sz.) görög orvos, vagy Idősebb Plinius (Kr. u. 23-79), római polihisztor.19 A kénsavról koraiszlám forrásokból tudjuk, hogy fémmaratási célra is használták a Közel-Keleten. Ya’qüb ibn Ishäq al-Kindl már a 9. században lejegyezte Kardok és fajtáik című művében, hogy a kardpengéket vitriollal, azaz kénsavval vonták be, amely a felületi mintázat maratással történő előhívására szolgált. A 10-11. század fordulóján élő Abu r-Rayhán al-Bírüní szintén megemlékezett erről az eljárásról Gyűjteményes könyv az ékkövek ismeretéről című írásában.20 Európában is korán ismerhették az említett savat, hiszen a festéshez már az ókortól használatos Rubia tinctorum (festőbuzér) gyökeréből a színezékét fermentálással, és kénsavas vagy lúgos hidrolízissel állították elő.21 A vitriol egyik legkorábbi középkori európai említése (a fekete festékként használt „atramentum"'mal szembeállítva) egy 8. sz. végi latin nyelvű festőkönyvben az ún. luccai kéziratban (Compositiones ad tingenda musiva) található.22-A salétromsav (HNO () kora középkori ismertsége párhuzamos lehetett a kénsavéval. Mindkettő tudományos igényű beazonosítását Abu Műsá Jábir ibn Hayyán (kb. Kr. u. 721 - 815. latinosán Geber), a mai Irán területéről származó arábiai tudós, polihisztor, alkimista nevéhez szokás kötni. Geber műveiben találkozhatunk többek között olyan kémiai technológiák korabeli megfogalmazásával, mint a lepárlás, kristályosítás, pörkölés, elgőzölés. Kísérletező munkássága mutatkozik meg abban is, hogy a kénsav, salétromsav, sósav (HC1), citromsav (C6H807) és borkősav (C4H606) „felfedezése” mellett ő adta meg az aranyat oldó „királyvíz” (aqua regia) három rész sósavat és egy rész salétromsavat tartalmazó receptjét.23 Az európai írásokban ugyanez a 13. századi Pseudo-Geber néven emlegetett (az elnevezés nem véletlen), ismeretlen alkimista műveiben (Summa perfectionis magisterii) jelenik meg, leírva azt is, hogy a királyvizet kénsavban oldott szalmiáksó, ammóniasó (sál ammoniacum, NH4C1) segítségével állították 19 KARPENKO - NORRIS 2002 “FEHÉR 2000 2lTEOPHILUS 1986 22 STILLMAN 1960 23 DATTA 2005 elő.24 Egy korai 14. századi feljegyzésben is szerepel „sál armoniacum formában az ammóniasó. A fennmaradt recept arról tanúskodik, hogy az ammóniasó vizes oldata korrodálhatja a vasat. (yyAqua corrosiva: Nota quod aqua corrosiva minuens corporum pondera fit ex sale armoniaci et coperosa in equali portione distillando aquam per alembicum [...] Aqua solvens argentum: Aqua solvens argentum et quidem alia metalla fit ex vitriollo romano et sale armoniaco in equali portione et haec aqua dissolvit ferrum.. .”)25 Az ecetsav (CH;COOH) az ókorban és a középkorban közismert volt. Az orvoslásban többek között fogfájás ellen, vérzés elállítására és sebek fertőtlenítésére használták, míg a gasztronómiában élelmiszerek ízesítésére, befőzésére és tartósítására. Egyszerű előállíthatóságának köszönhetően olcsó és könnyen elérhető volt az alacsonyabb társadalmi rétegek számára is.26 A csersavtó 1 (C)4H|0O9 + 2H,0) Teophilus Presbyter (kb. 1070 — 1125) De diversibus artibus című munkájában olvashatunk. Egy tintakészítési receptben lejegyzett növény, a Ligna Spinarum egy tüskés fafajtát jelöl, melynek kérgében magas a csersavtartalom.27 A „rozsdaátalakítóként” is ismert foszforsav (H3P04) (amely a vöröses-barna rozsdát (Fe203) fekete ferro-foszfáttá (FeP04) alakítja) szabad állapotban a természetben nem található meg, de sói gyakoriak. Erős oxidálószer, mint pl. a salétromsav a foszfort foszforsavvá alakítja. Természetesen a fent összefoglalt kémiai jellegű írások, művek (amelyek, mint látható, a vizsgált időszakot tekintve alapvetően keletiek) megléte nem ekvivalens a korabeli, fémmaratást végző szakemberek használható savakat illető, alapvetően empirikus ismereteivel. Mindazonáltal a gyümölcsök erjedése által közismert lehetett az ecetsav, citromsav, borkősav (szőlősav), a fák gubacsaiból a csersav, illetve használhattak kénsavat, salétromsavat, sósavat is, annak pontos definiálása nélkül. 24 KARPENKO - NORRIS 2002 25 NEWMAN 1991 “WEISS 2004 27 TEOPHILUS 1986 172
