S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Thiele Ádám et al.: A díszítő kovácshegesztés (damaszkolás) szerepe a kora középkori kardpengékben
Az egyszerű hajlító igénybevétel a penge maradó alakváltozását okozhatta. A hajlító igénybevétellel szembeni ellenállás az anyagjellemzők tekintetében a szilárdsággal hozható összefüggésbe, amely a határhajlító feszültséggel (R .°-001 (MPa), minél nagyobb annál szilárdabb) jellemezhető. Az anyagok határhajlító feszültsége három pontos hajlítóvizsgálat során határozható meg. Ebben a cikkben a szilárdság jellemzésére a szabványtól eltérően a 0.001 mértékű maradó alakváltozáshoz tartozó határhajlító feszültséget használtuk (ennek a nem szabványos mérőszámnak a definícióját a 10. ábra mutatja). Az egyszerű hajlító igénybevétellel szembeni ellenállással a penge geometriai kialakítása ugyanúgy van hatással, mint ahogyan azt az ütésszerű hajlító igénybevétel esetén tárgyaltuk. Növekvő hajlító igénybevétel esetén a penge kezdetben maradó alakváltozást szenved, majd amikor az anyag alakváltozási tartaléka elfogy, a penge eltörik. Az ilyen nagy hajlító igénybevétellel szembeni ellenállás a statikus szívósággal hozható összefüggésbe, amely a fajlagos törési munkával (W. (J/cm3), minél nagyobb annál szívósabb) jellemezhető. Az anyagok fajlagos törési munkája szakító vizsgálattal határozható meg. A fajlagos törési munka megmutatja, hogy a szakítóvizsgálat során fajlagosan mekkora energiát nyel el a szakítópróbatest a törésig. Az eddig említett fogalmakat az 1. táblázat foglalja össze. Nagy nyomó igénybevétel következtében a kardpenge kihajolhat. Ha a penge már kis nyomó igénybevételre kihajlik, akkor nehezen használható döfésre, szúrásra. A penge kihajlással szemben mutatott ellenállása csak geometriai jellemzők függvénye (karcsúság), ezért a továbbiakban ezzel az igénybevételi típussal nem foglalkozunk. Szintén nem vizsgáljuk jelen tanulmányban a kardok geometriai kialakítását, hanem csak a kardokhoz használt vasanyagok anyagjellemzőire fókuszálunk. 1.4. A felület kikészítése maratással Mivel tanulmányunkban a díszítő kovácshegesztésnek a mechanikai tulajdonságokra gyakorolt hatásán kívül maratással előhozott szép felületi mintázat kialakításában játszott szerepét is tisztázni szeretnénk, így különösen fontos a korabeli marószerek meghatározása. A díszítő kovácshegesztéssel készült pengék felületén a mintázatot az előzőleg fémtisztára csiszolt felület savval történő maratásával tették láthatóvá. Erre a középkorban többféle sav is rendelkezésre állt. Nyilvánvalóan, célirányos szakmai leírások, direkt módon értékelhető források több évszázadokon át tartó szinte teljes hiánya miatt a vizsgált időszakkal kapcsolatosan leginkább azt határozhatjuk meg, hogy egyáltalán milyen savakat használhattak marószerekként. A kénsav („vitriol” - H ,S04) ősidők óta ismert vegyület, sumer és asszír feljegyzések éppúgy említik, 1. táblázat: A mechanikai anyagvizsgálatok mechanikai háttere Table 1: Mechanical background of the mechanical tests Igénybevétel Következmény Anyagjellemző Mérőszám Mechanikai anyagvizsgálat Ütésszerű hajlító igénybevétel törés dinamikus szívósság ütőmunka (KV [J]) Charpy-vizsgálat Kis hajlító igénybevétel maradó alakváltozás szilárdság határhajlító fesztültség (R "00' [MPa]) hárompontos hajlítás Nagy hajlító igénybevétel törés statikus szívósság fajlagos törési munka (W [J/ cm3]) szakítóvizsgálat 171 T
