S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Thiele Ádám et al.: A díszítő kovácshegesztés (damaszkolás) szerepe a kora középkori kardpengékben
magja (amelybe a vércsatorna volt bekovácsolva) készült, mégpedig vagy teljes szelvényében, vagy pedig lágyvas vagy acél magra rákovácsolt díszítő kovácshegesztéssel előállított szalagok rákovácsolásával.12 A kardok központi magja általában maga is több díszítő kovácshegesztéssel előállított rúd sokféle kombinációban történő kovácshegesztésével készült.13 A díszítő kovácshegesztéssel készült rudak általában hét rétegből álltak.14 Ehhez a központi maghoz két oldalról a kard élét szintén kovácshegesztéssel hozták anyagzáró kötésbe.15 A díszítő kovácshegesztéssel készült kardpengék jellegzetes kialakítását az 1. ábra mutatja. Kardpengék esetében a díszítő kovácshegesztést (főként csavart mintázattal) a 2. század végétől a 10-11. század fordulójáig használták,16 főként az északi germán népek (norvégek, dánok, angol-szászok, stb.). A kardnak kivételes szerepe volt a fegyverek között, a harcosnak lehetőleg karddal a kézben kellett meghalnia, ha a Valhallába akart jutni, elvesztése pedig valóságos tragédia volt.17 Ezeknek az igen nagy becsben tartott kardoknak a mintázata is komoly, már-már mitikus szerephez jutott; rendszerint kígyók tekergőzésére, sárkány erőt adó leheletére aszszociáltak belőle. 1.2. Célkitűzés Manapság a köztudatban és az achaeometallurgiával foglalkozó szakemberek körében is elterjedt vélekedés az, hogy ezek a díszítő kovácshegesztéssel készült kardpengék tetszetős megjelenésük mellett kiváló mechanikai tulajdonságokkal is rendelkeztek. Korábban már mások is tanulmányozták díszítő kovácshegesztéssel készült próbatestek mechanikai tulajdonságait, azonban a próbatestek anyagául nem foszforvasat, sőt még csak nem is bucavasat, hanem modern vasanyagokat használtak fel18, így eredményeik és az azokból levont következtetéseik vitat12 JONES 1997, JONES 2002, WILLIAMS 2012 l3TYLECOTE - GILMOUR 1986, JONES 2002, LANG - AGER 1989 ,4ld. JONES 1997, THÁLIN-BERGMAN 1979 ,5ANTEINS 1973, JONES 2002; MARYON 1960, BÖHNE - DANNHEIMER 1961 16 LANG - AGER 1989, ANTEINS 1973, HŐSEK et al. 2011, GILMOUR 2007, WILLIAMS 2012 17 MAGNUSSON - PALSSON 1969 18PELSMAEKER 2010, LANG 2011, POLÁK 2008 hatók. A legfőbb akadály magának a kovácsolható foszforvasnak az előállítása és a díszítő kovácshegesztés nagy tapasztalatot igénylő technológiája volt. A díszítő kovácshegesztéssel készült kard- és késpengék maratással történő felületkikészítéséről szintén nem rendelkezünk releváns ismeretekkel. Jelen tanulmányban bemutatott kutatásunk célkitűzése az volt, hogy választ adjunk a kérdésre: a kora középkori kardpengék esetében alkalmazott díszítő kovácshegesztésnek valóban a mechanikai tulajdonságok javításában vagy csak a szép felületi mintázat létrehozásában volt szerepe? A kérdés megválaszolásához a vasérctől a díszítő kovácshegesztéssel készült vastárgyakig (próbatestekig) tartó technológia sort történelmileg hitelesen felelevenítve, két kísérletsorozatot végeztünk el: 1. Mechanikai anyagvizsgálatok díszítő kovácshegesztéssel készült próbatesteken 2. Maratási kísérletek díszítő kovácshegesztéssel készült próbatesteken A két kísérletsorozat mechanikai és régészeti hátterét a következő két alfejezetben mutatjuk be. 1.3. A kardpengék igénybevételei A karpengéknél harc közben a következő három igénybevétel lépett fel: ütésszerű (dinamikus) hajlító igénybevétel, egyszerű (statikus) hajlító igénybevétel és a döfésre vagy szúrásra is használt kardok esetében jelentkező nyomó igénybevétel következtében kihajlás történhetett. Ezeket az igénybevételeket foglalja össze a 2. ábra: A fellépő igénybevételekkel szembeni ellenállást a kardpenge geometriai kialakítása (hossza és keresztmetszete) és az anyagjellemzői határozzák meg. Az ütésszerű hajlító igénybevétel a penge törését okozhatta. Az ütésszerű hajlító igénybevétellel szembeni ellenállás az anyagjellemzők tekintetében a dinamikus szívóssággal hozható összefüggésbe, amely az ütőmunkával (KV (J), minél nagyobb, annál szívósabb) jellemezhető. Az anyagok ütőmunkája a Charpy-féle ütvehajlító vizsgálattal mérhető. Az ütőmunka megmutatja, hogy ütvehajlítás során mekkora energiát nyel el a bemetszett próbatest a törésig. A geometriai kialakítás tekintetében minél nagyobb a keresztmetszetnek a hajlító nyomaték tengelyére számított másodrendű nyomatéka, annál nagyobb az ütésszerű hajlító igénybevétellel szembeni ellenállás. 170
