S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)

S. Perémi Ágota: Újabb avar kori leletek Veszprém megyében VI. A Balatonszőlős-Tsz major temető részlete

Garam Éva kutatásai nyomán tudjuk60, hogy az avar kori csüngős női viselet a kora avar kor kezdetén jelent meg a viseletben. Előzménye a nyugati Mero­­ving kultúrkör női viseletében és a Kárpát-medencei germán női viseletben is megtalálható. Ugyanak­kor a viselet avar változata önálló fejlődés eredmé­nye volt. Lényeges eltérés, hogy az öv lecsüngő ré­szét véretekkel díszítették, végét szíjvéggel zárták le. Utóbbiak formája, díszítése harmonizált a férfisírok hasonló funkciójú tárgyaival, sőt esetenként, koron­ként meg is egyeztek, ami nagyban hozzájárul az avar női csüngős övék datálásához. A 7. század közepétől egyre gyakoribbá válnak a lecsüngő övékén az öntött bronzkorongok, amelyek viselete a tiszafüredi és a zamárdi temetők anyaga alapján az avar kor végé­gig nyomon követhető. A csüngős női övék viselete leggyakrabban a Dunántúlon (többek közt a Bala­­ton-felvidéken) és a Tisza-vidéken terjedt el.61 Nagy kár, hogy a balatonszőlősi darab szórvány­ként került a múzeum gyűjteményébe, így a formai egyezéseken kívül legfeljebb csak feltételezni tudjuk, hogy egy ugyanolyan csüngős női öv része volt, mint amelyet a zamárdi temető párhuzamként említett sír­jai is reprezentálnak. 5. Botvég (31. ábra 2-4., 32. ábra 1.) A balatonszőlősi botvég a szakirodalomban gyakran idézett lelet. A kutatók gyakran más-más állatot vél­nek felfedezni az ábrázolásban. Leggyakrabban orosz­lánként, ritkábban leopárdként, kutyaként említik. Valójában igen nehéz megállapítani az ábrázolt állat fajtáját. Amennyiben oroszlánról van szó, akkor ter­mészetesen nőstény oroszlánra kell gondolnunk. Min­den esetre a botvéget készítő kézműves szinte művészi fokon, csupán néhány vésett vonallal, természethűen ábrázolt egy ragadozó nagyemlőst. Néhány vonallal jelezte az ilyen állatokra jellemző hegyes szemfogakat, valamint a zápfogakat, amelyek jól látszanak a vicsor­gó állatfej megformálásánál. Hasonló mondható el a fülek, szemek, orr ábrázolásáról is. Mindezek magas szintű kézművességről tanúskodnak. A csont felületét a készítője simára polírozta. “GARAM 2011, 63-93.; GARAM 2018, 169-180. (Utóbbi kiadvány 178., Abb. 102. táblázatában a balatonszőlősi korong a tiszafüredi lele­tek sorába csúszott át.) 61 GARAM 2011,86. A botvég oroszlános ábrázolása kapcsán óhatatla­nul is a Komárom-Hajógyár-i temető állatfejekkel díszített kantárrózsáira gondolhatunk. Ezek közé tartozik a 103. sír bronzlemez korongja, középen öntött oroszlánfej dísszel62, de ide sorolhatók a 130. sír darabjai is63, valamint ezek társai és párhuzamai.64 Veszprém megyéből is ismert hasonló, oroszlános áb­rázolással díszített phalera, a Várpalota-Gimnázium temető 141. sírjából, amely akár előképül is szolgál­hatott a balatonszőlősi darab készítője számára.65 A 8. század második felében kerülhetett sírba.66 Az övvertek oroszlánábrázolásai kapcsán, a díszö­veket Szentpétery József méltóságjelvényként értékeli és a balatonszőlősi botvéget is ezekhez sorolja.67 68 Meg­állapítja: ,yA Kárpát-medencei avar korszak sokszínű kultúrája számos helybeli és bevándorló népcsoporttól származott. Ezért sem meglepő, hogy különösen az Avar Kaganátus fennállásának második felében ránk maradt tárgyi emlékeken nagy számban figyelhetők meg olyan állatábrázolások, melyek között az oroszlán — mind el­lenségként, mind óvó és védő feladatot ellátó égi és földi lényként - egyaránt előfordul. A földi vadállat és a segí­tő szárnyas égi lény szoros kapcsolatban áll a társadalom magas rangú vezetőivel: ereje a vele harcoló uralkodó nagyságát bizonyítja, a hatalom megtestesítője, egyszer­smind jelképe. A vadállatokkal kapcsolatos hiedelemvi­lág bonyolult rendszert képez. ’Ъ8 A botvéget egy legalább 1,4-1,5 cm vastag bot, rúd végére erősíthették fel, amelyet egy 4 cm mély üreg­be rögzítettek. Sajnos az nem derül ki, hogy milyen módon. A rendelkezésre álló adatok alapján néhány “TRUGLY 2008, 38. tábla 1-3.; 39. tábla 1-3. 63U.o. 68. tábla 5-7.; 69. tábla 1-4. 64U.o. 97-100. Részletes elemzéssel. 65 ERDÉLYI-NÉMETH 1969, sírleírás 181.; VIII. tábla 1-2. Lásd még SZALONTAI 1995, 128. 66Érdekességképpen: a komáromi 130. sír darabjait a feltáró sokáig ku­tyának vélte, ugyanis akárcsak esetünkben, nehezen lehetett eldönteni az ábrázolt állat fajtáját. Archeozoológus (Vörös István) bevonásával sikerült eldönteni, hogy oroszlánról van szó. (TRUGLY 2008, 97.) Ez alapján elképzelhető, hogy esetünkben is oroszlánról (nőstény orosz­lán?) lehet szó, bár az oroszlánokra jellemző és a komáromi darabokon jól kivehető sörény itt nem látható. A tátott szájú, vicsorgó állat meg­­formázása viszont nagyon hasonló, függetlenül attól, hogy a balaton­szőlősi ábrázolás csontból készült botvéget díszített. Ugyanakkor sok­kal fontosabb, hogy az állatábrázolás, valamint a többi - a kerek veretek ábrázolásai, a szív alakú lyukvédő - a késő avar kori vezető réteghez kapcsolja a balatonszőlősi temetkezéseket. 67 SZENTPÉTERI 2018, 324. 68 Uo. 325. 102

Next

/
Thumbnails
Contents