S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)

S. Perémi Ágota: Újabb avar kori leletek Veszprém megyében VI. A Balatonszőlős-Tsz major temető részlete

I

i

esetben a botvégek rögzítő tagjában vasmaradványokat találtak, amelyeket az ostorszíj rögzítésére szolgáló, a furat felső végébe erősített vashurokként rekonstruált Garam Éva.69 Vörös István vasékekként értelmezte a vasmaradványokat, amelyek a botvégek farúdhoz való rögzítésére szolgáltak.70 Az avar kori botvégekkel szemben az esetünkben megfigyelhető viszonylag hosszú rögzítő részre statikai okokból szükség lehetett. (A hosszabb rögzítő rész jellemzi az állatalakos honfoglalás kori botvégeket is.)

A csontdísz „nyakát” egy kerek, vízszintes lyukkal áttörték.71 Ennek funkciója kapcsán különböző véleményeket fogalmazott meg a kutatás. Esetünkben biztosnak tűnik, hogy nem a rúd vagy bot rögzítésére szolgált, mivel ez az üreg feletti részen található. Nagy valószínűséggel a lyukakon átbujtatott szíj számára alakították ki. Ennek segítségével, a szíjat a csuklóra tekerve, könnyebb volt a bot fogása.72 Mivel a botvég szinte teljes felületén, de különösen a „fej” részen megfigyelhető bronz tárgy okozta zöldes patina nyoma látszik, nem zárható ki, hogy botvéget eredetileg bronz lemezzel borították be.

A ragadozó nagyemlőst ábrázoló balatonszőlősi botvég egyelőre egyedülálló mind az avar, mind a honfoglalás kori emlékanyagban. Mindkét régészeti korban az állatalakos botvégek szárnyasokat, különböző madárféléket (sas, bagoly, kanalas gém, tőkésréce) ábrázolnak.

Az avar kori botvégek között az egyik legszebb darab a kunbábonyi fejedelmi sír arany lemezből készített, sas fej alakú példánya. (32. ábra 2.) A lelet feldolgozója, H. Tóth Elvira, díszkorbácsnak határozta meg.73 Úgy vélte, hogy egy fából kifaragott állatfejre erősítették fel a lemezt. Az állatábrázolás mind méreteiben, mind arányaiban a pusztai sashoz hasonlít.

“GARAM 1998,119.

70VÖRÖS 2017, 202.

T1 Különlegességképpen mutatjuk be László Gyulának a botvégről készített rajzát. (MKI László Gyula Kutatóközpont és Archívum) Ezen László Gyula pontosan ábrázolta a botvég „lényegét” jelentő áttörés helyét. A rajz publikálásáért hálás köszönetemet fejezem ki László Zoltán úrnak, aki hozzájárult a közléshez. Ugyanitt köszönetét mondok Szentpétery Józsefnek is, aki felhívta a figyelmemet a rajzra és közreműködött az engedély beszerzésében. (31. ábra 1.)

72 NÉMETH 1969, 155.

73 A többi lelettel együtt — fegyveröv, kardok, tegez, nemesfém edények — a kagáni hatalom ismertetőjeleinek tartotta. H. TÓTH 1972, 165.; H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 97-209.

Többágú korbácsra gondol, amely szíjainak végén négy gömb alakúra hajtott, bordázott aranylemez volt.74 Ahogy az egész lelet együttes, úgy a sas fejet ábrázoló botvég is a kora avar korra keltezhető.

Szintén kora avar kori a Budakalász-Dunapart temetőből előkerült csontból faragott madarat ábrázoló botvég, amely egy közvetlenül az állatfej alatti furattal lehetett felerősítve. (32. ábra 3.) Vida Tivadar az „Eurázsiái, sztyeppéi nomád formai kör jellegzetes lelettípusaif összefoglaló táblán mutatja be akadémiai doktori értekezésében75 és tanulmányában.76

E daraboktól teljesen eltérő a vajdasági Hódságról (?) származó példány. (32. ábra 4.)77 A botvégen látható „jelenet”, a nagyszentmiklósi kincs jól ismert ún. égberagadási jelenetével mutat szoros kapcsolatot, de az alkalmazott díszítések, apró részletek is e kincshez kötik a leletet.78 Simon László szíves szóbeli közlésének köszönhetően tudjuk, hogy a tárgy aljába egy kisebb mélyedés volt kialakítva, ami a botra való rögzítést szolgálta. A lelet a késő avar korra datálható.

Teljesen más jellegű az a további négy avar kori botvég, amely a győri és a mosonszentjánosi temetőből került elő. Mindegyiket ólombői öntötték.79 A Győr-Téglavető dűlő temető 63. sírban erősen stilizált lófejeket ábrázoló darab került elő. (33. ábra 4.) Fettich Nándor leírása szerint: „Ólomcső, keskenyebb végén ellentétesen álló két lófej. A cső, a két fej között nyitott. ”80 A 137. sírban egy kampós csőrű madár (sas?) alak látott napvilágot. (33. ábra 3.) Hossztengelyében végig lyukas volt.81 Hasonló kivitelű volt a Mosonszentjános-Kavicsbányai 44. (33. ábra 1.) és 116. (33. ábra 2.) sírjának darabjai. A madárábrázolások a győri darabhoz hasonlóan mélyített vonalakkal kiemelt a kampós csőr, szemek, díszített botszár.82

74U.o. 191.; A botvégekkel, többek közt a balatonszőlősi darabbal kapcsolatban, u.o. 193.

75 VIDA 2018, 365.;

6 ANKE-RÉVÉSZ-VIDA 2008, 49., 3. ábra

77SIMON 2009, 225-234.

78 U.o

“Említi TOMKA 1971, 85., 91. jegyzet. Hasonló, bronzból öntött ostorvég került elő a Vösendorf-i avar temetőből is. SAUER, F.: Zur Geschichte der Awaren. In: Die Archaeologischen Grabungen auf der Trasse der Sl. Fundstelle Vösendorf Laxenburgstrasse. 2007, 32

“FETTICH 1943, 16.

81 U.o. 228.

82 FETTICH 1963, 76-77.

103