S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)

S. Perémi Ágota: Újabb avar kori leletek Veszprém megyében VI. A Balatonszőlős-Tsz major temető részlete

képest ezeknek a véreteknek az egyik oldalát a portré ábrázolások, hátoldalát liliomos minta díszíti. Felületük aranyozott. A sírt a leleteket feldolgozó Falko Daim a késő avar korra, SPA II. keltezi.52

Ugyancsak hasonló díszítésű négy darab kisszíjvég került elő Zemun Polje 2. sírból. Az egybeöntött veretek egyik oldalát portrék, a másik oldalát szintén liliomos minta díszíti. Felületük szintén aranyozott.53 A vereteket Fancsalszky a 13a altípusban sorolta („Büsztös és portrés nagyszíjvégek, veretek, csatok, kisszíjvégek”), megállapította, hogy a kisszíjvégeken a hasonló, csatokon megfigyelhető ábrázolásokat utánozták: a leobersdorfi a büsztös csatokat, a Zemun Poljei a portrésokat másolja. A kis esetszám viszont azt jelzi, hogy ezek nem váltak népszerűvé.54 Mindezen ábrázolások késő antik minták alapján kialakított császárportrékra emlékeztetnek, ezeket másolják, az ábrázolás eredeti jelentésnek átvétele nélkül.55

A balatonszőlősi kisszíjvéget, valamint a hozzá tartozó vereteket a 8. század középső harmadára, a század végére keltezhetjük. Az A. jelű sír bizánci előképekre visszamenő veretéivel együtt (Nereidás veret, ember-oroszlán küzdelme) sajátos változatosságot mutatnak, további kutatásokat igényelnek.

3.1.3. B. sír veretei

A B. sír veretei egy másik szerkezetű övre utalnak, de a veretek díszítésének stílusa — lapos indás — azonosnak tűnik. A csat hiányosan került elő, illetve nagy valószínűséggel Németh csak később tette a garnitúra mellé, legalább is erre utal, hogy a többi darabbal szemben más leltári számon szerepel. Az övét széles, bronzlemezből készült bujtatón keresztül vezették, a kés rögzítésére díszített övforgó szolgált. Az övét hármas csoportosítású véretekkel díszíthették, a mellékszíjak száma legalább négy volt, a kis áttört liliomos véretekkel díszítették. A szíj végét lapos indás díszű kisszíjvéggel zárták le. Hasonló díszítésű nagyszíjvég zárta le az övét. Az öv szerkezete már a késő avar kor legkésőbbi időszakára keltezi a garnitúrát.

52 DAIM 1987, 155-158.

53DIMITRIJEVlC 1966, 54.; Taf. II la-4b.; Taf. VII. 2a-2d.; FANCSALSZKY 2007, 217., 52. tábla 8.

54 FANCSALSZKY 2007, 105.

55 Ezzel kapcsolatos kutatásokról DAIM et al. 2010, 277-330.; u.ez.

DAIM et al. 2011, 337-374.; Legutóbb részletesebben SZALONTAI- BENEDEK- KÁROLY2014 161 -228.

3.1.4. Liliomos övveretek

A szórványos övveretek között több liliomos díszítésű is van és bár az egyes garnitúrák összetétele bizonytalan, a keltezéshez támpontot nyújthatnak. A liliomos díszítésű véretekkel Szalotay Csaba foglalkozott több tanulmányában. Az 1995-ben megjelent munkájában összegyűjtötte a liliomdíszes vereteket tartalmazó lelőhelyeket56, illetve 2003-ban tovább bővítette az adatbázisát.57 Ezek elemzései alapján (a liliomos véretekkel előforduló övveretek összetétele, ezek időbeli különbsége, funkcionális csoportok elkülönítése, a kísérő leletek vizsgálata, a liliomdíszes garnitúrák temetőn belüli elhelyezkedése) igazolta, hogy a lilimdíszes veretek a késő avar kor legkésőbbi fázisára tehetők.58

A balatonszőlősi liliomos övveretek, akár csak a többi veret, a késő avar korra keltezhetők, ezen belül a 8. század középső harmadára, valamint a 8. század végére, 9. század elejére.

4. Öntött díszkorong (10. ábra 9.; 11. ábra 9.)

A balatonszőlősi indás-palmettás díszkorong szinte pontos párja került elő a Zamárdi-Réti földek temető 1287., 2294. sírjából, valamint ezek kissé gyengébb kivitelű darabja a 1254. sírból.59 Minden részletében azonosak, kivéve, hogy a balatonszőlősi darab esetében egy íves akasztófülecske is ki van alakítva. A zamárdi temető mindhárom sírjában női temetkezések melléklete volt. Bár a sírok mindegyike bolygatott volt, de a korongok helyzetét sikerült dokumentálni. Ezek a bal lábszárcsontok, „térd” környékén kerültek elő. Az 1254. sírban még további egy, növényi mintás, áttört korong is volt. A díszkorongok az övre erősített, térdig érő szíjról lógtak le a baloldalon.

i

% SZALONTAI 1995, 127-143.

57 SZALONTAI 2003,396.

58 U.o. A rákóczifalvai avar temető feldolgozása kapcsán Schmid részletesen foglalkozott a liliomos véretekkel. (SCHMID 2015, 60-106.) A katalógusában szerepelnek a balatonszőlősi B., C. és D. sírok anyagai is. (U.o. 149-150.)

59 A tiszafüredi korongok feldolgozásánál említi GARAM 1980, 164. A II., növényi ornamentikás típusba sorolta; BARDOS 1996,48-, V. tábla 7-8. és a korongok leírása 54.; BARDOS-GARAM 2009, 1254. sír: Abb. 37.,162. Taf. 141. 1254/13.; 1287. sír: Abb. 39, 167., Taf. 145.; Taf. 191. 6. (téves sírszámmal); BÁRDOS-GARAM 2014, 2294. sír: Abb. 62., 130. Taf. 239;

101