S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Vidi Nándorné: Karácsonyi énekes népszokás a bakonyi, Balaton-felvidéki német falvakban Christkindl (’Christ Child’)
Felsőszoknya (der Rock/h. ter khi:l): fehér sifon- ból varrták, derékban ráncolták, s hogy kerek legyen a csípő, a szoknyát oldalsó és hátsó részén 4-5 cm széles hullámokba ún. szembehólba rakták és kifordítva levasalták.33 A szoknya elejét, ahol a kötény eltakarta, simán hagyták, derékpánttal összefogták, szalagot kötöttek rá a megkötéshez, kikeményítették. A felsőszoknya jobb oldalába rejtett zsebet varrtak, a hírnök ide tette be a kapott adományt. A szoknya aljára körben, egy sorban 6 szirmú, színes selyemszalagokból varrt, középen zingellel díszített virágokat34 * varrtak, vagy színes szalagot varrtak rá helyette. Mellény (die Weste/h. ti: lejwl): a derékig érő, karcsúsított, kasmír- vagy egyszínű selyemmellényt kerekített nyakkivágással készítették. Patentsorral vagy párizsi kapoccsal zárták. Bevarrt bő blúzujjak (der Bluzärmel/h. ter arml): fehér kendőkből készítették. A mellény karlyukaiba blúzujjként igazították be, majd varrták le a kikeményített, fehér kendőket. Az ujjakat úgy rakták be, hogy a vállnál szépen, felfelé álljanak. Ezt követően a lányok karjához három helyen rögzítették őket: a felkar közepén világoskék, az alkar közepén rózsaszín és a csuklón sárga, masnira kötött selyemszalagokkal. A kendőkből készült ujjakat úgy rakták le, majd öltötték össze a lányok karján, hogy a kendőujj csipkéje a lányok csuklóját díszítse. Ma már nem kendőkből, hanem fehér si- fonból készülnek a bő ujjak, és ráncolt madeirafodor van a végükre tűzve. (10. ábra.) Kötény (die Schürze/h. teja íjida): a gyertyás angyalok piros alapon fehér pöttyös, a hírnökangyal pedig piros alapon virágmintás kékfestőkendőből készült kötényt hordott az 1930-as évek végéig. Mivel már az első világháborút követően is nehézkes volt a virágmintás kékfestőanyagok beszerzése, fehér színű, 70-90 cm széles, téglalap alakú fehér gyolcsból varrták meg őket. A derékpánt alatt 3-4 becsípéssel ráncolták, 1,5—2 cm széles nejloncsipkével beszegték, körbefutó színes szalaggal díszítették, a kötény közepére pedig szív alakban 6 szirmú, szí33 Két egymással szembe varrott-vasait ránc. 34 A virágokat pasztell rózsaszín, világoskék, halványzöld, sárga és lila színű szalagból hajtogatják, középen zingellel (fényes, keskeny laméta) és egy fényes, ezüstszínű gyöngygyei fogják össze. nes selyemszalagokból varrt, középen zingellel díszített virágokat tűztek. Ma a kötényre szalagok helyett is selyemszalag virágokat tűznek, s alul 3 számedlivel (pié) díszítik, akárcsak régen a fehér kötényeket. (11. ábra.) Korona (die Krone/h. ti: kro:na): a koronatest köralakra hajlított, kemény, a tarkó alatt egymásba kapcsolódó drótszár volt, amelyre - hogy ne nyomja a lányok fejét - vattával kipárnázott fehér gyolcsot varrtak. Ezt követően sugarasan felfelé, szorosan egymás mellé erősítettek cca. 100 db 6-7 cm hosz- szú, vékony, de erős drótot. Ezt követően ezüstszínű lamészálakból 100 db, cca. 5 cm hosszú, tömött pamacsokat készítettek, és a koronaalapra drótozták. Selyemszalag virágokkal, fényes, ezüstszínű gyöngyökkel és angyalhajjal díszítették. Jobbról és balról a koronaszárakra föl magasságban 3-3 kék, sárga, rózsaszín, vállig érő szalagot kötöttek. Vállkendő (das Umhängetuch/h. umhépstichl): fehér, cca. 150x150 cm széles sifonanyagból varrták meg, madeiracsipkével körbeszegték, keményítették, háromszögletűre hajtották. A mellény felett viselték. A kendő hátra boruló sarka a szoknya övrészéig ért, ott letűzték, a sarkába V alakban 3 db, sárga, rózsaszín és kék színű, 6 szirmú, selyemszalagokból varrt, középen zingellel díszített virágokat tűztek. A kendő másik két sarkát elől három ráncba fogták, keresztbe vetették, és elől a szoknya övrészéhez tűzték. A kendő elejére szív alakban 6 szirmú, színes selyemszalagokból varrt, középen zingellel díszített virágokat tűztek. A lányok kezén fehér kesztyű volt, lábukon fehér harisnya. Régen magas szárú, fekete fűzős cipőt hordtak, ma fekete vagy fehér női csizmát viselnek. A szereplők meghatározott sorrendben vonultak az utcán és léptek be a házba, énekelték el bemutatkozó éneküket, majd ültek be a köszöntés végén az első padsorba a templomban az éjféli misén. A hírnökangyal (derBote/h. terfaabo:th) ment elől, kezében Christkindl-baba (die Christkindlpuppe/h. ti: christkindlpopa). (12. ábra.) A babát a Christkindl-k viseletébe öltöztették, és egy kerek fatalpra erősített cca. 40 cm hosszú farúd- ra tűzték. Volt, amikor a Christkindl-baba szoknyáját szentképekkel is díszítették. A hírnököt követte a sorban az egyik gyertyás angyal (die Kerzenengel/h. ti: Epei). Fa gyertya528
