S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Mészáros Veronika: Újabb adalékok a városlődi Noé ház történetéhez
kát. Tulajdonképpen a felvidéki magyarok által viselt „magyar ruha” megismerése után hagyták el a fiatal német asszonyok a bő szoknyás viseletét, s készítettek maguknak egyszerűbb ruhákat. Egy bő szoknya anyagából két ruha is kitelt. Az idősebb asszonyok azonban még sokáig megtartották viseletűket, főleg ünnepnapokon. íresik Mária sem olvasni, sem írni nem tudott magyarul, csak a nevét, hiszen azt muszáj volt megtanulnia. Steinböck János az erdészetnél dolgozott (6. ábra). Eredeti szakmája cementáru-készítő volt, de a közelben nem akadt számára szakvégzettsége szerinti munka, ezért helyezkedett el az erdészetnél. Akkor még működött a kisvasút, amely a Bakonyból szállította a kivágott fákat. Városlődön volt egy átrakodó, ahol a megérkezett fát átpakolták, itt dolgozott Steinböck János. A második világháborút követően, a kitelepítés éveiben (1947-48 években) az íresik családot is súlyos megpróbáltatások érték. A szülői házba 1948-ban újabb íresik testvér érkezett, Vilmos, aki a második világháború alatt katona volt. A hadifogság letöltése után 1948-ban hazaérve tapasztalta, hogy feleségét és gyermekeit Fenyőfőre telepítették. Saját házában már felvidéki család lakott. 1948-ban így ők is visszaköltöztek a szülői ház hátsó, kisebb szobájába. A ház hátsó egységét így már három család lakta. A kisszobában lakott íresik Vilmos, felesége, Keller Teréz (1913), gyermekeik: Erzsébet (1937), Franciska (1942), Vilmos (1948). (7. ábra.) A nagyszobában továbbra is a Steinböck család élt, a nyitott konyhába került íresik József ágya. íresik József hentes, mészáros volt. Egész évben disznót vágott. Rokonsági kötelékek miatt gyakran járt a farkasgyepűi erdészekhez is disznót vágni. Amikor az Állami Gazdaság megalakult Városlődön, ott dolgozott. Sokszor volt kényszervágás, így egész évben szükség volt a munkájára. 1948 után a szabad kéményes konyhában volt a fekhelye, de ott télen igen hideg volt, ezért a Steinböck család szobájából egy keskeny, hosszú félszobát alakítottak ki a számára. Egy kis vaskályhát is beállítottak neki, de abba csak akkor gyújtottak be, ha nagyon kemény volt a tél, mert a nyitott szobaajtón keresztül sikerült felfü- teni a szobát annyira, hogy aludni lehessen benne. A félszoba további berendezési tárgyai: egy asztal, egy kis szekrény és egy fekhely, egy egyszerű ágy (8. ábra). A Steinböck család (9-11. ábra) szobájában a berendezési tárgyak egészen 1960-ig a következők voltak: az ajtótól balra állt egy sparhelt, a sarok után nyílt egy szobaajtó a leválasztott kis félszobába, az ajtó után következett két egymáshoz tolt ágy, amelyet két oldalról egy-egy szekrény szegélyezett. A bejárattól jobbra eső falon az első ablak alatt volt egy ágy, utána az ablakok között egy kis fiókos szekrény, a kászli, felette tükörrel, aztán a sarokban állt a sarokpad asztallal, felette petróleumlámpával. Minden alkalommal a szobai asztalnál evett a család, mert a konyha túl szűkös volt. A bútorok sötétbarnára festett egyszerű fenyőfa bútorok voltak. A földpadlós szobában az ágyak elé rongyszőnyeget tettek. A legidősebb lány aludt külön, a család többi tagja az összetolt ágyban. Esténként sokszor közösen, néha magányosan mondták el imádságaikat. A Steinböck lányok csak utolsó évben, nagycsoportban jártak óvodába, addig nagytestvérük, Rózsa vigyázott rájuk (12. ábra). A gyerekeket hamar befogták a munkába, 10-12 évesen már napszámba mentek kapálni, segítettek a ház körüli munkákban, az állatok ellátásában. Ennek ellenére boldog gyerekkoruk volt, sok gyerek volt együtt, az utcabeliek együtt játszottak. A szabad kéményes konyhát (fizikailag ugyan nem tudták megosztani) az íresik és a Steinböck család külön használta. A bejárattól jobb oldali falon egy rakott sparheltet használtak a Steinböckék, a másik oldalon pedig egy új, asztali sparhelt állt. A tűzhelyek melletti egyszerű asztalkák inkább konyhai előkészítésre, mint étkezésre szolgáltak. Mindenki a saját konyharészének a tisztaságáért volt felelős. Az asszonyok közötti rivalizálás megnehezítette az életet - ha az egyik elkezdett meszelni, másnapra a másik is belefogott, hogy ne maradjon le. A konyhát csak nyáron és az ősz, tavasz melegebb időszakaiban használták, ugyanis annyira füstös volt, hogy állandóan szellőztetni kellett. Télen a szobában fűtöttek és főztek is. A konyhai asztal fiókjában tartották az evőeszközöket, az edényeket pedig a fazekaspolcon, amely ugyanúgy ketté volt osztva, mint ahogy oly sok minden ebben a házban. 513
