S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Limbacher Gábor: Gyermekáldásért folyamodó vallásos gyakorlat a jelenben. A Laczkó Dezső Múzeum Születése c. konferenciáján 2013. június 6-án elhangzott előadás tanulmányváltozata

tárgyként viasz pólyás babát vásárolt a mézeskalá- csos gyertyaöntőtől, s azt imádság, vagy fohász kíséretében Szűz Mária kegyoltárára helyezte. A módosabbak, városiak fémoffereket helyeztek el (4—7. ábra). E gyakorlat máig tartó utóéletét jelzi, hogy a Mátraverebély-szentkúti kegyoltárra az 1990-es években is helyeztek olyan hálatáblát, amelyre egy csecsemő fényképét ragasztották és a „Hálából Szűzanyának” feliratot vésték.16 Az idős korosztály hagyományos életszemléletét, nagycsaládban vállalt funkcióját, és egyben a generációs különbségeket is jelzi, hogy ők imádkoznak gyermekük, unokájuk utódlásáért. Következő példánk még a természettudományos világkép előtti mentalitást, minden szükségben való Istenre hagyatkozást is idézi: „Nekem is az unokamenyem e. Tizennégy éves házasok, oszt nincs neki gyereke [...] Szentkútnál imádkoztam értök. Sírva. De mondom az nem elég, hogy én. Ha ők még a templomba se nagyon jönnek. Úgy nem rosszak [...] Orvoshoz járkáltak, de mondtam is nekik, hogy mér nem kapaszkodtok az Istenhez, aki a semmiből is ad valahogy” (Szandaváralja). Egy másik asszony 1990. januárjában Németországból Mária Rosa Mystica szobrot kapott, ami elé térdepelve imádkozott unoka születéséért: „Szűz szülője Istennek, engedd, hogy Tied legyek, ezt az imádságot imádkoztam. Ez januárba vót, márciusba meg a menyem terhes maradt” (Szurdokpüspöki, v. Heves, Nógrád m.). A népi vallásosság kiemelkedő egyénei egyaránt képesek a lélek, de a test bajainak orvoslásához hozzájárulni. Például egy addig meddő asz- szony a szurdokpüspöki előimádkozó asszony imája hatására szült gyermeket.17

Népi felfogás szerint az élet a fogantatással kezdődik, a magzatelhajtás — bármilyen korán történt is — súlyos bűnnek számított. A norma betartását és az ilyen cselekedettől való elriasztást is szolgálta számos idevágó élmény, illetve hiedelemszöveg: „Itt is mondták, hogy elhajtotta a gyereket [...] Oszt akkor az anyja, mikor halálozott, öregaszony vót, de most is azt állítja, hogy mikor má halálozott, oszt így e csámcsogott. Oszt aszonta, hogy azt a gyereket, amit elhajtott, azt rágta. Azt csámcsogta.”18

16 LENGYEL—LIMBACHER 1997, 177., 99. kép.

17 limbacher 1998,162-163, 167.

18 LENGYEL—LIMBACHER 1997, 176-181.

Európa népeinek történetében a kezdetektől egészen a 20. századig a megszületett gyermekre leselkedő egyik leggyakoribb és legsúlyosabb betegségnek a „szemmelverés”-t, azaz a nézéssel való rontást tartották. A szemmel vert gyermek gyógyítására szolgáló, általunk Szandaváraljáról dokumentált eljárásban a bibliai eredetidő, szent idő szolgált gyógyszerként, a kis Jézus apokrif történetével.19 Országos adat szerint a szopni nem akaró gyermeknek szent tárgyat, a templom kulcsát tették a szájába.20

Vallásos gyakorlat gyermekáldás elérésére a jelenkori Magyarországon

A hagyományos paraszti - és nem csak paraszti - társadalomban a földi lét a túlvilág által áthatott, interaktív összességnek számít(ott). Ilyen szellemi-lelki—tárgyi jelenség a fogadalmi gyakorlat, és részbeni párhuzamaként, illetve utódjaként az írott kérések, levelek kultikus személyekhez. Az égi és földi világ interaktivitásának, a szakrális kommunikációnak jellemző helyszínei a felszentelt, illetve szent terek. Ilyen a templom és más szabadtéri vallási objektumok (kápolna, kereszt, szobor, temető), ilyenek leginkább a kegyhelyek. A fogadalmi gyakorlat egészen személyes jelenség, elbeszélése hatékonyságát gyengítheti, ezért egészen kivételes, ha a gyakorlat szellemi-lelki mozgatóit és részleteit is megismerhetjük.21 Általában a fogadalmi gyakorlat tárgyi vetületén, mint tükrön keresztül alkothatunk képet a jelenségről. A gyermekáldás elnyerésére irányuló gyakorlat esetében is ezt a módszert követjük. Hazai fő kutatási területünk Eszak-Magyarország, közelebbről Pest, Nógrád és Heves megye, illetve a váci Hétkápolna és a máriabesnyői búcsújáró hely, a nemzeti kegyhely, Mátraverebély-Szentkút, Balasssagyarmat templomai, a szandai kis kápolna és a nagytáji vonzáskörzetű hasznosi Szenthely. Végeztünk terepmunkát a gyöngyösi ferences kegytemplomban is, itt azonban kifejezetten témánkba vágó tárgyat nem találtunk. Figyeltük a témát a kelet-magyarországi Máriapócson és a dunántúli kegyhelyeken is.

19 limbacher 2010a, 461.

20 SZENDREI—SZENDREI 1940, 208.

21 Erre példa limbacher 2010a, 473M75.

468