S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Rácz Miklós: A cseszneki felső vár ásatásának (2003, 2005) és a keleti torony kutatásának (2002–2003) eredményei
téglákból rakták ki, szintje 362,23-362,30 m. A téglaépítmény falait egy későbbi ráásáskor rongálták, betöltése modern leleteket tartalmazott, külső falai mentén azonban jól megfigyelhető volt, hogy építésekor falai mellé ugyanazt a homogén, agyagos homokot töltötték be, ami a terrazzopadló aljzataként szolgált, s a 2003/5 szelvény északi metszetfalában a rétegek lejtése arra utal, hogy a téglaépítményt a padló kialakításával - vagyis a habarcs- és a homokréteggel - azonos fázisban építették meg (3. ábra - A-A metszet). A felső várban két helyen találtunk még a kutatás során olyan részleteket, amelyek az építőanyag (mind a habarcs, mind a téglák típusa) alapján valószínűleg ugyanehhez az építkezéshez köthetők: a keleti traktus bejárata előtt előkerült észak-déli irányú keskeny alapozás (27. ábra) és a középső traktus keleti helyiségének bejáratán belül is található téglapadló részlet. A téglaméretek (téglakamra és a keskeny alapfal: 3,7-4,0x13,2-13,4x27,5-27,7; a burkolatrészlet: 13,2x26,8 cm) közel egyezőek. A keleti traktus építését megelőző fázis Az 1980-as kutatás során már megfigyelték, hogy a keleti traktus udvar felőli, nyugati fala „legalábbis a földszinten” utólag épült be az északi és déli külső falak közé, s az 1980/X szelvényben (a 2003/1 szelvény helyén, kisebb mélységben) azt is megállapíthatták, hogy a padlószint alatt a fal szélesebb alapozása is utólag épült a déli várfalhoz. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a felső vár mai épületének első építési periódusában az egy szint magasságban megépült körítőfalak még nyitott udvart határoltak, ahol a déli épületszárny esedeg már elkészült. A körítőfalak felmagasításával és az utólagos udvar felőli közfal felépítésével létrehozott keleti traktus építését a Garaiak birtoklásának idejére tették. Ez a következtetés azonban egyetlen régészeti megfigyelésen, az említett falelváláson alapult, s ebben még jelentős a bizonytalanság, hogy csupán egyazon építkezés sorrendjét is jelezheti. A keleti traktus keleti belső falán, a földszinti járószint magasságából kiinduló két, a falsíkból enyhén kiemelkedő homlokív látszik (23. ábra). Tetejüket elmetszi az utólagos dongaboltozat vállának bevésése. Az északi ív északi oldalán és a két ív közötti újkori téglafalazat toldja ki az egykori boltöv bemélyedő helyét. A korábbi kutatások során ezeket az íveket nem figyelték meg, mivel a boltmezők széleit részben újkori köpenyezés fedte. A boltozatnyomokat nem tudtuk a keleti traktus épületéhez kötni, mert a többi belső falon nem volt megfelelőjük. Az északkeleti sarokban, az 1981/XXVI szelvényben a földszinti padló szintje az északi falon a földszinti padlószint alatt egy „kiromlást vagy boltvállat” figyeltek meg és dokumentáltak, mely a sarokból indult ki, s túlterjedt a szelvény szélességén. 2003. évi kutatásunk során észleltük ezzel átellen- ben a délkeleti sarokban, a járószint felett a déli fal 1,5 m-es szakaszán egy szabályos éllel határolt visz- szaugrást a falsíkban. Az 1968-as dokumentációban látható, hogy ez a rész akkor, a feltárás után még téglákkal volt kitoldva. A boltívmezőkkel szomszédos merőleges falszakaszokon ez a két nyom szintje és szabályossága miatt is egyértelműen az ívmezők által jelzett boltozat válla volt. A déli boltváll azonban 1,5 m távolságnál szabályosan megszakad nyugat felé, az északi boltváll hosszúsága pedig nem volt ismert, a mai járószint magasságában körülbelül 2 m hosszan húzódik. Az itt kijelölt 2003/4 szelvényünkben napvilágra került a boltváll teljes hosszúságában, a délinél kevésbé szabályosan, de egyértelműen ér véget a keleti faltól 2,3 m távolságban (7. és 23. ábra). A boltozatnyomok egyszerre épültek mindhárom fallal. Ezek a nyomok tehát határozottan kijelölik az egykori boltozat helyét és kiterjedését: a két boltív a mai földszinti járószinthez képest alacsonyan helyezkedett el, s két harántdonga a keleti fal mentén változó szélességű, 1,5-2,3 m széles sávot fedett le, egy közbülső támasszal. A közbenső támasz kutatására nyitottuk a keleti oldal közepén a 2003/5 szelvényt. A falsíkon a két ívmező közötti sávban két szintben tűntek elő a falsíkból kiálló nagy kövek, amelyek a merőleges pillér bekötésére szolgáltak. A fal tövében azonban csak dél felé lejtő, fejtett sziklafelületet találtunk, melyen alapozás nyoma nem volt (24. ábra). A 2003/4 szelvényben a boltváll alatt a fal tövében a mai járószint alatt mintegy 2 m mélységben, 361,64 m szinten a lefaragott sziklafelszínre simított kemény, vízszintes habarcsfelületet találtunk, melybe két párhuzamos, élére állított deszka lenyomata mélyedt az északi falra merőlegesen (7. és 20. ábra). Az egyértelműen padlószerűen kialakított felületet 396
