S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Rácz Miklós: A cseszneki felső vár ásatásának (2003, 2005) és a keleti torony kutatásának (2002–2003) eredményei
pozása a humuszos sziklatörmeléken nyugszik, e felett északon a felmenő fal falsíkjának alja is megvan egy szakaszon. Alapozásának déli szélére a középső traktus kelet-nyugat irányú osztófala látszik ráépült- nek (2. ábra). A falmaradvány tetejének legnagyobb magassága 363,43-363,46 m. A középső traktus északi helyiségének délnyugati sarkában húzódó kelet—nyugati irányú alapfal megfigyelésünk szerint egybeépült a felső vár nyugati osztófalával, korábbi keltezése nem látszik megalapozottnak. Az 1967-es feltárásból egyértelmű, hogy az újkori téglapadló fedte a visszabontott falat. A felső várnál korábbi eredete ellen, illetve egy viszonylag késői elbontás mellett szól azonban az, hogy a falmaradvány legmagasabb pontjai (363,43-363,46 m) éppen csak az újkori téglapadló szintje alatt helyezkednek el (a téglák alsó síkjának szintje az északi falnál megmaradt ágyazóhabarcs alapján: 363,46-363,53 m). A szelvényben a középső traktus kelet-nyugati osztófalán a keleti helyiség vonalában egy másodlagos téglafalazatú szakaszt tártuk fel, mely nagyjából a középkori járószintről indul. A 8-9 cm vastagságú téglákból emelt középkori falazat rendeltetése (befa- lazás?/pillér?) nem ismert. Keleti traktus A keleti traktus utólagos dongaboltozatának építési fázisa A keleti traktus földszintjén megfigyelhető utólag bevésett boltvállakban alul ferdén lapjával rakott jellegzetes, sötétvörös téglák, illetve azok lenyomatai látszanak jellegzetes, a torony többi részének falazatától eltérő homogén, világos színű, apró sötét szemcsés habarcsba rakva. Egy utólag bevésett bolt- vállakból felépített, utólagos dongaboltozatról van szó. Ehhez hasonló téglák, illetve ilyen szürkésfehér habarcs a felmenő falakon másutt nem volt megfigyelhető, a vár középkori téglafalazatai többnyire világosabb színű és vastagabb téglákból készültek. A helyiség járószintje alatt - ahol korábban nem bolygatott területen dolgozhattunk, vagyis a 2003/34-5 szelvényekben — a következő rétegződést találtuk (3., 5., 6., 21., 26. ábra —A-A, B-B, C-C metszet): a humuszréteg alatt az akkor összefüggő felületen feltárt terrazzopadló vékony, részleges maradványait találtuk, teteje lepusztult, legmagasabb szintje 363,40- 363,50 m volt. Apróra tört tégladarabokkal kevert mészhabarcsból készült, öntött padló volt. A 2003/3 szelvényben, a földszinti helyiség északkeleti részén, a bejáraton belül ugyanakkor 363,68 m magasságban a lefaragott sziklafelszínt tártuk fel, ennek közelében vörös homokkő lapok és egy tégla is megmaradtak a járószintben. A padló maradvány alatt 10-20 cm vastagságban homogén réteget, sárgás színű agyagos homokot találtunk. A várhegyen nem található meg, a környékből hozták fel a várba. E réteg alatt mindenütt egy kisebb-nagyobb vastagságú habarcsréteg volt, mely helyenként erősen kötött, kemény tömböt alkotott (5- és 21. ábra). Nyilvánvaló, hogy a habarcs meg nem kötött állapotban került ide, s a helyiség közepén, a 2003/5 szelvényben megfigyelhető volt, hogy vastag réteget alkotott az egyértelműen még meg nem kötött téglanyomos fugákból összeállt és ott megkötött habarcs. Ez a rétegződés minden jel szerint egy fázist alkotott, a habarcs felülete ugyanis mindenütt tiszta és „ép” volt, nem fedte járószint, hanem közvetlenül az agyagos homok, s hasonlóan közvetlenül került a homokos agyagra a terrazzo, e rétegek egyszerre, azaz egyazon építkezés alkalmával készülhettek. Az építkezés kézzelfogható maradványa a habarcsréteg. A habarcsrétegben a keleti oldal közepén, a 2003/5 szelvényben egy széles gerenda lenyomatát, illetve maradványait találtuk a fallal párhuzamosan. Szabályos elhelyezkedéséből ítélve valószínűnek látszik, hogy építési állványzat, szerkezet letámasztásáról lehet szó. Vele párhuzamosan egy kevésbé markáns, hasonló nyomot figyeltünk meg (22. ábra). A habarcs világos színű, homogén, az utólagos dongaboltozat habarcsával egyezik meg, s a habarcsrétegben talált sötétvörös színű, lapos téglák is a dongaboltozat tégláinak felelnek meg. A habarcsréteg legkorábban a dongaboltozat építésekor keletkezett, s a talpgerenda, melynek maradványát feltártuk, az építési állványzat nyoma lehet. A rétegződés alapján a sziklafelszín és a földszinti padlószint között fennállt tartós járószintre nem lehet következtetni. A helyiség közepén egy körülbelül 1,20 m mélyen a padló alá süllyesztett, téglalap alakú, körülbelül 90x210 cm méretű téglaépítményt találtunk, falai egy téglasor vastagságúak, lapos, sötétvörös téglákból rakták, szintén a dongaboltozatéval azonos világos színű, homogén habarcsba (3-4., 25-26. ábra - A-A metszet). A téglaépítmény téglaméretei: 3,7- 4,0x13,2-13,4x27,5-27,7. A téglaépítmény alját 395
