S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Rácz Miklós: A cseszneki felső vár ásatásának (2003, 2005) és a keleti torony kutatásának (2002–2003) eredményei

Nyugati traktus A nyugati traktus területén előbb az északi oldalon a 2003/2, majd később a délin a 2003/6 számú szel­vényt nyitottuk, megtisztítottuk a falmaradványokat (1-2., 17-18. ábra). Az alapfalak itteni alaprajza nagyjából megfelel az 1968-as felmérésnek, ahhoz képest azonban fontos kiegészítéseket tehettünk:- A nyugati alapfalszakasz északi vége — amint az feltételezhető volt - nem falsarokkal záródik, ha­nem megszakad, de megfigyelhető, hogy a falak folytatódtak észak felé, s befutottak a mai északi fal alá. Ezt részben falmaradványok, részben habarcs­nyomok mutatják.- A nyugaton húzódó falsíkkal párhuzamosan a nyugati alapfalszakaszban egy észak—déli irányú el­válás látható, mely az egykori belső falsíktól mint­egy 90-95 cm-re húzódik.- A délkeleti sarok feltárása során láthatóvá vált, hogy az a vastag észak-déli irányú alapfal, melyre ráépült a felső vár nyugati - a külsőkhöz képest igen vékony — osztófala, a délkeleti sarokban kötésben van a nyugati traktus déli fala alatti nyugat-keleti irányú alapfallal (18. ábra). Az alaprajz vonatkozá­sában ebből az derül ki, hogy az három alapfal itt egy szabálytalan négyszögű, nagyjából trapéz alakú területet fogott közre. Ezekre az alapfalakra épültek rá a nyugati traktus falai, nyugaton és délen eltérő, keleten azonos belső falsíkkal.- A nyugati traktus keleti szélének közepe táján mélyen visszabontva egy viszonylag vastag, kelet- nyugati irányú alapfal csekély maradványát találtuk, melynek csak déli falsíkja volt meg jelentősebb sza­kaszon. Ezt az alapfalat az 1968-as dokumentáció­ban nem tüntették fel, s nem tesznek említést róla. A traktus udvari (keleti) fala e fal visszabontása után épült annak alacsony maradványaira, nincsenek kö­tésben egymással. A nyugati traktus helyén tehát az alapfalak kö­zött az itt erősen lejtő és tagolt sziklafelszín mi­att, melynek legmagasabb pontja a barokk padló szintjén a helyiség északi szélénél van, vízszintes terepet csak feltöltéssel lehetett kialakítani. Az itt feltárt, 1968-ban visszatöltött kevert földben je­lentős mennyiségű kerámiatöredéket és állatcson­tot találtunk. A kerámia túlnyomó része jelleg­zetes, változatos díszítésű és formájú Árpád-kori anyag volt. Középső traktus Alapozások a középső traktus északkeleti sarkában A keleti traktusba vezető bejárat előtt korábban nem volt kutatás. Az osztófalon nyíló, egymás feletti ajtónyílások helyén a vár pusztulása során az osztó­fal teljes magasságában egy rés keletkezett, melyben az ajtónyílások rekonstrukciója a kávák és nyílások csonkjainak felhasználásával 2000-ben készült el. A földszinti bejárattól délre az osztófalhoz támasz­kodva áll a négyzetes alaprajzú újkori lépcsőpillér, mely az 1967-ben feltárt majd elbontott lépcsősza­kasszal egy újkori lépcső részét alkotta. Az északi falnál a bejárat előtt egy kisebb faltömb állt, melyet részben homokos újkori vakolat fedett és falazata a felső vár középkori falaival egyezett meg. A bejárat előtt nyitott 2003/7 szelvényünkben e faltömb padlószint alá visszabontott folytatását meg­találtuk. A fal tömb keleti síkja a felső vár keleti osztó­falától 1,8 m-re helyezkedik el, déli síkját az északi faltól 2,1 m-re találtuk meg (2., 14., 27., 30. ábra). A faltömb és a felső vár keleti osztófala közötti szakaszon az északi fal mentén egy keskeny kőala­pozás húzódik (14. és 27. ábra). Az alapozás falko­ronája kissé a részletekben megmaradt téglapadló síkja fölé emelkedik. Téglapadló részletek a fal­tömb, a lépcsőpillér és a bejárat közötti területen maradtak meg. A téglapadló alatt a bejárat előtt homogén, homokos, köves réteg feküdt (8. ábra). A bejárattól délre egy kelet-nyugati irányú keskeny kőalapozás került elő. A falkoronát a téglapadló alatti homogén, homokos, köves réteg fedte és et­től északra ez a réteg közvetlenül a sziklafelszínen feküdt. Délebbre azonban, a lépcsőpillér melletti keskeny sávban a téglapadló alatt ágyazóhabarcs ré­teg, az alatt hamus réteg, egy másik ágyazóhabarcs réteg, majd egy közvetlenül a sziklán fekvő vastag, sok leletet tartalmazó sötétszürke hamus szemét­réteg feküdt (8. ábra, F-F metszet). Ez a réteg, eset­leg a felette levő alsó ágyazóhabarcs is már biztosan behúzódott a lépcsőpillér alá is, a pillért a réteg tetejére építették. A bejárattól délre húzódó, ke­let-nyugati irányú keskeny kőalapozás az északi fal előtt álló faltömb visszabontott részének sarkáig húzódik, a vége hozzáépült ahhoz, és itt befordul dél felé, folytatása egy közel ugyanilyen keskeny, a lépcsőpillér nyugati széle alatt húzódó észak-déli irányú kőalapozás, melynek felszínén egy téglasor 393

Next

/
Thumbnails
Contents