S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Csirke Orsolya: A nemesvitai templom kora újkori temetőjének sírleletei
a kiképzéséhez használt anyagokkal kapcsolatban egyedül a szórványdarab ad biztos információt. Itt textillel bevont fakéreg adta a fejdísz alapját, a másik két esetben még ennyi adatunk sincs. Anyagvizsgálatra sajnos nem volt alkalmas a maradvány, ugyanígy a szövetre vonatkozóan sem tudtunk értékelhető adatot szerezni a bolygatásból adódó pusztítás és a rossz megtartás miatt. Formai és viselési mód alapján a nemesvitai párták a keskeny karika- vagy abroncspárták közé tartoznak. Ezeket a homlok közepén vagy a homlok felső harmadában vízszintesen elhelyezve hordták. Erre a régészeti ásatások megfigyelései, illetve néprajzi párhuzamok engednek következtetni. A díszesebb, szélesebb pártát általában a homlok közepén, míg a keskenyebb, könnyebb pártákat a homlok felső vonalában viselhették. A nemesvitai párták díszes, látható részei jól rekonst- ruálhatóak voltak. Sajnos a rögzítés módjával kapcsolatban nincs kapaszkodónk. A Veszprém megyei példákból (Kéttornyúlak; Veszprém, Szent László- templom7) kiindulva elképzelhető, hogy a szélesebb, gyöngyös-bogláros pártákhoz két oldalról egy-egy díszítetlen elem kapcsolódott. A megkötés módja is hasonló lehetett: vélhetőleg egy fémszállal sodrott zsinórral rögzítették, amelynek végein a 10. sírban előkerült csüngőkhöz hasonló záródás lehetett. Antropológiái vizsgálat egyedül a 6. sírból in situ kiemelt csontok esetében jöhetne szóba, ezzel szűkítve le a pártát viselő személy korát. A másik két esetben értékelhető csontmaradvány nem került elő. Az analógiákra (Szada, Tiszaörvény, Nagylózs, Veszprém),8 a szakirodalomban ismert viselettörténeti adatokra, illetve magának a temetőnek az időrendjére - amely ugyan kevés adaton nyugszik - támaszkodva a nemesvitai párták nem lehetnek későbbiek a 16. század végénél, illetve a 17. század első felénél. A felhasznált alapanyagok és a motívumkincs nagyfokú egyezése alapján feltételezhető, hogy a 6. sírból előkerült fejdísz és a veszprémi Szent László- templomban feltárt párta (33. a-b) ábra) ugyanazon mintakönyv alapján dolgozó mester és/vagy műhely terméke volt. 7 s. lackovits 1989, 38. 8 s. lackovits 1989, 38-39.; mójzsis 1984 196.; Horváth 1970 158-159. Megnevezés Párta Lelőhely Veszprém, Szent László-templom — múzeumi ásatás, 1937 SírszámLeltári szám 63.355.22a. Magasság 14 mm (boglárral együtt) Szélesség 25 mm Hosszúság 240 mm Átmérő Islóg: 7 mm Egyéb méret Boglár: 14x14 mm Kor 17. század eleje Anyag Ezüstözött réz, réz, üvegpaszta Leírás Lásd s. lackovits 1989, 38. A nemesvitai párták viselői a helyi kisnemesi családok tagjai közé tartozhattak. A település már a középkorban is nemesi falunak számított, egytelkes kisnemesek lakták.9 Aló. században a falut a török nagyon megszorongatta, több nemesi család menekült el békésebb területre, feladva egykori házát. 1700-ban mindössze öt nemes és néhány szegény zsellér élt csak Nemesvitán.10 A haj tűk szintén a női fej viselet részét képezték. A pártához hasonlóan ezek is inkább a fiatal lányok viseleti tárgyai közé tartoztak. A hajba vagy a hajat takaró kendő, illetve fátyol anyagába tűzték őket. A 15. századtól kezdődően része a női sírok mellékleteinek, de igazából a 17. században terjed el. A legegyszerűbb változat a kis, sima gömbös fejű hajtű, amely leginkább bronzból készült és a kontyba tekert hajat rögzítették vele. A nagyobb fejű, díszesebb haj tűk inkább a kendő, fátyol rögzítésére, díszítésre szolgáltak, de tűzhették egyszerűen a hajba is. A nemesvitai nemesi sírokban ezüstből készült hajtűket temettek el. Mivel mindegyik szórványként került elő, a pontos helyzetüket, ami a haj- és fejviselethez adna kapaszkodót, nem ismerjük. A 10. sír leletanyagából származó két ezüstpénz az egyetlen pontosan keltezhető tárgy a feltárás anyagában. Az említett sírnak érzékelhető foltja nem maradt. A kissé agyagos-löszös altalajon fekvő szétszórt csontok mellett feküdtek a pénzek, egymáson. 9 ila—kovacsics 1988, 305. 10 Ua. 240
