S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Csirke Orsolya: A nemesvitai templom kora újkori temetőjének sírleletei
Megnevezés Párta (32. a-b) ábra) ObjektumszámSírszám Szórvány - a sekrestye nyugati oldalán, a feltöltéshez használt barna rétegben EgyébMagasság 9 mm (rekonstruálható) — a boglárok nélkül Szélesség 34 mm (rekonstruálható) Hosszúság 185 mm (rekonstruálható) Átmérő Flitter: 9 mm; gyöngyök (fehér): 23 mm; gyöngy (kása): 5 mm Egyéb méret Boglár: 19x19 mm Kor 16. század második fele Anyag Ezüstözött rézdrót, üvegpaszta Leírás A fal alá benyúlva zöldes elszíneződésű koponyarészlet több kisebb töredéke került elő. A töredékek között, szétdúlt állapotban, a 6. sírban talált példányhoz hasonló, gyöngyös-bogláros párta maradványát találtuk meg. A tisztítás és restaurálás során nyilvánvaló lett, hogy a pártarészlet erősen korrodálódott, így kevés eredeti részlete maradt meg. A fejdísz hátoldalán textilcsík vagy kéregpánt maradványa mutatkozott, ami tartást és alapot adott a pártának. A széleken hullámvonal alakban fut körbe egy vékony ezüstszálból készített fonat. Belülről a keretet egy 8-as tagokból álló, szintén vékony ezüstszalag zárja le. A kereten belül üvegpasztából és feltekercselt ezüstszálból készített gyöngyös díszek szabályosan váltogatják egymást a széleken használt ezüstszál fonatból és üvegpaszta gyöngyökből készített boglárokkal. A közökben vékony flittereket varrtak fel, amelyeknek a tetején ezüstszálból apró tekercsek/spirálok voltak. A boglárokhoz, illetve a szegélyhez használt vékony drót ezüstből készült és feltehetőleg aranyfüsttel vonták be. Összegzés A szerkezetstabilizációs munkálatokhoz kapcsoló régészeti feltárás volumene nem tette lehetővé, hogy a nemesvitai templomra vagy a körülötte lévő temetőre vonatkozóan végérvényes megfigyeléseket tegyünk. A szonda jellegű kutatás tárgyi anyaggal egészíti ki a leginkább írott forrásokból, oklevelekből, periratokból, egyház-látogatási jegyzőkönyvekből kirajzolódó képet. A megtelepedésre utaló legkorábbi jelenségeket az 1. és 2. objektumok képviselik. A bontás során előkerült kevés leletanyag közül a kelta fibula keltezi mindkettőt: a kettős árkot és a mellette található cölöplyukat is. A foltok felszínén és az árok betöltésében talált őskori kerámiatöredékek szórvány jellegűek. A középkori templom előzménye a kutatóárkokban nem bukkant elő. Ugyancsak nem találtuk nyomát egy esetleges templom körüli, korábbi körítőároknak vagy -falnak. A vélhetőleg kisebb méretű középkori épület - amelyet idővel bővítettek, átépítettek - maradványai talán a jelenlegi templom belsejében keresendők. A templom átépítésével járó bolygatások az egykori rétegeket és az esetleges egymásra temetkezéseket is elpusztították, így biztos kronológiai sorrendet nehéz felállítani. A megmaradt viseleti tárgyak azt mutatják, hogy a mai templom nyugati-délnyugati sarkánál 16-17. századi sírokat ástak az altalajba. A sírok tájolása nyugat-keleti, a fő égtájakhoz képest minimális eltéréseket mutatnak. A kevés, de jellegzetes leletanyag közül kiemelkedik a három míves párta (részletes leírásukat lásd fentebb). A korabeli női fej viselet szabályai meghatározták a fejdíszek viselésnek rendszerét. A fejdíszek leggyakoribb (és legrégibb) típusa a párta volt, amely döntően a hajadonok viseletéhez tartozott - olyannyira, hogy az elhunyt fiatal lányokkal el is temették. A pártaviselet szabályaira, illetve magának a pártának a típusaira, formájára, viselési módjára és elterjedésére vonatkozóan nagyon gazdag történeti és néprajzi források, tanulmányok állnak rendelkezésre, így erre külön nem térek ki. A párta díszeit - az islógot, a gyöngyöket, a drótból és gyöngyökből készített boglárokat - vastagabb textilre vagy textillel bevont kéregdarabra, bőrre applikálták fel. A nemesvitai párta testének 239
