S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Kovácsné Kasza Katalin: A lovasi festékbánya kutatástörténete
hátratolták a jégkorszakba, több mint 10 ezer évvel a neolit bányák keletkezési ideje elé.7 Ez a megállapítás még helytálló volt az 1970-es, 1980-as években. Leletanyagok A tudományos publikáción túl, a vizsgálati eredményekről Vértes László két önálló kiadványban számolt be. Megállapításai szerint ezek az eszközök kettő kivételével mind a bányászok munkáját segítették. Ez a két kivétel - egy kőből és egy csontból készült lándzsahegy — az ősember fegyvereihez tartozott. A kő lándzsahegy értékesebb, hiszen alakja és kidolgozása teljesen megegyezik azon pattintott kova lándzsahegyekével, amelyek több, Magyarországon feltárt ősemberlelőhelyen kerültek elő, de legjellegzetesebb előfordulásuk a bükki Szeleta-barlang. A szakemberek a Szeleta-kultúra leleteinek tekintik a babérlevél alakú, lándzsahegy leleteket. Azt is tudjuk, hogy ezek az emberek a jégkorszak vége felé éltek, ők készítették a jellegzetesen kétoldali technikával8 készült, babérlevél alakú lándzsahegyeket, amelyeket vadászatra használtak. Az ekkor élt emberek az élelmet vadászattal, halászattal és gyűjtögetéssel szerezték meg. Fontos fegyver volt a kőből készített lándzsa és a csont végű hajító gerely. Csak valószínűsíthetjük, hogy az íjat, a nyilat még nem ismerték.9 A másik, fegyverhez sorolható eszköz egy agancsból csiszolt, hengerded keresztmetszetű csont lándzsahegy. Vértes szerint ez is egyértelműen a Szeleta- kultúra emberéhez tartozó, illetve rá jellemző eszköz. E két tárgy segítségével a lovasi leletet biztosan el lehetett helyezni a jégkori ember kultúrái között - írja Vértes. Meg lehetett határozni, ki lehetett jelölni a helyét, keletkezésének időpontját a jégkori ősember közel félmillió éves fejlődési útján.10 A faunában volt kőszálikecske-, ló-, taránd- (rénszarvas-) és vaddisznócsont is.11 A legtöbb lovasi eszközfajta analógia nélkül áll a paleolidkumban.12 A 7 vértes 1969,12.; Hum 2001, 26. 8 vértes 1965,156. 9 Uo. 13.; Hum 2001, 26-27.; b. thomas 1975, 2., 36. 10 vértes 1965,13; hudi 2001, 27-28. 11 vértes 1965,156. 12 Uo. 156. bányászeszközök szemrevételekor, vagyis az 1950-es években még úgy vélték, azok a legjellegzetesebbek, amelyeket az óriásgím könyökcsontjából, azaz sing- csontból és ulnából készített az ősember.13 Az akkori vizsgálatok az állatcsontokat óriásgímnek, latinul Megaloceros giganteusnak, a jégkorszak hatalmas testű szarvasféléjének határozták meg. E szarvas méreteire jellemző, hogy lapátszerű agancsának két legtávolabbi vége között a távolság elérhette a 4 métert is. Ez a szarvas faj kipusztult még a jégkorszak vége előtt. Európában, Írországban leltek csontjaira jégkori tőzegrétegben. Magyarországon a barlangokban feltárt és megtalált csontanyagban is megtalálhatóak. A lovasi lelőhelyen a legtöbb eszközt az óriásgím csontjából készítették. „Ezt a szarvasfajt Magyarországon eddig nem ismerjük a Würm V2-interstadiálisnál fiatalabb rétegből” - írta Vértes László 1965-ös tanulmányában. Egyes könyökcsontból készített, bányászáshoz használt eszköz mérete a 30-40 cm hosszúságot is eléri. A csont ízületi fejét, néhány vágással oly módon alakították át, hogy az tenyérbe illően megfogható legyen. A végére kerekded munkaélt faragtak, és a mindennapokban, mint csákányt használhatták. „Az óriásgím singcsontjának alsó vége hozzánőtt az alkar másik csontjához, az orsócsonthoz. A Lovason élő jégkori ember úgy hosszabbította meg vájóeszközét, hogy az orsócsontból is hozzá fűrészelt egy megfelelő darabot a singcsont végéhez. ”H A bányászathoz használt eszközök egy része egyértelműen kétkezi munkára alkalmas, de vannak olyan eszközök, amelyek csak egykezesek. Előfordul olyan eszköz is, amit kifejezetten balkezes ember használt. Az egyik bányaeszközt díszítették: a vájóeszköz markolatán vonalakból rótt geometrikus díszítés látható. Gyakoriak az óriásgím csökevényes lábközépcsontjából faragott árak, bordákból, csöves csontokból és agancsból készült hegyes, éles szerszámok, amelyek mind töb- bé-kevésbé laza festékanyag vájására, kitermelésére alkalmasak. Az egyedül álló csontanyagot radiolarit szilánkok egészítik ki. Ezeket a megmunkált tárgyakat, nem lehet határozott típusokhoz sorolni.15 „Ezek az eszközféleségek - a babérlevél alakú lándzsa13 Uo. 156. 14 Uo. 156. 15 vértes 1965,156. 10
