S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

CSIRKE Orsolya: Római kori lelőhelyek Oskű határában

felében inkább csak egyes útszakaszok bizonyíthatók." Savariából, mint a tartomány kiemelkedő jelentőségű városából már a korai időktől vezetett út a határvidék stratégiai pontjaihoz, többek közt Aquincumba." A Savaria-Aquincum útvonalon Savaria-Mestrianis-Mogentianis-CaesarianaOsonibus-Floriana-Aquincum településeket említ az Itinerarium Antonini nevű római útikönyv, de az egyes állomások azonosítása napjainkig kérdéses. 4" Az út Savaria után nem sokkal kettéágazott. A délkeleti ág a Somló- hegytől keletre érte el a Bakonyt és megközelítőleg a mai 8-as főút vonalában, a mai Oskü körzetében futott Aquincum irányába.

4

1 II. A felszíni nyomok alapján az Oskü melletti aranyoskúti és bántapusztai lelőhelyeken, egymástól alig néhány kilométer távolságra fekvő, a közeli forrásokat körbeölelő római kori településeken intenzív élet folyhatott a kora császárkor idején, felszíni leletanyag alapján egészen a Kr. u. 3. századig. Sajnos, az egykori ősgyepet a téeszesítés során részben feltörték, és a folyamatos talajművelés ma sem kíméli az aranyoskúti lelőhelyet. A megyei régészeti lelőhelyek állapotának figyelemmel kísérésében lelkes és a régészeti örökségünk védelme iránt elkötelezett munkatársak segítik a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóságot. így történhetett, hogy 2007 januárjában értesült a múzeum arról, hogy a fenti területen faragott köveket forgatott ki az eke. (22-23. ábra) A beszállított töredék alapján egy esetleges római kori sírkert előkerülését feltételezték. Ezt a feltételezést erősítette a korábban a múzeum gyűjteményébe került, a szomszédos aranyoskúti lelőhelyhez kötődő szarkofágfedél, illetve síremlékhez tartozó portréfej is. A kérdéses terület vizsgálata mindenképpen indokolt volt, de az anyagi feltételek hiányoztak a kutatáshoz. 2008-ban lehetőség nyílt, hogy Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vis major keretének terhére hitelesítő feltárást végezzünk, dr. Palágyi Sylvia konzulensi támogatásával.

4

2 (24. ábra) A kutatásra egy 30 x 30 méteres területet jelöltünk ki, ahol szondázó módszerrel a lelőhely kiterjedését, jellegét és pusztulásának mértékét kutattuk. Mivel a terület korábban szántóként volt használatban, számítottunk a régészeti emlékek nagyfokú bolygatottságára. Összesen 16 darab kutatóárkot jelöltünk ki: a 2 méter széles és 33 méter hosszú kutatószelvényre merőlegesen további 8 darab, 10 méter hosszú és 180 cm széles szondaárkot húztunk. Az ásatás második felében, az információk kiegészítésre, további 7 darab, kisebb szondát nyitottunk. Az árkokban egy 20,5 x 16,2 méter alapterületű, öthelyiséges kőépület bontakozott ki, rendkívül közel a felszínhez. (25-26. ábra) A felszíni, kevert rétegben újkori eltört ekevasast is találtunk az egyik kőfal közelében a földben. (27. ábra) Valószínűsíthető, hogy a művelés során, az érzékelt nehézségeket kiküszöbölendő, egyszerűen kerülték az épült környékén a mélyebb talajművelést. Ezt támasztja alá, hogy a feltárási területen halomban állt a tört kő, amely korábban a szántás során került felszínre és utóbb itt gyűjtötték össze. Az ásatás megkezdése előtt így egy félnapos munkát jelentett a kissé bozótos, kőkupacos terület megtisztítása. Az épület felmenő falai, egy-két rövid szakasz kivételével, teljesen hiányoztak, gyakorlatilag az alapozást sikerült csak feltárnunk. A falak mérhető magassága 16-70 cm között változott, az alapozás aljától számítva. (28-29. ábra) Az épület főfalait mélyebben alapozták, de ezeknek is a legalsó, 2-3 kősóra maradt csak meg. (30. ábra) A köveket itt legalul még egyszerűen földbe döngölték és csak a feltáráskori legfelső sorban kezdtek el meszes-kavicsos, sárgásfehér habarcsot használni az építkezéskor. Az osztófalak esetében csak egy kősornyi alapozás került elő, részben földbe rakva, részben habarccsal megerősítve. (31. ábra) Az 5. helyiség, délkeleti zárófala esetében észlelhető volt falváltás. A szelvénybe eső falszakasz északkeleti felében még szakszerűbb kivitelezésű, a tetején is jelentkezett az említett habarcsnyom. Az 1. számú helyiség sarokpontjától 80 cm-re délkeletre azonban már lazább szerkezetű, földbe rakott 3

8 TÓTH 2003, 219. " TÓTH 2006, 64. 4

0 TÓTH 2006, 77. 4

1 TÓTH 2003, 219. ' LDM Adattár 19876-2009. A munkatársak Kiss Róbert (régésztechnikus) és Molnár Jenő (rajzoló) voltak. A helyszínrajzot és a kocsidísz rajzát Molnár Jenő készítette. 49