S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

CSIRKE Orsolya: Római kori lelőhelyek Oskű határában

szakaszként futott tovább az említett falrészlet, ugyanakkor az alapozási mélység nem változott. A falak szélessége igen széles skálán mozgott. A főfalak megmaradt felmenő szakaszai átlagosan 60-70 cm szélességitek voltak, azonban az épület déli sarkain, illetve a délnyugati oldalakon drasztikusabb falszélességet mérhettünk: a 2. helyiségben 80 cm, míg a 3—4. helyiségben 90-100 cm-t is elérte a mérhető falszélesség. Az épület egy időszakosan élő patakmeder mellett található, amely a római időszakban bővebb vízellátású lehetett. Elképzelhető, hogy vizenyősebb területen szükséges volt a patak felőli oldal megerősítése az építkezés során. A falakon sehol nem találtunk vakolatnyomot, illetve a törmelék között sem került elő vakolatmaradvány. Az épületen kívüli járószint a törtkővel és tegulatörmelékkel kevert, barna réteg aljával egyezett meg. Mivel a parcellarészt a masszív falak és az intenzív törmelék miatt nehéz volt szántani és ezért inkább kerülték, az épület közvetlen közelében észlelt téglás-köves omladékréteg sok helyen, kevés bolygatástól eltekintve, eredeti helyén került elő. A lezuhant tetőfedő téglák, több esetben egymásra rétegződve, kis időkapszulaként, lényegében bolygatás nélkül láttak napvilágot újra. (32. ábra) Az épületen belüli járószintet nem lehetett egyértelműen megfogni. A falak mentén felhalmozódott omladék alatt barna, szemcsés réteg jelentkezett, amely már átmenet volt az altalajjal. Ennek a barna rétegnek a felső részén, az omladékréteg alatt, került elő a leletanyag túlnyomó hányada. A 2. helyiségen belül, a törmelékréteg alatt vékony, fehér murvás réteg jelentkezett, amely kelet felé kissé mélyült, és egy szakaszon megfigyelhető az 1. helyiségen belül is. Ez a réteg az 1. helyiségfal zoklijának a tetejéhez fut be. (33. ábra) A többi helyiségben hasonló réteg nem jelentkezett. Szilárd padozatra utaló nyomok, padlótégla töredéke, terrazzo-törmelék, vagy -maradvány nem került elő. A megfigyelések és a leletanyag alapján az épület tekintetében egy építési periódussal számolhatunk. Az 5. helyiség délkeleti zárófalánál leírt anomália esetleg utalhat arra, hogy egy kisebb hozzáépítés, toldás nem zárható ki mégsem. A gazdag leletanyag nagy része Kr. u. 2-3. századi kerámia, köztük tároló-, tálaló- és főzőedények töredékei, amelyek javarészt az épület 1-2. helyiségéből kerültek elő. (34-35. ábra) Az edények között nívós, Kr. u. 2. századi, itáliai terra sigillata töredékeket is gyűjtöttünk. A jó minőségű, de általánosnak tekinthető kerámiaanyag mellett az 1. helyiség északkeleti sarkában egyedi leletanyagot is találtunk. (36. ábra) A falsarokban üvegedény töredéke, egy bronzhüvelybe foglalt vadkanagyar, egy bronzból készült, precíz kidolgozású, tengeri vagy folyami istent ábrázoló kocsidíszt (37-38. ábra), valamint több, Kr. u. 2.-3. századból származó érme, köztük ezüstpénz is, került elő. A feltárás során mind a tetőtörmelékben, mind a törmelék alatti barna, murvaszemcsés rétegben találtunk pénzleletet. A leletanyaghoz több vas, bronz, illetve üvegtöredék tartozik, valamint mécsesek és gyöngyök. A törmelékben levő kőanyag döntő része tört kő, de több olyan, épületelemnek számító töredéket is gyűjtöttünk, amelyen megmunkálás nyoma észlelhető. A szórvány anyag részét képezi egy faragott oszloptöredék is. A kőépületen kívül a vizsgált területen semmilyen egyéb régészeti jelenséggel nem találkoztunk. Az altalaj, az épületen kívüli szakaszokon észak/északkelet felé sárgásbarna-sárga, erősen márgás, kemény agyag formájában, 30-50 cm között jelentkezett. A falakat, az árkok visszatakarása előtt geotextillel lefedtük. A falak állapota stabil volt, ezért nem volt szükség kiegészítő megerősítésre. Az ásatás lezárulása után mind a tulajdonossal, mind a bérlővel sikerült megállapodnunk a feltárt épület feletti terület művelés alóli kivonásáról, megelőzendő az építmény további bolygatását. III. A kutatási program következő szakaszaként 2009-ben elvégeztük a Budapesti Corvinus Egyetem, Firnigl Anett vezetésével dolgozó, tájrendező és kertépítő szakos hallgatóinak közreműködésével'

1' a lelőhely környezetének geofizikai felmérését. Ezzel a lelőhelyünk kiterjedését, intenzitását illetően kerestük további támogató információt, illetve tágabb megközelítésben a közeli aranyoskúti, római kori településsel való kapcsolatára is igyekeztünk fényt deríteni. Külön megköszönöm Firnigl Anett és munkatársainak a segítségét és a geofizikai mérés eredményeinek felhasználását. 50