S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

KISS Gábor Iván: A városlődi keménycserépgyár edényjegyei a Mayer korszak kezdetétől a gyár megszűnéséig

hátrányos helyzetben volt, amit az előzmények szinte teljes hiánya mellett a korábbi évtizedekben a központi hatalom tudatosan konzervált. A 70-es években azonban újra indulnak az iparkiállítások, először a megyékben, majd országos szinten is. Az 1877-es Veszprémi Munkakiállításon a városlődi gyár - pontosabban a tulajdonos unokaöccse, Mayer Béla - elismerő oklevelet kapott. 1878-79ben a városlődi üzem lassú fejlődésnek indult. Az éves termelési érték ekkor 30.000 Ft-ra tehető, melyet a soproni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint 40 dolgozó állított elő. Az értékesítés elsősorban a saját budapesti, győri és soproni lerakaton keresztül történt, valamint vásározók közvetítésével a környéken, főleg Veszprém és Fejér megyében. Mayer György 1 884ben társas viszonyba lépett Fáng Mihály budapesti kereskedővel, ezzel a Mayer család tulajdonosi időszakának első, önálló periódusa lezárult. Viszonylag könnyű helyzetben vagyunk, amikor a gyár 1866-1918. közötti időszakának jegyeit vizsgáljuk, hiszen ebben a tulajdonosi struktúrát tekintve négy periódusra bontható korszakban alapvetően négyféle típusú, a Mayer nevet is tartalmazó jegy-csoportot különböztethetünk meg, melyek közül - az első: a MAYER G. VÁROSFŐD jelzés, - a második: a FÁNG ÉS MAYER VÁROSLŐD jelzés változatai, - a harmadik: a MAYER VÁROSFŐD jegy-csoport, - a negyedik: a MAYER BÉLA jegy különféle variánsa. Problematikusabb a csak helységnévvel jelzett tárgyak csoportja, de erről majd később. A Mayer korszakot elsőként a MAYER G.(yörgy) VÁROSLŐD jegy képviseli. Vitán felül áll, hogy ezt a jelzést csak abban a periódusban használhatták, amikor Mayer György egyedüli tulajdonosként maga vezette a gyárat. A jegy leírása: egyenes, kétsoros, benyomott MAYER G. VÁROSLŐD, csupa normál nagybetűvel, a G betű után ponttal. A helységnév betűmagassága a névnél valamivel kisebb. A jegy mellett található egyéb jelzések: gyakran benyomott arab számok és nagybetűk Méret: 20 x 10 mm, 39 x 13.5 mm Az alkalmazás időszaka: 1866-84. Jele: VL 1. MAYER 6. VÁROSLÖD A jegy alkalmazásának korábbi időszakához kapcsolhatóak azok a rendkívül egyszerű tárgyak, többnyire tányérok, melyek bécsi előképeket, idéznek, közepükön az ún. bécsi rózsával. Szinte valamennyi magyar gyárnál találunk erre e korból analógiáit (1. ábra). Az észak-magyarországi gyárak mindegyikében, már jóval a 60-as évek előtt alkalmazták azt a legegyszerűbb, kis pöttyökből építkező virágmintát is, melyre szintén találunk példát a városlődi gyár termék-palettáján (2. ábra). A gyár munkásságára a 19. században végig jellemző a sötét tónusú, erős színek használata, a sötétkék rajzolat és kontúrozás. A leggyakoribb e gyárnál is a virágos kompozíció, csokorban, füzérben, vagy szálankénti ábrázolással. A virágos dekoráción belül külön csoportot képez Városlődön a többi gyárhoz képest lényegesen gyakrabban feltűnő aszimmetrikus kompozíció (3. ábra). Festési stílusuk a levelek és virágok megformálása több olyan egyéni ízt vonultat fel, mely a tárgyak többségét a jelzés vizsgálata nélkül is városlődiként teszi azonosíthatóvá. A gyár legelterjedtebb tárgytípusa - legalább is a 19. században - a tányér, tál, kerek tálca. Gyártói népszerűsége nem véletlen, ez a három tárgytípus adja a legnagyobb dekorálható sík felületet, s ez jelentősen könnyíti a festők munkáját. E tárgyak festése természetesen a mérettől függően gazdagodik, és összességében elmondhatjuk, hogy más gyárakkal összehasonlítva szertelenebb, gazdagabb, néha kicsit zsúfoltabb, jobban törekszik a dekorativitásra, szándékosan kevésbé ügyel a természethííségre, jobban stilizál és elvonatkoztat. Az 1870-es évek végére a városlődi üzem már sikeresen szerepelt kiállításokon, vásárokon, ahol természetesen a termékeiket reprezentáló legkiválóbb darabok kerültek bemutatásra. Ilyen lehetett a két kakassal és vadrózsákkal díszített tál, melyek párdarabok (4-5 ábra). (A virágok mellett a házi szárnyasok - elsősorban kakasok és tyúkok voltak a városlődi festők kedvencei.) Ezekkel a dísztálakkal valóban ki lehetett állni a nagyközönség elé. Festésük ugyan naturalisztikus, de dekorativitásra törekvő. A téma zsáner-szerű - de azért az életből ellesett - a beállítás és festés megfigyelésen alapszik. Az egyik tál ábrázolásában talán még egy kis humor is megbújik, a felső kakas mintha egy „ki, ha én nem" pozícióban terpeszkedne a kerítésen, figyelve a hatást földön álló társán. (A kakas a magyar hagyományokban az úrhatnámság, az uralkodási vágy és az önteltség megszemélyesítője.) 211