S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)
KISS Gábor Iván: A városlődi keménycserépgyár edényjegyei a Mayer korszak kezdetétől a gyár megszűnéséig
bent jár a Mayer időszakban, de a szerző nem ismer jelzést Városlődről, sent a kezdeti Zichy-féle időkből, sem ifjabb Mayer György akkor már 13 éves városlődi működéséből. Időben ezt követi (1896) a Pallas Lexikon' kétoldalas edényjegy táblázata, a magyar agyagáruk gyári bélyegeiről. A szócikket Petrik Lajos írta. Itt már az illusztrált negyven jelzésből kettő Városlődöt képviseli, egyik a Zichy Domokos korszak eddig egyetlen ismert edényjegye, a másik egy kétsoros MAYER VÁROSLŐD jelzés. A máig publikált legjobb jegykönyv, Csányi Károly 1954-ben megjelent munkája 4, nyolc városlődi jelzést ismertet, a jegyekhez tartozó kormeghatározás azonban hiányos, és részben téves. Grofcsik János, a városlődi gyár egyik legavatottabb ismerője Reichard Ernővel írt könyvében' öt gyári jegyet mutat be, többé-kevésbé pontos kormeghatározással, bár némileg hiányosan. P. Brestyánszky Ilona kerámia könyvében'' kilenc városlődi jelzést közöl, sajátos rendszerben, kormeghatározás nélkül. Katona Imre összefoglaló művében kilenc városlődi jegyet gyűjtött össze, korban csak részben helyesen elhelyezve. Mindenképp külön említendő meg Molnár László, aki az írásunkban is taglalt korszak városlődi gyártörténetét cikkében 8 részletesen feldolgozza, egyben nyolc olyan jelzést bemutatva, melyek közül 2-3 korábban még más publikációban nem szerepelt. (Jelen tanulmány történeti összefoglalója elsősorban erre a munkára épül.) Összességében leszögezhetjük, hogy a városlődi gyár edényjegyeinek eddigi feldolgozása rendkívül hiányos, számos időbeli tévedést tartalmaz, és egyetlen szerzőnél sem találunk a jelzések méretére, sőt gyakran még a jelzés technikájára sem utalást. A Mayer korszak Városlődön A városlődi manufaktúra első időszakának történeti feldolgozása - Mayer J. György, Zichy Domokos püspök és Magyar György tulajdonlásának időszaka - még kevéssé feltárt, ezért most e periódus ismertetésével nem foglalkozunk. Az ebből az időből származó tárgyak száma csekély és nehezen felderíthető, így a használt jelzések megfelelő feltérképezése sem történhetett még meg. A városlődi kőedénygyár új korszaka 1866-ban kezdődött, amikor ifjabb Mayer György pápai üzemét megszüntetve, azt Városlődre telepítette át. Korábbi üzemének felszerelését is átszállíttatta, ami technológiai előrelépést jelentett a városlődi gyár meglévő, kezdetleges felszereltségével szemben. Az első években a termelés szerény keretek közt folyt, az üzemben mindössze egy korongos, két égető, öt festő és tizenöt napszámos dolgozott. A gyártáshoz a tűzifát és a nyersanyagokat a környékről szerzték be, ahogy Mayer már korábbi működése során is innen, a városlődi határból hozatta azokat Pápára. A termelés továbbra is manufakturális keretek közt folyt, ami általánosan jellemző a korabeli magyarországi viszonyokra. Az ebben az időszakban készülő edények követik a korszak hazai tematikáját, különösebb sajátosságokat nem mutatnak. A máz feletti, majd máz alatti virágos - többnyire rózsás - tányérok, tálak közeli rokonságban vannak az ekkortájt készülő hollóházi, telkibányai, apátfalvi edényekkel. A városlődi termékek népszerűsége a Dunántúlon a 60-as évek vége felé egyre nőtt, hiszen a pápai és a tatai gyár bezárásával megszűnt a népies stílusú kőedénygyártás regionális konkurenciája. A termelés szerény felfutásának jele, hogy sikerül Pesten is lerakatot nyitni. Az 1870-es években, majd a nyolcvanas évek elején is - kényszerűen igazodva az általános pangáshoz - a termelés és a munkáslétszám is visszaesett, a gyár csak vegetált. Ennek fő oka az országba olcsón, dunai hajókon, minimális szállítási költséggel beözönlő cseh és osztrák kőedény, valamint az ugyanonnan érkező - sokszor selejtes - porcelán. A Kiegyezés után csak lassan indult be a magyar ipar tudatos támogatása, részben kormányzati szinten, részben az Iparegyesület közreműködésével. A magyar ipar a Monarchián belül rendkívül ' PETRIK 1896., 3 tábla. 4 CSÁNYI 1954., XXXII. tábla 733-739., 741. szám. 5 GROFCSIK-REICHARD 1973., 285-286. ' P. BRESTYÁNSZKY 1976., 1798-99, 1940-41, 1947, 2730-31, 2871. 7 KATONA 1978., 258-259. 8 MOLNÁR 1971., 275-302. 210
