S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)
DOHNÁL Szonja - KÁKONYI Anna: Államosított műtárgyak a Laczkó Dezső Múzeumban. I. Egy Veszprém megyei művészetpártoló család
államosított műtárgyat tartunk nyilván, hanem az a kérvény is, amelyet Vajkai a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályának írt, és amelyben egy külön iparművészeti szakleltárkönyv küldéséért folyamodik." Az előírások szerint már egyébként sem használhatták a régi, közös leltárkönyvet, az új szakág nyilvántartását viszont különösen az indokolta, hogy az 1952. évi 4. törvényerejű rendelet végrehajtásával - ahogy ő fogalmaz - „jelentős mennyiségű bútor- és egyéb iparművészeti anyag" került a múzeumba 5 4 Az iparművészeti gyűjtemény esetében elmondhatjuk, hogy első áttekintésre valóban a művészi igényű technikával és kivitelezéssel előállított használati tárgyakat ítélték megőrzésre érdemesnek, köztük fegyvereket, bútorokat, porcelán, bronz és réz dísztárgyakat, órákat, lószerszámot. A tárgyegyüttest közelebbről megvizsgálva azonban inkább egy olyan vegyes tárgyhalmaz képe rajzolódik ki, amely az egyértelműen más típusú gyűjteménybe sorolható műtárgyak leválasztása után maradt. A leltározás folyamán feltehetően a meglévő nyilvántartási szokás és gyakorlat valamint a néprajzos muzeológus Vajkai tudományos szempontjai szerint a néprajzi gyűjteménybe kerültek a kor szakmai irányelvei alapján a gazdálkodás, halászat, vadászat...sth. témaköréhez sorolható vagy népművészeti értékkel bíró tárgyak. Függetlenül attól, hogy ez a fajta kategorizálás a tárgyak eredeti kontextusa alapján - egy főúri lakhely tartozékaiként illetve gyűjteményi darabjainként értelmezve őket - nem feltétlenül lenne indokolt. A festmények a képzőművészeti, egy római kori bronzmécses pedig a régészeti szakág nyilvántartásába és kezelésébe került. 5 5 Maradt ezek után csaknem 600 - nem ritkán személyes jellegű használati és dísztárgy, viseleti darabok, lakástextil és bútorok, különböző iparművészeti alkotások. Az iparművészetiként nyilvántartott, de inkább vegyesnek tekinthető műtárgyegyüttes - a tárgyak funkcióját tekintve - mintegy negyede viselet és lakástextil (14% és 11%), egytizede bútor, körülbelül egyötöde (22%) lakásdísz és dísztárgy, hasonló arányban (23%) asztali szerviz, csekély része (1%) fegyver és lószerszám (3%) és nagyobb számban (16%) egyéb berendezési és használati tárgy. A textíliák között megtalálhatók a nemesi életforma jellemző viseleti darabjai és kiegészítői: díszmagyar öltözet ékszerei 5 6 - a teljes viselet nem került be a múzeumba legyező 5 7, női ruhaderék a 19. század végéről", utóbbit feltehetően idősebb gróf Pejacsevich-Mikó Endréné (sz. 1880.) viselhette. Figyelemre méltó egy szép kivitelű zsinóröv, amely két réteg, hat csoportba összefogott, zöld és szürke selyem zsinórkötegből áll, amelyeket aranyozott ezüst flitterrel és bouillonnal díszített gyűrűk fognak össze. 5" Aranyozott ezüstfonalból készült zsinórjáról két, flitterrel és bouillonnal díszített bojt lóg le. Az öv eredeti tulajdonosáról, viselőjéről nem maradtak adataink. Kivitele és a zsinórövek - mint a férfi díszviselet jellegzetes kiegészítői - fejlődése alapján 18. századi eredetűnek tekinthető. A Pejacsevich-Mikó család történetéhez és minden bizonnyal az erdélyi Mikó-ághoz köthető az az 1790 körül készült tarsoly, amelyet az Erdélyi Nagyfejedelemség címere díszít. 6" A selyembársony alapú tarsoly a széleken flitterrel gazdagon díszített, a címer flitterrel és bouillonnal hímzett. A koronás címerpajzsban kitárt szárnyú sas, két oldalán a nap és a hold, alatta hét vár. A korona és a címer alsó része aranyozott ezüstfonallal, a várak és a címer felső sávja ezüsttel hímzett. Elképzelhető, hogy a tarsolyt a Mikó család egyik tagja viselte a II. József császár halálát követő nemzeti öntudatra ébredés időszakában, a Szent Koronát Bécsből Pozsonyba kísérő erdélyi bandérium tagjaként."' 5 3 LDM Múzeumtörténeti Adattár 11034 (iktsz.: 291/1953.) 5 4 LDM Múzeumtörténeti Adattár 11034 (iktsz.: 291/1953.) Természetesen már korábban, Laczkó Dezső idejében is kerültek be iparművészeti igénnyel készült műtárgyak a múzeum gyűjteményébe, amelyek először a vegyes típusú anyagot gyarapították, majd később leltározták át őket az iparművészeti nyilvántartásba. " A leltározás elnagyoltságát példázza az is, hogy egy régészeti jelentőségű Osiris-szobor viszont maradt az iparművészeti gyűjtemény nyilvántartásában. Ld. Pető Mária tanulmányát: PETŐ 1965., 91-96. 5 6 Övek, boglár és lánc: LDM IGy 53.3.376.1-5. és 53.3.376.12-14. 5 7 LDM IGy 53.3.181. 5 8 LDM IGy 53.3.9. 5 9 LDM IGy 53.3.254. 6 0 LDM IGy 53.3.299. 6 1 Rainer Pál meghatározását ld. TÓTH G.-SCHLEICHER (szerk.) 2003., 70. 190
