S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

PILIPKÓ Erzsébet: A nemzeti emlékezés motívuma Ányos Pál költészetében

lépésével (1780) élénk érdeklődéssel követi a kül- és belpolitikai viszonyok alakulását. II. József saját elhatározásából lemondott a koronázásról és az ezzel járó eskütételről. Emiatt nevezte el Ányos Pál „kalapos királynak," amely ragadványnév a köztudatunkba is beépült. II. József szekularizációs" rendelete 1782 januárjában jelent meg, amelynek értelmében a nem tanítással, gyógyítással vagy tudománnyal foglalkozó szerzetesrendeket - mintegy 140 kolostort - feloszlatott. A magyarországi pálos rendnek a tevékenységét

4 - bár voltak iskoláik, filozófiájuk Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás tanaira épült II. József nem találta „hasznosnak", ezért szekularizálta a vagyonát. A rendeletet követően a zobori kamaldoli kolostorban hamarosan meg is jelennek a császári biztosok, s lefoglalják azt, a rendtagokat pedig szélnek eresztik. Ányos szemtanúja volt ennek pusztításnak, hiszen a nyitraelefánti kolostor szomszédságában történtek ezek az események, s zaklatott lelkiállapotban megírja „A kamaldolensisek pusztulásáról" c. versét. A költeményben mintegy végigsöpör egy irtóztató fájdalommal átitatott harag, s szitkok sokaságát szórja a szerinte törvénytelenül uralkodó II. Józsefre, aki szabadságunk megtiprója („Ama szent neveket: szabadság! - békesség!... Nem ösméri hazánk, miolta pálcáját Bitangolja József, de nem koronáját") és törvényeink megszentségtelenítője („Nem érzi felszentelt Törvénnek erejét..."). Végtelen szomorúság tölti el rendtársai kiűzetésén, az értékek pusztulásán: Szentelt épületek pusztasággá válnak, Világi kezekre a jószágok szállnak ... Nem hangzanak már most hosszú énekléssel Zobornak teteji, hol a békességgel Szövetkezett lelkek szent sóhajtásokban Töltötték napjokat gondolkodásokban. Magános férfiak széllellkergettettek, Hagyott jövödelmek bitang kézre mentek Elmentek! Otthagyták kívánt hajlékokat, Melyekben most lelik vadak szállásokat Ezt a verset követte aztán legismertebb költeménye, a Kalapos Király. Tulajdonképpen töredékben fennmaradt vers, amelyet az utókor nevezett el a benne található Kalapos Király elnevezés után, s napjainkig így emlegetjük. Ez a lágy hangú, szentimentális poéta eddig ismeretlen hangon fakad ki az erőszakos, a nemzetet jogaiban és önérzetében megtipró II. József ellen, aki ígéretét megszegve nem koronáztatta meg magát, így mentesülve elődei és a rendek egyezségeiből származó kötöttségeitől, aminek következtében önkényes elképzelései szerint alakíthatta az államberendezkedést, lábbal tiporva a magyar alkotmányt és a vallási törvényben előírt jogokat. A költeményben olyan indulatkifejező elemekkel, a nyelvi agressziónak olyan eszköztárával találjuk magunkat szemben, amelyet majd csak Petőfi lírájában tapasztalhatunk meg ismét. Ányos a császárt kegyetlen zsarnoknak, népe gyilkosának nevezi, aki hálátlan és semmibe veszi a magyaroknak a Habsburg-trónért hozott áldozatait. („Gyilkossá népednek, nem pediglen attya. Ez a hálaadás oly szent hivségünkért, Házadért kiöntött számtalan vérünkért?") Hivatkozik régi szokásainkra, törvényeinkre, amelyek szerint királyaink legitimitásukat csak akkor nyerték el, ha Szent István koronájával megkoronáztattak, s ezért elődei minden áldozatot kész voltak meghozni. („Iszonyú hatalom! - még ez nem volt nálunk, Hogy korona nélkül lett volna királyunk. Mátyás, hogy nem talált koronát magának, Tűzzel, vassal rohant Fridrik kastélyának.") A költő szerint nemzeti megmaradásunk fontos kritériuma a hagyományaink ápolása, a törvényeink megtartása. Ányos felismeri Ausztria ármányát, kétszínű politikáját, amely nemzetünk boldogulásának egyik legfőbb akadálya, s haraggal tölti el ez az álságos magatartás: „Ha megszorul, földig megalázza magát, Orzőangyalának nevezi jobbágyát, De ha szerencséjét jobb karba szemlél, Csaknem félistennek lenni magát véli." Ugyanakkor látni kell, hogy a költő a nemzet fogalmát leszűkíti a nemességre és a katolikus egyházra. Felrója a császárnak, hogy pórázra fűzi nemest jobbágyával, " Http://hu.wikipedia.org./viki/szekularizáció. 5

4 Http://hu.wikipedia.org./viki/Magyar_Pálos_Rend. 5

5 Az idézetet a Jankovics- Schiller-féle Ányos-összeállításból vettem. JANKOVICS-SCHILLER 2008., 71-72. A versről Gellért Jenő a következőket írta: „S habár az egyoldalú katholikus felfogás sajátos színt kölcsönöz is művének, a hang merészsége, mellyel a hű hazafi az alkotmányt és koronát mellőző fejedelmet megtámadja, a meggyőződés ereje, mellyel Krisztus egyházának igaz fia szembeszáll a hitehagyott, liberális uralkodóval, s végre tiszta és önzetlen szeretete, mellyel a jogtalanul sújtott, szegény szerzetes társait védelmébe veszi, páratlanná teszik e költeményt irodalmunkban." GELLÉRT 1895., 68. 171