S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

PILIPKÓ Erzsébet: A nemzeti emlékezés motívuma Ányos Pál költészetében

s ezzel megtámadja a rendi alkotmányt, illetve, hogy gyakorlást ad hibás vallásoknak, azaz elismeri a protestánsok egyenjogúságát. Ányos ezen megnyilatkozásai származásából és neveltetéséből fakadnak, illetve megfelel a 18. század hagyományos politikai felfogásának. Az elmúlt több mint 2 és fél évszázad alatt Ányosnak ezt a legnépszerűbb versét irodalomtörténészek hosszasan elemezték, értelmezték. Egyesek szerint a költőt, mint ősi nemesi család sarját, sérthették II. József demokratikus reformjai is, amelyek osztálya kiváltságos helyzete ellen irányultak.

5

6 Mások szerint Ányosnak elsősorban elvi kifogása volt a Kalapos Király ellen. Rousseau társadalmi szerződés elve ugyanis nem egyéb, mint tudományos megfogalmazása annak, amit minden magyar ember érzett: azaz, mi elismerjük a Habsburg-ház trónöröklési jogát, de urunknak csak azt fogadjuk el, aki fölvette a Szent Koronát s vele együtt mindazon kötelezettséget, amelyet a Szent Korona jelent. Tehát ország és király közti szerződés, viszony szimbóluma a Szent Korona. II. József viszont megszegte ezt a szerződést. Nem koronáztatta meg magát, tehát törvénytelen.' Ha a fenti értelmezések meg is felelnek részben vagy teljesen a valóságnak, az azonban tagadhatatlan, hogy Ányos Pál a maga eszközeivel bátran szembeszállt a császár germanizáló törekvéseivel, amely ellenállást rendjének feloszlatása és a magyar föld szeretete, nemzete nyelvéért s kultúrájáért való aggódása egyaránt táplált. S miként a régi századok lírájából már ismerünk rá példákat, a hazafias érzés itt is összeolvad a vallásossal: a költemény kezdeti, majd egyre fokozódó, féktelenül áradó indulatait, szidalmait a végén egyre csendesebb, békésebb, szelíd hangnem váltja fel. Áhítatának és hazaszeretetének egybeolvadására kitűnő példa az „Ájtatos ének" és a „Boldogságos Szűz Máriához az édes hazáért" c. költeményei, amelyeket már székesfehérvári (11-12. ábra) tartózkodása idején ír. Utóbbi egyfajta könyörgés, fohász Magyarország patrónájához, akitől oltalmat kér nemzetére. Emlékeztet a Szent Koronára, amely „az ég kegyelméből szállott le hozzánk," amelyet s vele együtt népünket, nemzetünket - Szent István királyunk neki ajánlott fel." A költő felhívja a figyelmet a kapott örökséget fenyegető veszélyre, s az ősök kiontott véráldozatára kéri Nagyasszonyunkat, szánja meg nemzetünket. Magyarságunkért való mély aggódás és szeretet hatja át ezt a költeményt, amelyben a vallásos és a hazafias szellemiség teljes egymásba fonódását tapasztaljuk. Összegzés Ányos Pál a 18. századi költészetünk egyik legnagyobb büszkesége, pálos rendi szerzetes volt. Pályafutása az elmúlt több mint két évszázad alatt igencsak megosztotta az irodalomtörténet-írók véleményét. Tehetségét, költészetének őszinteségét és a nemzet iránti elkötelezettségét azonban egyikük sem kérdőjelezte meg. Ányos költészetére és világnézetére - származásán és pálos neveltetésén túl jelentős hatást gyakoroltak testőr író barátai (Barcsay, Bessenyei, Báróczy), akikkel rendszeres levelezést folytatott, mély barátságot ápolt. Összesen mintegy 50 hátrahagyott költői levelét ismerjük. Ányost a „fájdalom költőjének" nevezik, műfaja az elégia. A mély érzelmek, a barátság megfogalmazása mellett költészetének másik uralkodó eleme a hazafiság. Ódai hangvételű költeményekben nyilatkozik meg nemzeti történelmünk, nemzeti kultúránk iránti elkötelezettsége. Emellett korának aktuális társadalmi problémáira is határozottan reagált, verses röpiratban fogalmazta meg politikai tartalmú mondanivalóját. Ányos Pál Veszprémben a Vár utcai ferences templom kriptájában van eltemetve. A templom falán emléktábla őrzi nevét. A városban működő Irodalmi Műhely napjainkban is méltó módon ápolja az Ányos-örökséget.'" 5

6 CSÁSZÁR 1912., 188. Eckhardt Sándorra hivatkozva írja Rónay, RÓNAY 1934., 361. 5

8 Ld. a témát részletesen JANKOVICS-SCILLER 2008., 197. " Ez úton is köszönetet mondok Gaál Idának a 3., Márkusné Vörös Hajnalkának a 7. és 9., a Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnokának az 5., Tasnádi Zsuzsának a 10., Bányai Balázsnak a 11., Gelencsér Ferencnek (Szent István Király Múzeum Adattárra) a 12. ábra közléséért. Az 1-2. ábra Oszkó Zsuzsa felvétele 2011. 4. ábra LDM Fotótár, R. ltsz.: 171.; 6. ábra LDM Adattár, ltsz.: 67/2229, fotónegatív; 8. ábra LDM Adattár, ltsz.: 71.1931, képeslap. 172